Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
Nincsenek tiltó rendelkezések nyugati valuta aj ándékozásáról.) Minden nehézség ellenére az erdélyi magyar cserkészet rendületlenül dolgozik. 1991-ben félévet töltöttem szülőföldemen, Erdélyben. Sok alkalmam volt cserkészekkel érintkezni, munkájukat megfigyelni. Egy csíki városkában, egy nagyon egyszerű, de tiszta cserkészszobában a falon láttam egy bekeretezett Sík Sándor idézetet. A benne kifejezett gondolatok talán a legjobban tükrözik a mai erdélyi magyar cserkészek lelkületét: Csíkmadaras Nagyenyed Dés Zilah Marosvásárhely Csíkszentdomokos Kolozsvár Magyarlóna 04. sz. Szent István cserkészcsapat 21. sz. Bethlen Gábor cs. cs. 17. sz. Assisi Szent Ferenc cs. cs. 27. sz. Wesselényi Miklós cs. cs. 30. sz. Teleki Sámuel cs. cs. 05. sz. Márton Áron cs. cs. 40. sz. Apáczai Csere János cs. cs. 26. sz. II. Rákóczi Ferenc cs. cs. És végül egy személy, kinek a neve a Székelyfóldön immár legendává magasztosult: Egy anyaföld sír száz sebben alattunk, Millió szívek egy vágyra virradunk, Egy szó szaggatja mellünk és agyunk. Soha-soha így rá nem riadtunk, Hogy milyen nagyon testvérek vagyunk. Sajnos, Romániában a Szabadság-Egyenlóség- Testvériség hármas piros virága nem virul. Nélkülük sem demokrácia, sem minőségi emberi élet nem létezhet. Iliescu országában a „szabadság” és az „egyenlőség” csak a külföld félrevezetésére, kirakati használatra szánt fogalmak. Maradna a „testvériség”, de ez dákóromán belügy s belőle a nemzetiségek (a Vatra szóhasználatában: „Hunok, cigányok és a többi hazátlan csavargó”) kimaradnak. Sajnos, aggódó és szomorú szívvel hozzá kell tennem azt is, hogy a 45 éves kommunista uralom és a Securitate terrorja romboló erővel munkálkodó erkölcsi csődtömeget hagyott hátra az erdélyi magyar közéletben. A testvériség szelleme helyett gyakran lehet a gyűlölködést, irigykedést, egymás befeketítését tapasztalni. (Csupán egy példa: ha valaki önálló vállalkozásba kezd és sikere van, akkor az csak „tolvaj gazember” lehet. Pedig hány tízezer és tízezer sikeres vállalkozásra volna szüksége az erdélyi magyarságnak, hogy boldoguljon!) Az erdélyi magyar cserkészvezetőkre nagy feladat vár, hogy hozzájáruljanak a beteg lelkek é a sérült közszellem gyógyításához. Valószínű hasonló tünetek jellemzik a többi kárpát-medencei poszt-kommunista társadalmat is, de nekem Erdélyben volt alkalmam a jelenségeket közvetlenül megfigyelni. A négy háromszéki csapatot, valamint Brassóból a hétfalusi csángó-magyar cserkészcsapatot, mely büszkén hordozza Körösi Csorna Sándor nevét, közelebbről is megismertem. Sokat beszélgettem cserkészvezetőkkel, vitaesteken vettem részt, ahol az erdélyi magyarság belső problémáit s az önnevelés kérdéseit beszéltük meg. Parajdon, az Áprily Lajos emlékház felavatásán a helybeli és a költőről elnevezett csapatot, valamint a szászrégeni I. Rákóczi György csapat vezetőit ismertem meg. Kedves és maradandó emlékezetet őrzök az erdélyi magyar cserkészekről és jó munkájukról. A csapatok lelkiségét tükrözi a csapatnév megválasztása. Ezért a fentieken kívül hadd álljon itt még néhány név, hiszen a választott személy egyúttal a tagok megbecsült példaképe, eszménnyé finomult személyisége. Ceaujescu ki akarta irtani a magyar kultúra, történelem és létezés minden nyomát Transsylvániában. íme, alig három évvel kivégzése után, néhány erdélyi magyar cserkészcsapat neve és működési színhelye: Gyergyószárhcgy 01. sz. Bem József cs. cs. Olyan ez a névsor — és mind a többi név is —, mint amikor pusztító erdőtűz után újból kirügyeznek a fák. Ezerkilencszázkilencven december 29-én, közel ötven évnyi szünet után Munkácson zászlót bontott a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KMCsSz). A megalakulást emlékezetes esemény előzte meg. Évek óta él egy szép hagyomány a nyugati világban. Betlehemben, Jézus Krisztus születésének a helyén, egy földalatti kápolnában ég egy örökmécses. Karácsony előtt ennek a mécsesnek a lángját viszik el cserkészek a föld számos országába, mint a krisztusi szeretet üzenetét. 1991 karácsonyán osztrák cserkészek meggyújtották mécsesüket a betlehemi kápolnában, majd repülőgépen elhozták Bécsbe. Onnan magyar cserkészek átvitték a lángot Budapestre. Budapestről egy újabb cserkészküldöttség továbbvitte a keleti határhoz, és a kaszonyi határátkelőnél átadták a kárpátaljai magyar cserkészeknek. Céljuk az volt, hogy minél több templomban és családnál ragyogjon fel a betlehemi üzenet, hogy az istentiszteletek után minél többen vihessék haza ezt a lángot és gyújthassák meg vele a karácsonyfa gyertyáit. Sajnos a rossz közlekedés és az alakulófélben lévő cserkészet csekély lélekszáma miatt sok magyar otthonba nem jutott el a láng. A cserkészek nagyon vigyáztak, hogy ki ne aludjon, de ha útközben mégis kialudt, akkor lelkiismeretesen visszamentek azokhoz, akiknél még égett az eredeti és időt, fáradságot nem kímélve, ott gyújtották meg újra. A betlehemi láng fénye ragyogta be a kárpátaljai magyar cserkészet újjáéledését. Azóta már szaporodnak a csapatok előbb Munkács környékén, majd Beregszász és Nagyszőllős körzetében is. A „gens fidelissima” földjén elsők között alakult meg a II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapat. A kárpátaljai magyar cserkészet nagy tervekkel és reményekkel tekint a jövőbe. A tervek között szerepel a kárpátaljai magyarság kultúrájának és történelmi hagyományainak ápolása, megőrzése és átadása az egymást követő nemzedékeknek, Ukrajna együttélő népeinek a megbecsülésére való nevelés, testvéri kapcsolatok más cserkészszövetségekkel, anyagi szükségletek biztosítása, előadások, konferenciák, tanfolyamok, honi és külföldi táborok, tanulmányutak szervezése, cserkészházak létesítése, saját folyóirat létrehozása, stb. Erdéllyel, Felvidékkel és a Délvidékkel összehasonlítva a kárpátaljai magyar cserkészek nyugodtabb politikai légkörben tevékenykednek, a ruszinok és magyarok között jók a kapcsolatok, nacionalista túlkapások csak elvétve forrrr-on 26. évf. (1993), 1.(122.) szám 7
