Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
álma és reménye a messzi jövőbe tolódott. De a történelemben nemcsak Hruscsov és Brezsnyev rabszolgatartó állameszménye és Bush elnök külpolitikai géniusza munkálkodott — hanem Isten szándéka is. S így a megőrzött láng hazatérhetett 1988 óta külföldi cserkészetünk erőteljes lendülettel és hatékonysággal támogatja az otthoni magyar cserkészetet az újjászervezés és a lelkek megújulásának munkájában. A támogatást az alapozásnál kellett kezdeni, hiszen négy évtizede már, hogy a mozgalmat betiltották s már csak az emléke élt az öreg cserkészek szép, de homályosodé emlékezéseiben. A legsürgősebb feladat volt először az otthoniak ellátása az égetően hiányzó didaktikai eszközökkel, cserkésznevelési szakkönyvekkel. Ezek Püski Sándor segítségével kerültek forgalomba, sokezres példányszámban. Ezt követte a sorsdöntőén fontos segítség a vezetőképzés megszervezésére. A vezetőképzés a cserkészmunka „sine qua non”-ja. Először az amerikai központi táborba, a Buffalo közelében, festői fenyvesek között fekvő Sík Sándor Cserkészparkba hívták meg az otthoni vezetőség által gondosan kiválasztott jelölteket, nagy többségükben lelkes fiatal papokat, szerzetesnővéreket és mindkét nembeli tanárokat. Ezután két éven át az osztrák alpokban — a magyar határ közelében — szervezték meg az otthoniak számára, évtizedes tapasztalatokkal rendelkező, amerikai és más nyugati országokban élő cserkész-pedagógusok segítségével a vezetőképző táborokat. Rendkívüli örömet jelentett az ausztriai táborokon az újonnan megalakult felvidéki és erdélyi magyar cserkészszövetségek küldötteinek megjelenése. Eddig az időpontig (1990) a kiképzett új vezetők létszáma elérte a 200-at. ók nagy segítséget jelentettek az egymásután alakuló csapatok számára nemcsak Magyarországon, hanem immár Szlovákiában és Romániában is. Végül 91-ben és 92-ben Magyarországon (Gödöllőn) rendezték meg a nagy központi vezetőképző tábort. A nyugati cserkészelőadók nagy örömmel tapasztalták, hogy az általuk kiképzett vezetők milyen derekasan megállták a helyüket. Az idén munkájuk már főleg az előadásokra és tanácsadásra szorítkozott. Meg példaadásra szeretetból, szolgálatkészségből és testvériségből. Mindkét évben a Felvidék, Erdély és Kárpátalja tíz-tíz vezetőjelöltet küldött, hogy megszerezzék cserkésztiszti képesítésüket. Tavaly a Délvidékről is jöttek, ketten, így „Gödöllő-1992” mind a 16 millió magyart képviselte. Felejthetetlen emléke maradt a tábor résztvevőinek a közeli Máriabesnyó meglátogatása, ahol Teleki Pál síijánál gyülekeztek. Egy magyarországi tisztjelölt leány e szavakkal számolt be róla: „Teleki Pál sírjánál történt az, ami belevésődött a szívembe és megmarad örök emlékül. Cserkésztestvérükké fogadtak a többiek, a mieink s akik a tengerentúlról érkeztek. Egy nagy család tagja s egy gyönyörű eszme hordozója lettem. Utána szentmisén vettünk részt a besnyői templomban, ahol megköszönhettem a jó Istennek, hogy megmutatta a helyes utat.” Talán ez a tömör összefoglalás is sejteti, hogy a kárpát-medencei magyar cserkészet újjáépítésében milyen jelentős a külföldi magyar cserkészet segítsége, hiszen nemcsak lelkiekben és szellemiekben nyújtott pótolhatatlan segítséget, hanem a költségek dollárértéke is alaposan bennejár a hatjegyű számok birodalmában. Természetesen a feladat történelmi felelőssége és a jövő lehetőségei mellett minden áldozat eltörpül. Az újjáéledés rövid története Alig néhány hónappal a kommunizmus összeomlása után megindult a magyar cserkészet eszmélése, majd fokozatos szervezkedése a Kárpát-medence országaiban. Magyarországon már a Grósz és Németh kormányok idején jelentkeztek az első mozgolódások. Ezek közül emlékezetes marad a szegedi cserkészkiállítás, mely a magyar cserkészet múltját mutatta be s melyen mint meghívott vendég Bodnár Gábor, a nyugati Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke is részt vett, és részletes beszámolóban ismertette a magyar cserkészet több mint négy évtizedes külföldi munkáját és eredményeit. Bürokratikus huzavona után — mely annyira jellemző volt erre a korszakra — 1989-ben létrejöttek az első csapatok, megalakultak a szövetségek, és a még életben lévő cserkésztisztek közül számosán bekapcsolódtak a munkába. Rohamos fejlődés után a magyarországi cserkészek száma ma már húszezer fölött jár, a fiatalok két szövetséghez tartoznak. A csapatok legnagyobb része a Magyar Cserkészszövetség (MCsSz) kötelékében működik, mely a magyar cserkészet hagyományait és a világcserkészet előírásait követve, tagjaitól megköveteli az istenhitet és a vallásos életet. A hajdani magyar cserkészet területi eloszlásával ellentétben ma a csapatok nagy többsége nem a fővárosban és környékén, hanem falvakban és vidéki városokban szerveződött. Ennek egyik oka a mai Budapest túlzottan kozmopolita szellemisége lehet, mely nem a legeszményibb táptalaj a cserkészet vallásos és nemzeti szellemű nevelési elvei számára. Törekvések vannak arra, hogy a cserkészet térhódítása a fővárosban az eljövendő években erősödjön. A nyugati magyar cserkészvezetőség, felismerve és elismerve az otthoni örvendetes fejlődést, szervezetük nevét átkeresztelte Magyar Cserkészszövetségről Külföldi Magyar Cserkészszövetségre. A környező országok közül Szlovákiában indult meg először a magyar cserkészet szervezése. Dunaszerdahelyen alakult meg a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SzMCsSz) 1990 februárjában, nem sokkal a „bársony forradalom” után, szorosan követve a magyarországi fejlődést. A hajdani felvidéki magyar cserkészet hagyományai és manapság már legendává vált emlékei sokfelé megmaradtak. A Szövetség nagy hangsúlyt fektet felkutatásukra és a tárgyi emlékek megőrzésére, valamint az elhunyt vagy a terror által elpusztított cserkészvezetők emlékének méltó megörökítésére. Komáromban már újból megalakult az a „Jókai Mór” cserkészcsapat, mely 1913-ban megszervezte a híres váci tutajutat. Csallóköztől Bodrogközig az egész magyarlakta területre kiterjedő tagozódásuk jó szervező képességről tanúskodik. A csapatok munkájának támogatására körzeteket hoztak létre, melyekben körzeti tanácsok szervezik és irányítják a cserkészmunkát. Fő gondjuk nekik is jó vezetógárda kitermelése. Jól szerkesztett, élvezetes, színes nyomású havi folyóiratuk, a Cserkész figyelemmel kíséri a magyar cserkészek életét nemcsak m-OTT 26. évf. (1993), 1. (122.) szám 5
