Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)

1993 / 1. (122.) szám

1-i levelében Robu érsektől két dolgot kér: értse meg, hogy őt és Reitzer (szatmári) püspököt nem az ellenségeskedési szándék vezette, hanem olyan történelmi kényszerhelyzet, amelyben nem tehettek másként. Ez ugyanis 1929 óta nyitott fájó seb — az erdélyi érsekség kérdéséről van szó —, és ezt a sebet egyszer be kell gyógyítani, különben mindig gennyezik, és egyszer halálosan elmérgesedik. Az állításra, hogy nem biztosítják a magyar nyelvű katolikusok jogait, konkrét eseteket sorol fel Tempfli püspök. Bukarestben volt és van magyar mise — egy helyen. Lehet, hogy más helyen is lenne igény, hiszen igen sok magyar él Bukarestben. A nagy baj azonban a csángólakta vidékeken van. A dolgokat egyenesbe hozná, ha az erdélyi egyházmegyék Gyulafehérvárhoz lennének csatolva, és ha a Bukarest-Ia§i egyházmegyék területén figyelembe vennék a hívek óhaját.

A hívek ismételten panaszolják, hogy a katolikus egyházat ért támadások kapcsán hiányzik az egyház egységes fellépése, tiltakozó akciója. Az egyházi vezetők viszont azzal védekeznek, hogy az egyház nem politizálhat. Ebben igazuk is van, viszont különbség van az ún. pártpolitika, és a bántalmazás-sértegetés alkalmával történő „politizálás” között. így „politizált” Márton Áron 1944-ben, amikor a zsidókkal szembeni bánásmód ellen tiltakozott, vagy amikor védte híveinek és az erdélyi magyarságnak az érdekeit. Ezt teszi aránylag gyakran a már említett Tempfli püspök, és ezt teszi Tőkés László református püspök is. A hívek kívánják, hogy az egyház ilyen formában „politizáljon”, hogy a szélsőséges erőknek kevesebb legyen az esélye arra, hogy valós sérelmek kapcsán kihasználják az elégedetlenséget a maguk céljaira.

Intézmények működése

Az 1989-es rendszerváltozás után a katolikus egyház mindjárt visszaigényelte iskoláit. Eddig azonban csak azt az eredményt érte el, hogy a már létező gyulafehérvári kántoriskolát elismerték líceumnak és a kántoriskola eddigi végbizonyítványait az állami érettségivel egyenértékűnek nyilvánították. 1991 őszén hasonló, ún. fiók-líceum nyílt Csíkszeredában. Minden egyházmegyének jogában állt ilyet fölállítani. Nagyvárad és Szatmár azonnal élt a lehetőséggel, Temesváron 1992 őszén nyílt egy iskola. A kezdeti nehézségek a vártnál nagyobbaknak bizonyultak. Kevesen jelentkeztek, s azok se a legtehetségesebbek. A négyévtizedes vallási és nemzetiségi elnyomás folytán a katolikus értelmiségi réteg csekélyszámú és idős.

Mivel 1990 szeptember 11-ével a kormányzat engedélyezte az iskolai hitoktatást, szükségessé vált a világi hitoktatók kiképzése. Nyomban beindult egy ún. levelezési tagozat több központtal. Gyulafehérvár, Szatmár és Nagyvárad egyházmegyék intézményeiben kb. ezren kezdték meg tanulmányaikat. Az első vizsgák után azonban 30 százalékuk kimaradt. Ehhez járult, hogy a következő évben 5 évre kellett emelni a tanulmányi időt, mivel az állam csak ilyen tanulmányt ismer el később az iskolában működő hitoktatók esetében. Papok és kántorok az iskolában nemcsak hittant taníthatnak, hanem nyelveket és egyéb humán tárgyat is. Fizetést is kapnak, jóllehet az állam szeretné, hogy a hittanoktatást ingyen végezzék. A szemináriumok nem papi tanárait is az állam fizeti. Most épül Csíksomlyón az első nagy Tanulmányi Központ. Ha a hozzáfűzött remények valóra válnak, minden területen szervezni fognak majd teológiai ki- ill. továbbképzést. Ez a Központ az ausztriai és németországi „Bildungshaus”-ok mintájára működne. A hivatásokban bővelkedő erdélyi egyházmegyékben is jelentkezik a nyugati egyházban jól ismert paphiány. Az 1990-91-es tanévben a 120 kispapból 22 otthagyta a teológiát. Ugyanakkor sikerült az egyházmegyének számos kispapot külföldi tanulmányokra küldeni. Mindent összevetve, az erdélyi egyházmegyének is számolni kell a várható paphiánnyal, és az eddiginél hatékonyabban szorgalmazni a robbanásszerűen megszaporodott feladatok ellátására a világiak bevonását az egyházi munkákba.

A szerzetesrendek még kevés kolostort kaptak vissza. Ritka az olyan eset, ahol kolostorukat teljes egészében visszakapták volna. Ennek oka természetesen az is, hogy az egykori kolostorokban kórház, árvaház, iskola működik, amit ki kellene onnan telepíteni. Több női rend a jövőben inkább szeretne tanítással foglalkozni, mint szociális munkát végezni. Az egyháznak viszont nagy szüksége volna betegápolókra, öregeket gondozó nővérekre. A férfi szerzetesrendek novíciusai egyelőre Magyarországon végzik tanulmányaikat.

Az erdélyi egyházmegye fenntart már több kisebb öregeket gondozó házat. Most épül az első nagyobbszabású karitász-öregotthon Gyergyószentmiklóson. Kórház létesítésére egyelőre nem gondolhat. Árvaházat iskola nélkül valószínűleg lehetne átvenni az államtól. Konkrét eset ilyen téren azonban még nem történt.

Bátortalan lépések történtek a régi egyházi egyesületek, szervezetek újraindítására. Külföldi egyházi szervezetek, intézmények nagy érdeklődést mutatnak a romániai munka iránt: Karitász, Máltai Szeretetszolgálat, Hit és Fény, Kolping Egylet, Családsegítő Pszichológiai Szolgálat, Magzatvédők Társasága, Keresztény Orvosok Társasága, Női Egylet, stb. A spontán kezdeményezések közül szükséges volna kiválasztani az olyanokat, melyek figyelembe veszik a helyi egyház prioritásait. Ennek hiányában fennáll az a veszély, hogy a kezdeti tűz hamar lelohad.

A katolikus sajtó létesítésének gondolata már 1990 január első napjaiban foglalkoztatta az egyházakat. Az első katolikus havilap Keresztény Szó néven indult (jelenleg 9,000 példányos értelmiségi lap), a nagyközönség céljaira, és a gyakoribb megjelenés okából egy hetilap is indult Vasárnap címmel (jelenleg 22,000 példányban megjelenő családi újság). E két „nagy lap” mellett vannak kisebbek is, mint pl. a Kistestvér, melyek színessé teszik a katolikus sajtótermékeket.

A saját egyházi nyomda felállítása az egyházmegyének a rendszerváltozás után elsőszámú gondja volt. A létesítmény Kolozsvárott valósult meg. Amennyiben a nagy kapacitását ki tudják használni, embereknek ad munkalehetőséget, az egyháznak anyagi bevételt is tud majd nyújtani. A romániai viszonyok között egy ilyen nyomdát működtetni azonban nem könnyű feladat.

m-OTT 26. évf. (1993), 1.(122.) szám 37