Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)

1993 / 1. (122.) szám

Ludányi András (Ada, OH):

A délvidéki tragédia megelőzéséért

A nyugati országok és a nagyhatalmak leszerepeltek Boszniában. Nagy ívben kerülgetik a forró kását — nincs szándékukban a beavatkozás. Ugyanakkor lelkiismeretüket azzal nyugtatják, hogy ezek „balkáni népek”, és hogy más hibájából kifolyólag jutott az öldöklés és az embertelenség oda, ahova jutott. Egymásra mutogatnak! Csak egyben van igazuk: mindannyiukat terheli a felelősség.

De ennek a tragédiának sajnos egy nagyon direkt következménye van a magyarságra. Majdnem félmillió magyar él a Vajdaságban és itt-ott elvétve Horvátország szerbek által megszállt területein, Belgrádban, és a „kis jugoszláviai” hadseregben. Ezek már eddig is sokat szenvedtek a délszlávok belháborújától, de helyzetük mostmár nagyon szorongatottá vált.

Fiataljaikat kényszerítik frontszolgálatra, falvaikat betelepítik a horvátországi szerb menekültekkel, iskoláikat beszüntetik vagy beolvasztják szerb iskolákba, helységeik magyar nevét és jellegét próbálják leradírozni a térképről, és állandó pszichológiai rettegést geijesztő hadjárattal sanyargatják őket, hogy hagyják el otthonaikat és „meneküljenek” Magyarországra.

A nemzetközi fejlemények most tovább fokozzák ezt a nyomást. Egyik oldalról a szerbek és horvátok megegyezése Bosznia felosztásán újból jelzi, hogy tehetetlenek a „nagyhatalmak”. Ez bátorítást ad a szerb és horvát vörös fasisztáknak, hogy folytassák teijeszkedési, tisztogatási és kolonizációs betelepítési erőfeszítéseiket. Ugyanakkor a nagyhatalmak minimalista beavatkozása Macedóniában, ott, a déli végeken, mégis meghúzott egy határt a szerb terjeszkedéssel szemben mind a macedónok, mind az albánok településeit illetően. Ez arra készteti a Milosevic, Karadzic és Seselj vezetést, hogy a „nagyszerb” álmot északon valósítsák meg, a bosnyákok és a magyarok kárára. Hacsak egy csoda nem menti meg őket, vagy egy valószínűtlen beavatkozás, a bosnyákok nem sokáig bírhatják ki az egyenlőtlen küzdelmet a szerb és horvát túlerővel szemben. Szarajevó, Szrebrenica, Gorazsde és Mostár elcsigázott, kiéhezett népe, két millió hontalan menekült összezsúfoltan és menedék nélkül, nem valószínű, hogy bátor küzdelmét, ellenállását tovább tudja tartani. A tél beköszöntésével a horvát-szerb túlerő valószínűleg végez a maradék ellenálló gócpontokkal. Ekkor a szerb vörös fasiszták figyelme átterelődik a Vajdaságra.

A Vajdaság magyarsága sokkal kiszogláltatottabb, helyi körülményeket illetően, mint a bosnyákok. Elsősorban: településeik a Bácska és a Bánság lankás alföldi táján vannak, legtömörebben koncentrálódva a Tisza mentén Szabadkától délre Becséig. Ez a terület nem alkalmas a partizán háborúra. De még ha alkalmas is lenne, az ottani magyar lakosság két tényezőből kifolyólag sokkal kiszolgáltatottabb, mint a Bosnyákok: Elsősorban, mert sokkal kevesebben vannak, mind abszolút (450 000), mind relatív (17%) számokban. Másodsorban, mert az ottani magyar

32 ITT-OTT 26. évf. (1993), 1. (122.) szám

lakosság összetétele aránylag kevesebb harcképes fiatallal rendelkezik mint a szerb lakosság, akár az újonnan betelepített „menekült” csetnikekkel szemben, akár az első és második világháború után betelepípett dobrovoltci (határőr) szerbekkel szemben. (Tudniillik, a második világháború után a szerbek már véghez vitték az első etnikai tisztogatást a svábság kitelepítésével. Eddig a Vajdaság lakossága majdnem pontosan négy részre volt felosztható: 30% magyar, 30% német, 30% szerb, és 10% egyéb. Ezt a németek kitelepítése és vagy 50 000 magyar kiűzése megváltoztatta 50% szerbre, 25% magyarra, és 25% más délszláv és egyéb népekre. Azóta a betelepítések, a kivándorlás és az alacsony születési utánpótlásból kifolyólag a magyar lakosság aránya még jobban megcsappant és így csak 17%-át teszi ki a Vajdaság összlakosságának. Igaz, ennek a 17%-nak a települései közel vannak a magyar határhoz és ott a helyi lakosság többségét alkotják.

De épp a magyarok közelsége a hátárhoz teszi a szerbek számára könnyebbé az elképzelhetetlent: magyartalanítani az új Kisjugoszlávia (Nagyszerbia) legjobb termőföldjeit, a Bácskát és a Bánságot. Ezzel a veszéllyel most kell szembenéznünk!

A fásult Nyugat, beleértve a NATO-t, még Magyarországnak sem hajlandó biztonsági garanciát adni Szerbia terjeszkedésével szemben. Tehát, Magyarország csak magára számíthat. Ez elsősorban azt jelenti, hogy Magyarország gyorsan létre kell hozzon egy kredibilis, ütőképes, és modern hadsereget. Ez Magyarország feladata és ebben mi nem sokat segíthetünk. De ezen kívül a Vajdaság esetében sokkal fontosabb védelmi eszköz az információ. Ebben mi, szétszórtsági magyarok fontos szerepet vállalhatunk a vajdasági magyarok védelmezésében. Szét kell kürtöljük a világban, hogy a balkáni krízis lángjai most Közép-Európát fenyegetik. Ha átcsap a szerbek „tisztogatási” akciója a magyarlakta területekre, akkor az egész térség biztonságát és békéjét felborítja. Nagyon fontos, hogy a köztudatba — a vezető rétegek köztudatába — beültessük azt a tényt, hogy a krízis központjában nemcsak albánok és macedónok vannak, hanem magyarok is! Sőt, hogy e jelen helyzetben, ha összeomlik a bosnyák ellenállás, akkor a vajdasági magyarokon a sor. Ezt azért kell sürgősen a világköztudatban elültetni, mert sokan nem is tudják, hogy van magyar kisebbség a jelen Kisjugoszláviában. Nyugati újságokban a bosnyákokon kívül az ember csak az albánokról és a macedónok sorsáról olvas. Ezt a következő három hónap folyamán nekünk, külföldre szakadt magyaroknak kell megváltoztatni.

Mindenyik közösségünk, mindegyik szervezetünk, minden ismert vezetőnk legalább három külön szinten kell aktív munkát vállaljon. Elsősorban telefonon és levélben kapcsolatot kell teremtsünk a nyugati politikai vezetőkkel választott képviselőiken keresztül, és direkt úton, levélben, telefonon, vagy kihallgatással Washingtonban, Londonban, Párizsban, Bonnban, Rómában, és az ENSZ-nél.

Másodsorban, minden media kapcsolatunkat ki kell aknáznunk, hogy fordítsák figyelmüket a vajdasági magyarokra. Helyi és régionális újságoknak erről személyesen is írhatunk cikket vagy valamilyen