Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
I sajtótájékoztatót törekvéseinkről. Az országos és nemzetközileg befolyásos lapokat, mint a New York Times, a Washington Post, vagy a Christian Science Monitor, legalább „letters to the editor” útján kell ostromoljuk, ha nem sikerül figyelmüket másképpen elérjük. Harmadsorban, a magyar kisebbség sorsát tárgyaló minden létező higgadt anglonyelvű és más világnyelveken megjelent információt, tanulmányt, vagy újságcikket másolatban el kell juttassunk azok kezébe akik akár a politikai életben, akár a hírközlésben fontos szerepet játszhatnak a vajdasági somsmetetésében vagy jobbításában. A helyzet súlyosságát mérlegelve már tegnapelőtt is késésben voltunk ennek az akciónak beindítására. Első lépésként mindenkit kérünk, hogy csatlakozzanak az erre vonatkozó SOS ERDELY — GENFI BIZOTTSÁG levélíró akciójához. Erre vonatkozóan közöljük a Transylvania c. folyóirat júniusi számában mellékelt felhívást és mintalevelet. Együtt és most cselekedjünk! □ Kérelem az ENSZ főtitkárához a vajdasági és dél-baranyai magyarság ügyében Kedves Olvasóink és Barátaink! A túloldalon található angolnyelvű szöveg az Egyesült Nemzetek főtitkárához szól és közbelépését kéri a megsemmisüléssel fenyegetett vajdasági és a kiűzött dél-baranyai, valamint kelet-szlavóniai magyarság érdekében. A levélmintát a Svájcban székelő és Benczédi Pál által vezetett SOS ERDÉLY — GENFI BIZOTTSÁG készítette azzal a felhívással együtt, hogy minél többen juttassuk el a Főtitkárhoz. Ez a szervezet — bár nem nagy lélelkszámú —, de annál értelmesebb és sikeresebb munkát végez az erdélyi magyarságért. 1988-ban az SOS ERDÉLY felhívása és körlevelei 160 000 levelet eredményeztek az ENSZ főhadiszállásán és nagymértékben hozzájárultak Ceau§escu politikájának megbélyegzéséhez és romániai különmegbízott kinevezéséhez. Akkor a falurombolás rémképe az erdélyi magyarság létét fenyegette — most a délvidéki magyarságot fenyegeti halálos veszély. Vér még nem folyik, mint Boszniában, de tízezrével telepítik be a szerbeket, sorozzák be és terrorizálják az őslakos magyarokat. Az angolul nem tudók kedvéért: a kérelem javasolja az ENSZ csapatok jelenlétét a Vajdaságban, kéri a betelepítések megakadályozását, autonómiát követel a vajdasági magyarságnak, s végül kéri, hogy az erőszakkal elfoglalt Dél-Barányát és Kelet-Szlavónia magyarlakta helységeit válasszák le a Krajinának elkeresztelt, önkinevezett „szerb köztársaságról”. A levelet másoljuk át fejléces egyéni, szervezeti, intézményi, egyházi, egyetemi stb. levélpapírunkra. Küldjünk egy másolatot országunk kormányának (külügyminisztériumának) azzal a kéréssel, hogy ENSZ képviseletük támogassa a mi ügyünket. Nagyon fontos, hogy minél több nem-magyar barátunkat kérjük meg, hogy íiják alá az (általunk előre megírt és csak aláírásra és a mi postázásunkra váró) kérelmet. A levelet feltétlenül lássuk el dátummal, olvasható névvel, pontos címmel és aláírással: e nélkül a levelek a szemétkosárba kerülnek! Magyarországi olvasóinkat is kéijük, hogy ne mulasszák el a levelet elküldeni. Fogjunk össze, mint 5 évvel ezelőtt: Ha ismét érkezik 160 000 nagyságrendű levél: cselekedniük kell! Most nem Erdélyben, a Délvidéken fenyeget a veszély. De nekünk, erdélyieknek mindig az első sorokban kell lennünk, amikor a magyarság védelméről van szó. Ezt sugallja történelmünk és lelkiségünk. Ebben a szellemben csatlakozunk az SOS ERDÉLY — GENFI BIZOTTSÁG felhívásához. Kéijük olvasóinkat, hogy feltétlenül küldjék el levelüket az Egyesült Nemzetek megadott címére! A Transsylvania szerkesztősége ITT-OTT 26. évf. (1993), 1. (122.) szám 33
