Itt-Ott, 1993 (26. évfolyam, 1. (122.) szám)
1993 / 1. (122.) szám
Interjú Antall Józseffel Pesti Hírlap, 1993. jan. 22. — Miniszterelnök úr! Gyakorlatilag Magyarország az egyetlen stabil állama Kelet-Európának. Csurka István keddi sajtótájékoztatója azonban úgy fogalmazott, hogy a stabilitást nem szabad túlértékelni. Szerinte Magyarországon soha nem volt olyan tényező, amely veszélyeztette volna a stabilitást, ezért e cél érdekében nem szabad sorozatos engedményeket tenni. Ezekkel szemben az MDF programja, amelyet Táviratok címmel tettek most közzé, nagyon világosan és nagyon határozottan kiemeli a stabilitás fontosságát, jelentőségét. Mi a véleménye erről? — A stabilitás alapkérdése a magyar politikának. Ellenzéki időszakunkban, tehát kormányra kerülésünk előtt számtalan banki vezetővel, kormánypolitikussal történt találkozásom alkalmával tapasztalhattam, hogy a stabilitást emelték mindenek fölé. 1990 április végén, amikor Magyarországot pénzügyi összeomlás fenyegette, amikor Bradz amerikai pénzügyminiszterhez levelet kellett írnunk Németh Miklóssal, és amikor a hét vezető ipari ország bankárai itt voltak a Nemzeti Bankban, azokat sem érdekelte, hogy a napi árfolyam hogyan alakul, hanem hogy meg tudjuk-e teremteni kormányra kerülésünk után az ország stabilitását, mert ez a feltétele a befektetéseknek. Magyarországot tehát stabil országként tudták és tudják csak elfogadni. Ez nem jelenti, hogy a stabilitás jelei vagy bizonyos vonatkozásai ne mutatkoznának más országokban, de azért nem mindegy, hogy Magyarország az egyetlen az egész térségben, a Baltikumtól le egészen Bulgáriáig, ahol ugyanaz a miniszterelnök van 1990 óta, azóta egyes országokban négy-öt kollégámmal találkozhattam az elmúlt időszakban. Tehát a stabilitás igenis kulcskérdés. Csurka Istvánnak azon visszaemlékezései, hogy stabilitás lett volna, naiv megállapítások. Nem tudom, ó hol volt, mert én 1988. június 16-án sem a Batthyány örökmécsesnél, sem a Vörösmarty téren nem azt tapasztaltam, sőt október 23-án sem, hogy a stabilitás minden jele mutatkoznék. A tüntetéseknél, amelyeknek szintén résztvevője voltam mint valamennyinek, az erdélyi falurombolás és a bősi-nagymarosi tüntetésnél valóban megállapodás volt már az ellenzék és a kormányzat között, hogy csak akkor avatkoznak be, ha rendbontásra kerül sor, de a rend fenntartását mi biztosítottuk, ellenzéki szervezetek. Politikai és taktikai átgondolás volt, mi az a két téma, amire ki lehet úgy vinni százezreket, hogy a rend ne kerüljön veszélybe. Ez is jelzi, hogy micsoda politikai tévedést tartalmaz Csurka István megállapítása a stabilitás belső vonatkozásait illetően. Éppen ezért a stabilitás 1989-es elnökké választásomtól kezdve az egyik alapkérdés volt. Százezres nagyságrendű szovjet hadsereg tartózkodott Magyarországon, hatvanezer felfegyverzett munkásőr, és nem kívánom sorolni a rendőrségtől a hadseregig azokat az erőket, akiket nekünk legalábbis semlegesíteni, de részben megnyerni kellett ahhoz, hogy a hatalom békés átadására kerüljön sor. Tehát igenis veszély fenyegette a stabilitást. Tény, hogy Magyarországon a Kádár-rendszer 22 12 ITT-OTT 26. évf. (1993), 1.(122.) szám milliárd dolláros adósság felvételével nemcsak saját maga részére tette lehetővé a stabilitást, hanem az egész magyar lakosság részesedett ebből, hiszen Magyarország többet fogyasztott, mint amit megtermelt, és amit értékesíteni tudott volna. Ezt a 70-es évektől kezdve világosan lehetett látni. De ezt a magyar lakosságnak kell sajnos megfizetni, ezt az örökséget hagyták ránk. Lehet, hogy nem érdem, de talán mégsem mellékes, hogy a nettó adósságállományunk több milliárddal csökkent a kormányzásunk alatt, és az sem, hogy az ország valutatartalékai azóta legalább meghatszorozódtak-hétszereződtek. Ha ez nem számít stabilitásnak, akkor nem tudom, miről beszélhet egyáltalán Csurka István. Én változatlanul a stabilitást tekintem kulcskérdésnek, mert még soha nem találkoztam olyan nyugati felelős államférfivel, ellenzékben vagy kormányon, aki ne a politikai stabilitást jelölte volna meg akármilyen kölcsön, akármilyen befektetés feltételének. Nem mindegy az országnak, hogy mintegy a fele ide jött a térség befektetéseinek, és talán az sem, hogy kormányzásunk időszaka alatt, háromszázezer új munkahely keletkezett, ami elképzelhetetlen stabilitás nélkül. A stabilitás változatlan kulcsszó, és aki ezt veszélyezteti, az az országot és a nemzetet veszélyezteti belpolitikáiig, gazdaságilag, s nyugodtan mondhatom, külpolitikailag, hiszen Magyarország kis ország, körülöttünk háború dúl, és csak egy stabil ország maradhat fenn. Aki szereti a történelmi képeket, annak elég ha Mohácsra utalok. 1526 és 1541 előtt a török sem akarta elhinni, hogy ez az ország már olyan állapotban van, amit könnyű prédává lehet tenni. Ez egyszerűen elképzelhetetlen volt Mátyás országáról. Magunk nem tudtuk stabillá tenni 1526 után az országot, és ezért következett be a másfél évszázados török megszállás. Aki tehát nem látja, hogy mit jelent egy ország stabilitása nemzetközi és belpolitikai szempontból, az legjobb, ha kiszáll a csónakból. — Pártelnökké iktatásakor 1989 októberében tartott beszédében három veszélytől óvta a magyar politikát: az opportunizmustól, a droktinérségtől és a kocsmapolitikától. Ma hogyan látja ezt a három veszélyt? — Mind a hármat látom, és őszintén sajnálom, hogy jó jósnak bizonyultam. Mind a három veszélyt lehet látni akár az országban akár pedig a saját pártomban vagy más pártokban. Úgy fogalmaztam, hogy a gyávaság az első, amelyik nem tud bátran fellépni akkor, amikor szükséges. És a megalkuvás vezethet el az opportunizmushoz. Nem hiszem, hogy egy olyan kormány élén és egy olyan pártban, amelyik elérte a szovjet csapatok kivonulását az akkor még fennálló szovjet fenyegetés ellenére, erről lehetne beszélni. Elsőnek mutattunk rá a jugoszláviai térség veszélyeire. A legsúlyosabb helyzetben, a szovjet puccs idején tartott magatartásunk tette lehetővé a megkülönböztetett bánásmódot orosz, ukrán részről. így tudtuk megteremteni azt a külpolitikát, amelyik képes kiegyenlíteni azokat a nacionalista és elfogult politikai törekvéseket, amelyek esetleg egyes szomszédainknál jelentkeztek. Azzal hogy ezeket kezelhetővé tettük, velünk szemben nem jöhetett létre valamiféle érdekszövetség, és olyan kapcsolatrendszert teremtettünk meg, ami valóban az ország biztonságát szolgálja. Aki