Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 2. (120.) szám
Kisebbségben Tőkés László beszámolója Lapzárta előtt vettük le az alábbi állományt az Agora hálózatról: Igen hosszadalmas volna most számba venni mindazt a rágalmat, gyalázkodást és halálos fenyegetést, mely 1989-es temesvári szerepem és — kisebbségi — magyarságom miatt ért Romániában, kiváltképpen az 1990 márciusában, Marosvásárhelyen kiprovokált nacionalista diverzió óta. A folyamatos fenyegetettség legutóbbi fejezetéről akarok most szólni, tényszerűen és szintetikusan számba véve az utóbbi negyedévben felém, családom ellen irányuló gyűlölködő, gyilkos impulzusokat. A megfélemlítő és fenyegető meggnyilvánulások és hatások valóságos erőtere formálódott körém ‘91 októbere óta hasonlóképpen a végzetesnek mutatkozó ‘89-es helyzetemhez — biztos jelzéseképpen annak, hogy a demokrácia színeibe átvedlett, leginkább a Vatrá és a Front égisze alatt meghúzódott hírhedt román titkosrendőrség, a Securitate — tovább él és tevékenykedik országunkban. 1) Magányos helyen fekvő lelkészi lakásunk falát, kapuját, kerítését rájáró ismeretlen tettesek állandóan ellenséges feliratokkal látják el, bemocskolják, lehányják, leköpik, rongálják. Esténként kétes egzisztenciájú emberek randalíroznak házunk körül. Minden ugyanúgy volt 1989-ben, Temesváron. 2) Falainknál, kapunknál azonban mocskosabb az ellenséges sajtó. A nagyváradi Phoenix című szennylap októberben 3 részből álló sorozatot indított ellenem, melynek vastagbetűs szalagcíme fasisztának titulál, „adatközléseiben” szóról-szóra a rólam készült egykori Securitate-dossziéra támaszkodva. Ez az a lap, melyet Petre Román ex-miniszterelnök annak idején írásos üzenetével megtisztelt. „Méltó” társlapjai a szélsőséges román sajtó színe-virága: a Románia Maré, Renásterea Banateana, Totuqi Iubirea, Europa, stb. 3) A hivatalos kormánylapnak számító bukaresti Azt 1991 szeptember 28-i számában nem kevesebbet állít, mint azt, hogy I. Mihály ex-király püspöki otthonomban tartózkodik, útban Bukarest felé, hogy találkozzék a Petre Román miniszterelnököt megbuktató bányászokkal. A durva rémhírt rögtön átvette a román rádió, óránkénti híradásaiban a „rendszerellenességem” benyomását sugallva a hallgatóknak. 4) Hasonló Jószolgálatot” tett számomra november végén a román hírszolgálat, a sajtó és megintcsak a rádió, a Le Monde kétes közreműködésével. Egy Párizsban tett kijelentésemet eltorzítva, a Le Monde szerint azt mondtam volna, hogy „Erdély nem Romániáé”. Rögtön helyesbítettem, s ezt a Rompres hírügynökségnek is azonnal tudomására hoztam. Ennek ellenére a Rompres csak kijelentésem hamisított változatát forgalmazta, s nyomán a sajtó és a rádió széles körben „népszerűsítette” „irredenta” voltomat. 5) Még fájdalmasabb, amikor a félrevezetett vagy opportunizmusra hajló ellenzéki sajtó egy része is hasonló akciókra vállalkozik. Az ellenzéki lapok némelyikében is időről-időre megjelennek ellenséges hangvételű cikkek. így például a bukaresti Express magazin 47/1991-es, novemberi számában egyenesen Ceau§escu-barátnak állított be, a ‘89-es temesvári események ellenhőseként. 6) Rossz családi és társadalmi közérzetünk árnyékként követő félelmeinek másik legfőbb forrása a névtelen fenyegetés. Ezt a „műfajt” már dési és temesvári küzdelmeimben alkalmam volt megismerni. Ma is névtelen levelek és telefonhívások áradata tart szüntelenül pszichikai ostromállapotban. Október a levélhullás hónapja volt számunkra. írt „Jordano Joesko” Debrecenből felvilágosítva, hogy tavalyi magyarországi autóbalesetem nem a véletlen műve volt, s a jövőben is mesterlövészek készülnek végezni velem. Ezzel egyidőben érkezett ploiesti jóakaróm levelezőlapja az előbbihez hasonlóan gyermekeim halálával is megfenyegetve. Ugyanakkor 74 éves édesanyám is levelet kapott Debrecenből, melyben a reá váró keresztekre és gyászra készítik fel a „nyájas” levélírók. A szokványos, családomnak szóló névtelen telefonálásokat nem érdemes részletezni. Annál inkább figyelemre méltó az a rendhagyó eset, hogy 5 éves kisfiam óvónőjét háborgatta ismételten egy névtelen telefonáló, amiért az én fiamat „merészeli” tanítani — az állami óvodában. 7) De a változatosság kedvéért a névtelen Jóindulat” is nem egyszer megszólal. Névtelen levélíró figyelmezteti a ‘89-es ügyeimben jelentős szerepet játszott budapesti Panoráma-televízió szerkesztőségét: tudassa velem, hogy a „román forgatókönyv szerint életveszélyben vagyok”, egyik testőröm fog meggyilkolni. 8) Egészen különleges eset egy nagyváradi nyugalmazott titkosrendőmek az öccse, aki rengeteg információ birtokába jutva, feltette magában, hogy leleplezi a rendszert, nyílt küzdelembe fog a továbbélő Securitate ellen. Önkéntes és segítőkész tájékoztatása szerint említett autóbalesetem nem volt véletlen, életünkre törnek. Hazai likvidálásommal egy bizonyos Theodor Salájan nevű szekus-őrnagy foglalkozik, de külföldön is egy egész román ügynök hálózat van megbízva azzal, hogy eltegyen láb alól. 9) Annak ellenére, hogy vért és halált emlegettek, a legveszélyesebb támadóimnak a Vatras és Frontos román parlamenteseket tartom. A székely-magyarság kollektív bűnösségét megfogalmazó, ellenük hisztérikus hecckampányt folytató ú.n. Hargita- Kovászna jelentés szerzői és képviselőtársaik gyűlölködő kirohanásaik során arra is alkalmat találtak, hogy engem támadjanak. Az október-novemberi parlamenti ülések uszítóinak némelyike perbefogásomat, letartóztatásomat és az országból való kiűzetésemet sürgette, hazaárulás es románellenesség ürügyén. Ezzel egyidőben a marosmegyei Front szervezete az országos főügyészhez intézett memorandumban ITT-OTT 25. évf. (1992), 2. (120.) szám 31