Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 2. (120.) szám

követelte a büntetőeljárás beindítását személyem és más magyar vezetők ellen.

10) A Román Parlament és az uralkodó párt, a Nemzeti Megmentési Front legitimitását élvező országos magyarellenes propagandakampány egyik csúcspontja az volt, amikor a parlamentben Radu Ciontea Vatras vezér a börtönben sínylődő bűnösöket „nemzeti hősöknek” titulálta, míg engem és általában a forradalmárokat, ellenzékieket hazaárulóknak. Ekkor olvasta fel a parlament és a TV országos nyilvánossága előtt Radu Tinu, tömeggyilkosság vádja miatt bebörtönzött, volt Temes-megyei szekusfőnök levelét, melyben engem hazaárulással vádol és a maga ártatlanságát bizonygatja. íme, a Jó titkosrendőr” még a vádlottak padjáról is tovább üldözi áldozatait — amint ezt tette ellenem 1989-ben Temesváron.

11) A hatóságok figyelme a szorosabban vett egyházi életre is kiterjed. Lelkészi szolgálataim egyes helyszínein a politika és a titkosszolgálat emberei zaklatták a helybeli lelkészeket, az egyházi rendezvények korlátozását, illetve „titkos információk” közlését szorgalmazva (pl. Bárót, Magyarremete).

12) Az elmondottak ismeretében egyáltalán nem számít meglepőnek, hogy a temesvári forradalmi megmozdulások évfordulójának közeledtén szabadon bocsátották az ú.n. temesvári per vádlottainak többségét, köztük Radu Tinu Securitate-tisztet. Ez utóbbi felmentését magamra nézve a hatalom nyílt, cinikus közvetett fenyegetésének értékelem, hiszen ó volt az a magasrangú titkos-rendőrtiszt, aki 1989-ben az egész, ellenem, családom es egyházam ellen folytatott hajszát, üldözést irányította. Egyébként ugyanez mondtható el a per összes felkentjeivel kapcsolatban. A temesvári áldozatok gyilkosai vagy szabadlábon funkcióban maradtak, vagy rendre mind szabadlábra

kerülnek. Ezek után egyenesen bohózatba illő, hogy kétévi hallgatás után a temesvári Katonai Törvényszék éppen a bűnösök szabadonbocsátását követően a második évforduló előestéjén idézett meg a kihallgatásra (1991 december 13). Ezzel szemben a két évig tartó „temesvári perben” egyszer sem idéztek meg: nem volt szükségük a koronatanú — és áldozat — vallomására.

13) Az „enumeráció” legvégére maradt a legfajsúlyosabb dokumentum, egy több megye képviseletében működő román „népbíróság” 1991 novemberében hozott halálos ítélete. Vétségem: „Románia és a román nép rágalmazása és befeketítése”. Az ítélet 1991 december 31-től fogva bárki által végrehajtható. „Az áruló kivégzóje” 150.000 dollár jutalomdíjban részesül.

Nagy a valószínűsége annak, hogy a sokrétű, tömény fenyegetés és megfélemlítés végső alternatívája a „Tőkés ügy” végső megoldása: fizikai megsemmisítésem. De még hogyha ez kimondottan nem is szerepelne a „forgatókönyvben” — a körülmények, politikai helyzet és a nacionalista indulatok ezt lehetségesítik és valószínűsítik. Okom van tehát a féléimre, és nyomós okom van félteni családomat. Szélesebb értelemben okunk van félteni a halálos veszedelemtől egész megnyomorított társadalmunkat, különösképpen az ugyanazon erők által megfélemlített és fenyegetett népemet.

Védekeznünk kell. Tisztánlátással, kellő bátorsággal, Isten erejével, egymás hite által, egymással szövetkezve. És segítségét kérve a külföldi demokráciáknak, elvbarátainknak és testvéreinknek.

Tőkés László püspök

Nagyvárad, 1992január 8

Sohsem hull le a sárga csillag

Zagreb. Alenka, a 60-year-old Croatian woman, recalls how she was stopped by a group of armed men in her town of Ruma in the northern Yugoslav province of Vojvodina.

“They told me that if I didn’t leave right away, they would kill me during the night,” she recalled at the office of an association for Vojvodina’s refugees here. She stayed with a Serbian neighbor that night, and in the morning left by bus through Hungary.

Chased out of their homeland by Serbian forces, thousands of Croatian and Hungarian refugees from Slavonia and Vojvodina denounce the policy of “ethnic purification” the Serbian forces are practicing in the ethnically mixed regions. Ante Plivelic, president of the refugee association, said Serbian extremist Vojislav Seselj came to the villages “to tell the Serbs we were traitors.”

In eastern Slavonia, the region of eastern Croatia controlled in part by Serbian forces, “the Croatians have to wear a black arm band, the Hungarians a blue arm band,” said László Horvat, a representative of the Hungarian minority. United Nations forces deployed in the region have confirmed the arm band requirement to differentiate between ethnic groupings.

“All the non-Serbians of Slavonia and Vojvodina are being threatened,” said Horvat. “150,000 Serbians from Croatia and Bosnia sought refuge in Vojvodina at the start of the war and they must be housed.”

Agence France Presse, July 17, 1992

Budapest. Hearings have begun against 48 Hungarian skinheads accused of committing “crimes against national, racial and ethnic groups” when they went on a violent rampage in Budapest last winter. They are part of a larger group that regularly goes on ‘beating tours’.

The 48 allegedly went on such a tour on Jan. 25 of this year hunting down gypsies, arabs, blacks and satanists. They gas-sprayed and kicked a man they took for a gypsy, inflicted serious injuries on three blacks, damaged a car believed to be owned by a gypsy and then attacked a pub. Several gypsies were severely injured before police arrived. The indictment lists nine other similar incidents mostlyagainst arabs and gypsies.

Budapest Jul. 21 (ips)

32 rTT-OTT 25. svf. (1992), 2. (120.) szám