Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 2. (120.) szám
Világszövetség Csoóri Sándor MVSZ elnök levele a nyugatiakhoz Kedves Barátaim! Nyugaton élő honfitársaim! Még néhány hét és megkezdődik a Magyarok Világtalálkozója, III. Világkongresszusa, és a Magyarok Világszövetségének küldöttközgyűlése. Ötvennégy év után nagy találkozása lesz ez a világ magyarságának. Hónapok nehéz munkájával készítettük elő, teremtettük meg a lehetőségét, a szabadságát visszanyert magyar népnek arra, hogy az eddig kényszerű széttagoltságban élő fiai lélekben-szellemben összetalálkozhassanak. Szeretnénk megmutatni a világnak (és önmagunknak), nem igazak azok a kívülről, idegen érdekből ránk ragasztott jelzők, hogy a magyar összeférhetetlen, veszekedős, széthúzó. Persze, mint minden népben köztünk is vannak ilyenek, de most szeretnénk megmutatni, nem az elenyésző kisebbség alapján kell megítélni az egész népünket. Nem véletlenül beszélnek külországokban a magyar tehetségről, ha megvan hozzá a szerencsés külső feltétel is, a magyar alkotásra, együttműködésre kész nép. Egymással is, más tiszta szándékú népekkel is. Most, hogy „külsőleg” szabadok lettünk — épp egy éve vonultak ki az oroszok — „belsőleg” is fel kell szabadítsuk magunkat, levetkőzve a kívülről szított széthúzást, ellenségeskedést. Kinek érdeke, hogy amikor a Délvidéken bombával, golyóval ölik, és mint hírlik, bárddal fejezik le a magyarokat, önmagunkról olyan képet állítsunk ki, amely egy bensőleg meghasonlott, megosztott, egymás ellen fordult népre illik? Erős, egymást kiegészítő (nem kioltó, eltipró, „legyőző”!), sokszínűségében egységes magyarság adhat csak szilárd támaszt a határokon túl élő testvéreinknek. Az erős, szilárd, független Magyarország, magyarság megteremtésében oroszlánrész jut a Magyarok Világszövetségének is. Ezt nem mi mondjuk, az MVSZ ideiglenesen választott vezetői, tudják ezt barátaink és ellenségeink is. Míg ez utóbbiak az ideiglenesség fenntartását, a döntések elhalasztását, tehát időhúzást akarnak, kerülve a nyílt, demokratikus vitát, a megmérettetést. így nem egyszer néhány jószándékú barátunkat is megtévesztve bomlasztanak, persze a demokratikus működésre, alapelvekre stb. hivatkozva akadályozzák az átalakulást-megújulást. Tudjuk mi is, egy jólműködő szervezetet épp az örökös, folyamatos megújulás jellemez, de a jobbító szándék csak szilárd alapokra, szervezeti keretekre épülhet fel. És ezeket egyszer meg kell alkotni, most van itt az ideje ennek! A történelem sürget, kisebbségi sorban élő honfitársaink testi-lelki szenvedése pedig egyenesen parancsolja, el kell vetni a pártállami időben elfogadott alapszabályát az MVSZ-nek és újat kell alkotni (amelyet folyamatosan, ahogy szervezeti életünk, a decentralizált-autonóm közösségek, tagszervezeteink kialakulása diktálja, javítani kell), olyan együtt24 ITT-OTT 25. évf. (1992), 2. (120.) szám működésre kész vezetőséget (választmányt, elnökséget, alelnököket és elnököt) kell választani, akik négy évre kapott mandátumuk alatt a hatalomgyakorlás logikája helyett a szolgálatot honosítják meg az MVSZ-ben. Erre a nagy munkára csak a tagság bizalmából, meghatározott választási ciklusra (négy évre) megválasztott, mostmár nem ideiglenes, hanem állandó vezetők képesek. Nem tartom véletlennek, hogy legelőször és a legnyugodtabb körülmények között, 1992. június 15-én az MVSZ székházában a Kárpát-medence és szórványai MVSZ tagszervezete egyeztek meg a küldöttválasztás, a választmányi és elnökségi tagságra, alelnöki és elnöki posztra jelölés alapelveiben. A 164.236 fő tagságot tömörítő 27 szervezet képviselői három alapelvet fogadtak először el: 1) Még ha a tagszámuk alapján indokolt lenne is, egyik államban élők se választhassanak 50%-nál több küldöttet a régióra eső küldöttszámból, így elkerülhető, hogy egy szervezet, vagy egy államban élők a régió többi szervezetei nélkül dönthessenek. 2) Minden olyan államból, ahol jelentős számú és aktív magyar életet élő tagság van, legalább egy küldött választható legyen. 3) Megvalósítják az 1991. decemberi közgyűlés határozatát, hogy a három régió egyenlő arányban (paritásos alapon) képviseltesse magát és mindegyik 60-60-60 küldöttet válasszon, 25-25-25 választmányi tagot (ebből a 20-20-20 legtöbb szavazatot kapó jelölt lesz a választmány tagja, további 5 pedig póttag lesz) és 8-8-8 elnökségi tagot jelöljön a három régió, akik közül a legtöbb szavazatot kapó 5-5-5 lesz az elnökség tagja, a további 3-3-3 pedig póttag lesz, továbbá minden régió 1-1-1 alelnököt jelöljön, és az MVSZ elnöke anyaországi legyen. Ez a határozatuk egyébként megegyezik a tagság túlnyomó többségének véleményével, akik a február óta tartó alapszabály-vitában ugyanezeket fogadták el (a néhány eltérő véleményt is mind a közgyűlés elé táljuk). 4) Ezen alapelvek szerint meghatározzák, hogy az egy-egy államban működő tagszervezetek hány küldöttet választhatnak a 60-ból, hány választmányi tagot jelölhetnek a 25-ből és hány elnökségi tagot a 8-ból. Úgy döntöttek, hogy Erdélyből 27 küldött (26 küldött Erdélyből és 1 az Erdélyből Törökországba hurcolt magyarok közül [?]), a Cseh- és Szlovák Köztársaságból 13 (12 a Feldvidékről, 1 a cseh- és morvaországi magyarok közül), Kárpátaljáról 7 (4 Kárpátaljáról, 1 az ukrajnai magyarok közül, 1 a baltikumi, 1 a kazahsztáni magyarok közül), 3 Horvátországból, 3 Szlovéniából, a Vajdaságból pedig 7 küldött jön. A választmányba Erdély 11, a Felvidék 6, a Vajdaság 3, Kárpátalja 3, a horvátországi magyarok 1, a szlovéniai magyarok 1 tagot jelölnek. 5) A közösen megállapított keretek között, autonómiájuk alapján, a maguk alapszabályai szerint választják meg a küldötteket és jelölnek a testületekbe, tisztségekre.
