Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 2. (120.) szám
Csurka István: Egy hét üzenetei Magyar Fórum, 1992. július 9. Az izraeli választások a baloldal elsöprő győzelmével végződtek. Arra lehetett számítani, hogy túlnyomó részben baloldali vagy magát — lukácsi szóhasználattal — “baloldaliként tételező” magyar sajtó örömtáncot lejt efölötti örömében. Ez azonban nemhogy elmaradt, de még mintha valami kényszeredettséget is tapasztalhattunk volna. Ez a hazai liberális kényszeredettség jól mutatja nemcsak egyes liberálisok valódi irányulását, hanem annak a fordulatnak a mélységét is, amit ez a választási eredmény jelent — vagy legalábbis ígér. Izrael háborús sikerei egy keményvonalas, nacionalista és agresszív csoportot juttattak hatalomra, nemcsak a kis közel-keleti országban, hanem szerte a világon, ennek a körnek a befolyása alá helyeződtek a zsidó szervezetek, ennek a konok szoldateszkának a jegyében folytak a világpolitikai kampányok és a mindenütt meglevő háttértámogatók hálózatát e jegyben irányították. Mindez tökéletesen megfelelt a kommunista-kapitalista szembenállás világrendjének. A Szovjetunió szétestével azonban értelmét vesztette a harcos zsidó állam elképzelése. Samirék végül már a belső elégedetlenséget sem tudták elpalástolni, elhallgattatni. Utolsó dobásuk az iraki-kuvaiti háború volt, s ezzel el is jött a változás ideje. Izraelben most talán RENDSZERVÁLTÁS van. A mindenképpen telepítő, az arab-palesztin ellenállást vaskézzel letörő, goromba izraeli vezetésnek egy hasonló módszerekkel dolgozó Világszövetség felel meg. Ez szervezte a gyűjtéseket a zsidó állam fenntartására, a háborús költségekre, és ez őrködött — és őrködik ma is — szerte a világon az antiszemitizmust — úgymond — féken tartó kampányok felett. Ösztöndíjakat, egzisztenciákat és hatalmas politikai latifundiumokat lehetett kapni ettől a globális szervezettől és kapcsolt részeitől. A Tel Aviv-i KEMÉNYVONALASSÁG és a Bronfman-féle Világszövetség KEMÉNYVONALASSÁGA természetesen összefüggött. Semmiképpen nem csodálható tehát, hogy az a magyar BAL-LIBERÁLIS sajtó, amely ezer szálon volt és van összekötve ezzel a világszervezettel, tétova lett, amikor az izraeli polgárok akaratából egy olyan erő került kormányra, amelyik békét akar, megegyezést és talán mindent, ami ebből következik. Az a kérdés, hogy mi következik? Az-e, hogy véget vetnek az antiszemitizmust valójában inkább felszító antiszemitizmus-kampányoknak, a soha nem lehet tudni, hogy ki által provokált gyilkos provokációknak, az állandó feszültségben tartás politikájának? A mi bal-liberális sajtónkra ebből hordóhiány következik. Minek örüljön ilyenkor a Vico, a Novofilm, a Kurír és a Magyar Hírlap? Maxwell bukása még csak nagy riadalmat keltett. Ámde állami pompával jeruzsálemi dísztemetést kapott a saját nyugdíjasait kifosztó kalandor. Ez nyugtatólag hatott mind a KGB-vonalhoz hű, mind pedig a már más irányú elkötelezettséget vállaló kalandorok körében. Most azonban a dísztemetést rendezők is megbuktak. MAXWELL KÉT FIÁNAK a kezére is bilincs került Londonban. GYÖRKE-KOMMUNISTA, a volt magyar nagykövet, az a bizonyos Maxwell-közép-európai menedzser még szabadlábon van. Csupán a lelkiállapota nem lehet irigylésre méltó. Sic transit gloria mundi. Baj lehet a keményvonalasság anyagi alapjaival. A Reichmann-fivérek INGATLANUGYNÖK birodalma recseg-ropog. A világsajtó tele van az Olympia & York vállalkozás csődjével. Major brit kormányfőt többfelől élesen bírálják, amiért — mint mondják — mentőövet dobott a londoni Kanári Parton építkezéseibe belefulladó vállalkozásnak a kormányhivatalok odatelepítésével, vagy annak ígéretével. De Bronfman saját cégei felől sem jönnek részvénydagasztó hírek. Általános recesszió van a világgazdaságban. Ezt nem utolsósorban a szovjet összeomlás idézte elő. Nincs miért fegyverkezni. Nincs miért irdatlan billiárdokat fegyverkezésre költeni. A fegyverkezési kiadások szükségességét a harcos, keményvonalas, az izraeli keményvonalasok igénye szerint támogatott VILÁGMÉRETŰ MÉDIAPOLITIKA indokolta meg. Az anyagi alapok csökkenésével, Samirék bukásával mindez más megvilágításba került. Békés húrok pengetésére van szükség, csak a BÉKESZPONZOROK még nem jelentek meg a SAJTÓPIACON. Innen van a MAGYARORSZÁGI ZAVAR. Azok, akik tegnap még meghurcolták és felelősségre akarták vonni Chrudinák Alajost, amiért megszólaltatta műsorában a békepárti izraeli erőket — Hankiss fegyelmit helyezett kilátásba, szóban —, azok most kénytelenek lenyelni a békát. A Reichmann-testvérek, akik Torontónak, a székhelyüknek szerették volna megszerezni a BUDAPESTI VILÁGKIÁLLÍTÁS egy részét, s akik ezért többször eljöttek a budapesti zsinagógába imádkozni, most már nyilván nem küzdenek Demszky Gábor oldalán a budapesti világkiállítás ellen, vagy a közös világkiállításért, mert már nem futja nekik minderre. S lám, a Fidesz budapesti önkormányzati frakciója éppen ezek után a választási hírek után kezdett bizonykodni, hogy ők most semmiképpen nem nyújtanak be bizalmatlansági indítványt a főpolgármester ellen. Nem volna korrekt most, amikor ennyire magára hagyatva áll szegény a saját bajukkal elfoglalt szponzorok karéjában. A Fidesz ráér. Majd ELHAGYJA Demszkyt, ha már le is LEPLEZÓDÖTT. Soros György is a távozás gondolatával játszadozik. Az ő alapítványai annyira beleépültek a magyar politikába és a kulturális életbe, hogy önkéntes kivonulása elképzelhetetlen, mert hatalmas erkölcsi vereség volna az egész szabadkőműves ihletésű tábor számára. Ezért aztán a Soros ALAPÍTVÁNY kivonulásához PROVOKÁCIÓ szükségeltetik. Amolyan Vátrás sértegetőzések, amiben van is része Romániában, s különösen Kolozsvárt. A hivatkozások, a célzások, az összehasonlítás már elhangzott, tehát folynak az előkészületek. Ne dőljön be azonban senki: ha Soros elmegy, NEM AZÉRT MEGY EL, mert az antiszemita magyar szélsőjobb megsértette és nem is azért, mert a kormány nem hallgattatja el a szélsőjobboldalt, hanem azért, mert az ANYAGI HELYZETE nem teszi lehetővé a további ITT-OTT 25. évf. (1992), 2. (120.) szám 21
