Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 2. (120.) szám

SZDSZ-támogatást, illetve azért, mert a jeruzsálemi hivatalos politika — talán — megváltozott.

Még ha nem vagyunk is baloldali szemléletűek — van még ennek jelentősége? —, örüljünk hát az izraeli társadalom TÖBBSÉGI JÓZANSÁGÁNAK, több ezer év tiszteletre MÉLTÓ zsidó küzdelmei által megedzett REALIZMUSÁNAK. így könnyebb lehet az EGYÜTTMŰKÖDÉS, megszűnhetnek az ostoba vádaskodások és talán még a MAGYAR TELEVÍZIÓ is FELSZABADUL.

Hiszen az a makacs NEM, amit Göncz Árpád mondott ki az alá-nem-írásával, egyáltalán nem független mindezektől.

Emlékeznünk kell, hogy Elnökünk washingtoni és New York-i színházi bemutatóit az az EMANUELL ALAPÍTVÁNY rendezte, amelynek az összetartozása a Bronfman-féle Világszövetséggel nyilvánvaló. A legharcosabb SZDSZ-es médiapolitikusok ezt a keményvonalasságot ERŐLTETIK az elnök tolla hegyére.

Úgy látszik tehát, hogy mindez csupán UTÓVÉDHARC. Nincs értelme sokáig tartani ezeket az állásokat, mert a törzs már visszavonult.

Tönkrement-e Soros György?

168 óra, 1992 július 28

A bibliai mondás megfordulni látszik: aki téged megdob kenyérrel, dobd vissza kővel. A Soros-alapítvány — sok egyéb között — mai prominens kormáypárti személyiségeket is támogatott az elmúlt évek során. A Magyar Fórum-ftcm azonban az MDF alelnöke cikket jelentetett meg, amely azt is kifejti: Soros távozik Magyarországról, mert tönkrement. Katona Tamás államtitkár pedig nemcsak arról beszélt legutóbb a 168 órában, hogy milyen megállapodás született Sorossal, hanem arról is, hogy az alapítvány kuratóriumában úgyszólván kizárólag ellenzékiek foglalnak helyet. Soros Györggyel — aki úgy látszik, helyrebillenti a biblikus szöveget — Bolgár György készített interjút.

K: Két héttel ezelőtt a Magyar Fórumban Csurka István azt írta, hogy ön a távozás gondolatával foglalkozik, mert anyagilag nem engedheti meg magának a magyarországi jelenlétet.

V: Az, hogy ma már, sajnos, ilyen hangnemben lehet írni Magyarországon, az engem megrázott, mert emlékszem, legutóbb tizennégy eves koromban, 1944-ben olvastam efféle írásokat. Újra előkerülnek az akkori kulcsszavak, és előkerül az akkori gondolkodásmód. Ez most ugye nem “ezt szabad, azt nem szabad”-ország, de hogy ezt eltűrik az emberek, és ami még rosszabb, hogy ilyen embernek befolyása van a kormánypártban... Hogy van egy szélsőséges, félművelt, antiszemita irányzat, az, úgy látszik, elkerülhetetlen, de hogy ezt eltűrjék, azt én fölháborítónaktartom. Szóval, ez engem most komolyan megrázott.

K: Milyen következtetést von le abból, ha valami komolyan megrázza? Ez azért személyes érzelem, de

22 rrr-OTT 25. »vf. (1992), 2. (120.) *zám

mit csinál, mit tesz?

V: Ez egyáltalán nem ösztökél arra, hogy távozzam, sőt inkább arra ösztökél, hogy még komolyabban exponáljam magam. Mert végülis azért harcoltam ennyi ideig, hogy Magyarországon efféle soha többé ne fordulhasson elő. Tehát az, hogy ilyesmi történik, épp arra késztet, hogy tudomásul vegyem: munkám nem fejeződött be. Tehát aki azt várja, hogy engem ilyen módon elüldözhet, az épp az ellenkezőjét éri el. Úgy érzem tehát, még több a dolgom, mint eddig.

K: Az olyasfajta ködös érvelésre, mely azt fejtegeti, hogy kik, miért, mi ellen esküdnek össze, mindenféle zárt, füstös szobákban a világ másik végén, nemigen lehet válaszolni, hiszen annyira megal apozatlan...

V: Itt nem kérdés-feleletről, nem vitáról van szó. Ez valójában a félműveltség irányzata. Ez a cikk is, meg az a másik is, amelyet egy szociológus írt — aki azt mondta: a Soros-alapítvany zsidó elitet akar képezni — ugyanebből a gondolkodásmódból fakad. Mindez tisztán mutatja, hogy ezeknek az embereknek ellenségük a műveltség, sőt félnek a művelt emberektől. A Soros-alapítvány azt segítette elő, és azt fogja továbbra is elősegíteni, hogy az általános műveltség nívója emelkedjék. Ez az egyetlen módja annak, hogy az ilyen emberektől megszabaduljunk.

K Elnézést, de visszatérek a pénzre, mert a pénz az egyetlen megfogható dolog, a többi már csupán érv, amit többféleképpen lehet magyarázni. Csurka nyíltan kimondja: ön tönkrement, és ezért kénytelen visszavonulni. Én viszont itt, az Egyesült Államokban láttam az egyik országos nagy tvhalózatban egy portrét önről, ahol már milliárdosnak titulálták. Tehát tönkrement ön vagy sem?

V: Nézze, én minden évben tönkremegyek, de valójában, jelentések szerint, én voltam az elmúlt évben a legjobban kereső pénzügyi üzletember. Ezt én soha nem kommentálom, de lehet, hogy a számítások nem tévednek, és ezért is tették képemet a címlapra. Tudomásom szerint most éppen nem nagyon megyek tönkre. Szóval, ez teljesen hamis adat.

K: Ezek szerint lehet, hogy nem jól tudja, mert van, aki még jobban tudja... Csupán összehasonlításképpen: az ön anyagi hátteréhez képest mekkora súlya, részesedése van az ön magyarországi kiadásainak? Ha valóban tönkremenne, mit számítana ehhez képest az alapítvány ténykedése?

V: Részleteket nem mondok, de szégyellem bevallani: jövedelmemnek nem olyan nagy százalékát költőm magyar célokra. Ezért szeretném felemelni és föl is fogom emelni ezt az összeget. Nemcsak Magyarországon, hanemaz egész vidéken. Művelődési célokra. ■