Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 1. (119.) szám

irányában, és így bekerült az öt magyarországi elnökségi tag csoportjába. A közgyűlésnek döntést kellett hoznia a főtitkár személyét illetően. Pillanatok alatt érzékelhetővé, szinte tapinthatóvá vált a feszültség a teremben. (A közgyűlés a Paraszt-Hiltonnak becézett Agro Hotel-ben került megrendezésre.) Tanúi lehettünk ellenségeskedő közbekiáltásoknak, hangoskodó hőbörgésnek, intoleráns személyeskedésnek. A nyugat-európai küldöttek (Svájc, Németország, Franciaország és Anglia küldöttei) semmiképpen sem akarták Komlós Attilát megbízni a főtitkári teendők betöltésével. A kárpát-medenceiek (felvidékiek, erdélyiek, kárpátaljaiak és délvidékiek) ugyanakkor szinte az utolsó emberig Attilát támogatták. Hosszas és fárasztó huzavona után, Csoóri Sándor kompromisszumos megoldását követve, a marosvásárhelyi [Magyarországon élő — szerk.] Kincses Elődöt neveztük ki főtitkárnak, amíg Komlós Attilát bíztuk meg az ügyvezető alelnöki feladatkör ellátásával. (A közgyűlés a „kanadai” Tőkés Istvánt és az „amerikaiak” közül engem választott be az elnökségbe.)

Ha az összképet veszem figyelembe, úgy érzem, nincs ok mély borúlátásra, pesszimizmusra a Magyarok Világszövetségével kapcsolatban; ugyanakkor,

véleményem szerint, a december 11-12-i közgyűlés várakozáson felüli eredményességgel működött. A kilenchónapos időszakra kijelölt tisztikart a közgyűlés demokratikus módon választotta ki, és ez a tény a Magyarok Világszövetsége történetében egy fontos mérföldkő. Természetesen védeni, óvni kell a Világszövetséget, különösen most, zsenge ifjúságában. Fontosnak tartom a kárpát-medencei és nyugati küldöttségek közötti ellentétek korlátozását és megelőzését. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az amerikai magyarság képviselői pragmatikusan, kompromisszumra készen vegyenek részt a Világszövetség munkájában. Fontos feladatnak tartom azt, hogy az egyeztető előkészületeket már most elkezdjük. Meggyőződésem az, hogy így magabiztosan, kapkodás nélkül és eredményesen vehetünk részt az augusztusi világtalálkozón.

Kedves Barátaim! — Tudom, hogy a fenti beszámoló eléggé vázlatos, de talán alapállásnak kielégítő. Tudom, de mindenesetre erősen remélem, hogy sor kerül a részletesebb személyes és „élőszavas” eszmecserére a fentiekkel kapcsolatban.

Somogyi Balázs

Summary Report of the 1991 Human Rights Workshop

From June 7 to 10, 1991, the third Hungarian Human Rights Workshop for Hungarian-Americans was organized on the campus of Trinity College in Bannockburn, Illinois. This quiet college town, just north of Chicago, provided the setting for a workshop that drew participants from all parts of the “vital triangle,” the region between Chicago, Boston, and Washington, D.C. Again, the workshop demonstrated that Hungarian-American organizations are capable of effective cooperative effort. The host organization for the workshop was the Hungarian American Human Rights Council (HAHRC) based in Chicago. Much of the responsibility for organizing the workshop was also shared by the Hungarian Communion of Friends (MBK), and the Young Hungarians Political Organization (YHPO). However, the workshop would not have been possible without the moral and generous financial support of the Hungarian Reformed Federation of America (HRFA) and the William Penn Association. Also an important new supporter of the workshop was the American Hungarian Educators’ Association (AHEA). Herewith, the organizers of the workshop want to express their appreciation for the support they have received from all the above-mentioned organizations.

The workshop was attended by twenty-seven people representing Hungarian-American communities in Maryland (3), New Jersey (4), Ohio (5), Illinois (9), Connecticut (1), Indiana (1), New York (1), and California (1), plus two guests from Budapest/Washington, D.C. Most of the participants were housed in Johnson Hall and received their sustenance from the cafeteria

fare of Trinity College.

The workshop and its activities can be divided into two main parts: those sessions which related directly to influencing public officials having their offices in the Chicago area, and those sessions which imparted practical information to the participants in group discussions. The former included visits to the offices of Congressman Porter and Senators Dixon and Simon of Illinois. It also included a visit to the headquarters of the Polish American Alliance.

The other part of the program included presentations and group discussions at Trinity College. These were led by Katica Avvakumovits, Ildikó Bodoni, Kristóf Forrai, László Hamos, Bernard Hanley, Emese Latkoczy, Edith Lauer, Andrew Ludanyi, Bemard Tamas, and Peter Ujvagi. The participants shared their know-how about legislative behavior, interestgroup effectiveness, and the role of public relations in influencing policy-making. Hanley and Bodoni led the sections devoted to enlisting media attention and ways of maintaining it for a specific cause. Lauer, Ujvagi, Ludanyi, and Tamas focused much of their attention on developing organizational effectiveness and community outreach, including the tactics which are most likely to mobilize “mass” support. Forrai led the discussion which related to linkages in international and domestic organizational and public relations efforts. Finally, Avvakumovits, Hamos and Latkoczy concentrated mainly on direct contacts with public officials and how these may be made more productive. Throughout, the concern of the workshop was to share practical information. The participants learned how to create media events, how to write letters to their congressmen or to the “Letters to the Editor” section of their favorite newspaper. They also learned about efm-OTT 25. évt (1992), 1.(119.) szám 7