Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 2. (120.) szám
tál érintett dél-budapesti térség fejlődésében viszonylag visszamaradott. Gondoljunk arra, hogy amíg a ‘70- es, ‘80-as években északon jelentős infrastrukturális beruházások valósultak meg (az Árpád híd kiszélesítése, a Hungária körút, a Szentendrei út, a Váci út korszerű kiépítése, az Újpesti Metró), addig délen a Soroksári út átépítésén kívül más lényeges fejlesztés nem történt. A pályázat feltárta a délbudapesti térség fejlesztésében rejlő lehetőségeket, rámutatott az elvégzendő feladatokra. 2. A városfejlesztés jellege A dél-budapesti terület teljes értékű, intenzív városrésszé válását a jelenlegi várostest szerves továbbfejlesztésével, a város karakteréhez, hangulatához igazodóan kell előmozdítani. Egy markánsan új, az eddigiektől szembetűnően eltérő, a modern építészeti technika elemeit felvonultató, nagyszabású, önálló dél-budapesti városrész létrehozását nem szabad erőltetni. 3. A megvalósítás forrása A dél-budapesti városrész intenzív beépítése során — a rendszerváltás következtében — központi erőforrások helyett csak a vállalkozókra, tőkebefektetőkre lehet számítani. A piacgazdaság bevezetése, az európai integráció megnövelte az érdeklődést az iroda-, bank- és kereskedőházak, hotelek, bevásárlóközpontok építésére. A történelmi belváros ezeket az új igényeket csak igen korlátozottan képes kielégíteni. A pályázatok megmutatták, hogy Dél-Budapest irányában hogyan indulhat el egy olyan városfejlesztési program, mely a vállalkozókat funkcionálisan kielégíti, és ugyanakkor az esztétikai, környezetvédelmi és humán követelményeknek is megfelel. Részletes rendezési és szabályozási tervek sürgős elkészítése útján telekkínálatot kell teremteni a befektetők számára. A telkekért már most fizetett előlegekből meg lehet gyorsítani a térség infrastrukturális előkészítését. 4. A részletes rendezési terv A dél-budapesti térségnek a sugaras városszerkezetbe való szerves illesztéséhez a további tervezés során a vizsgált területeket ki kell terjeszteni északon a pesti és a budai Duna-partoknak a városközpontig terjedő szakaszával, délen a Csepelvárosrészig teijedő területtel. 5. Világkiállítás A dél-budapesti városrész fejlődésének egy közbenső fázisában alkalmas egy világkiállítás magas színvonalú megrendezésére. A pályázat az időbeli ütemezést nem vizsgálta. A terület gyors fejlődése a tőke érdeklődésétől függ, a vállalkozó kedv pedig a társadalmi és politikai stabilitástól, melyet a Bíráló Bizottság remél, de megjövendölni nem tud. Néhány, az Expóval összefüggő probléma Nem lehet a világkiállítást elvonatkoztatva tárgyalni Budapest népesedési, környezetvédelmi és közlekedési kérdéseitől. Kezdjük azzal, hogy míg az ország lakossága fogy, Budapest még mindig növekszik. Ezen belül lényeges a belső eltolódás a két városrész között, amely a statisztikákban alig jelentkezik, de a hidaknál reggel és délután jól megfigyelhető. Az elmúlt harminc évben ugyanis 300 ezer ember átköltözött Budára. így Buda lakossága ma 630 ezer, de ha így folytatódik, rövidesen sűrűbb lesz mint Pesté. Gondoljuk el, hogy 300 ezer ember annyi mint Miskolc és Székesfehérvár lakossága együtt. Á belső népvándorlás úgy zajlott le, hogy a bútorát mindneki átvitte, de az állását Pesten hagyta. Ennek következtében a belső közlekedés is egyre nehezebbé válik, és ezt a budai dombok között alig lehet úgy megoldani, mint Pesten a körgyűrű út megépítésével. Ugyanakkor rohamosan felgyorsult Buda zöldterületének beépítése is. A kerületi tanácsoknak nem lévén önálló jövedelme, a zöldterületek értékesítésével igyekeznek pénzhez jutni. Mi mindennek a következménye? „Amikor megszülettem, egy európai városba születtem bele. Most pedig egy keleti bazárvárosban élek” — írja Radó Dezső a Pesti Hírlap-ban, véleményét összegezve a fővárosról a világkiállítással kapcsolatban. Szerinte lehetetlen lesz fogadni és mozgatni a városban azt a 20 millió embert, amelyet az Expo hat hónapja alatt várnak. Itt kell megjegyezni azt is, hogy míg az Általános Rendezési Terv nagy részletességgel tárgyalja a közlekedési és fejlesztési problémákat, a Beépítési Tervet, amely megfelelne az amerikai zoning regulation-nek, pongyolán kezelik és rendszerint nem is tartották be, hanem esetenként változtatták. Sőt, amikor a kivitelezés során tudatosan áthágják, a kerületi és fővárosi hatóságnak — úgy tűnik — nincs illetékessége vagy ereje az orvoslásra. Kiáltó példája ennek a budai Duna-parton egy teljes emelettel a megengedettnél magasabbra épült fehér magánszálloda esete. A Rákosi-rendszer megszüntette a kiválóan működő Fővárosi Közmunkák Tanácsát, amelyet azóta sem állítottak vissza, ezzel előidézve azt a kaotikus állapotot, amely az ingatlangazdálkodás és városfejlesztés terén ma fennáll. A fővárosban szinte minden koncepciót és kontrollt nélkülöző ingatlanspekulációs-privatizációs láz ütötte fel a fejét, jóval megelőzve a többi termelési és szolgáltatási ágat a privatizációban. Nem kis szerepe volt ennek a világkiállítás sokat bírált, zavaros előkészítésében is. így ma még csak csírájában jelentkezik az ingatlanok piacgazdasági-önkormányzati egyensúlyának modellje, amely a nyugati országokban a településfejlesztést irányítja. A környezetszennyezési problémák közül a levegőé mindenki számára jól érzékelhető, aki pár napot a magyar fővárosban tölt. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a budai szennyvíz elvezetése és derítése ugyanilyen súlyos gond. A Duna mentén nincs főgyújtó csatorna. Ezt már 50 évvel ezelőtt megtervezték, de sohasem volt rá pénz. így Buda egész szennyvize az Ördögárkon keresztül — épp a világkiállításra kijelölt helynél — ömlik a Dunába. Ez aligha nevezhető ide-ÍTT-OTT 25. évf. (1992), 2. (120.) szám 15
