Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 2. (120.) szám
genforgalmilag csalogatónak. Az idegenforgalomhoz szükséges infrastruktúráról beszélve nem csak autópályákban kell tehát gondolkozni, hanem csatornákban is. A környezeti kérdésekhez tartozik a világkiállítási terület előfásítása is. Az ilyen rendezvények nem képzelhetők el dúsan fásított, kertesített környezet nélkül. Erre 15-20 éves előnövelt fák telepítésére lenne szükség. Ezt legkésőbb a múlt tél vegetációs szünetében kellett volna elvégezni, hiszen az építéssel egyidejűleg nem lesz alkalom a zöldterületi munkákra. Pillantás a jövőbe Eddig hét év telt el a tervezgetéssel és ezalatt az Előkészítő Bizottság elköltött 200 millió forintot. A hátralevő négy év alatt meg kell oldani a kiviteli tervezés, a területelőkészítés, a környezetrendezés, a közlekedés és az építés munkálatait. Biztosítani kell a szervezési és pénzügyi feltételeket is. Mindez megoldható. Nagyobb kérdés az, hogy a magyar társadalom, a parlament, a kormány és a főváros igazgatása együtt tud-e működni a cél érdekében. Most úgy tűnik, igen. A BIE 1992. febr. 27-i döntése után végre megindult az igazi munka. A kormány az energikus és jóképességű Barsiné, Pataky Etelka mérnököt nevezte ki a világkiállítás szervezőjének, ő volt az MDF főpolgármester-jelöltje, majd a választások után az MDF frakcióvezetője lett a fővárosi tanácsban. Ma már a polgármester is támogatja a világkiállítás munkáját. „Most már félretéve a politikai csatározásokat, a frakciók, a fővárosi és az egyes kerületek önkormányzata közötti esetleges nézetkülönbségeket, azon kell lennünk, hogy a BIE ajánlásainak megfelelően októberig megszülessenek a szükséges intézkedések, és elkészüljenek a szükséges tervek, amelyeket majd a decemberi BIE közgyűlés nyugodt lélekkel elfogadhat” — mondotta Demszky Gábor. Kádár Béla külgazdasági miniszter szerint „Az Expo révén felgyorsuló magyar modernizáció és infrastruktúra fejlesztés javítja Magyarország és Budapest tőkefelszívó képességét, kisugárzása révén az ország többi részén is felgyorsult a korszerűsítés. Megerősödik Budapest világvárosi rangja és Magyarország regionális csomópont szerepe.” Palotás János is úgy látja, hogy „Magyarország gazdasági centrummá nőheti ki magát, ehhez minden adottsága megvan, a földrajzi fekvéstől kezdve a kultúrán át. Arról nem is beszélve, hogy többéves előnyünk van a régió más országaival szemben a jogalkotás tekintetében.” Végül Makovecz Imre, a sevillai magyar pavilon építésze az Új Magyar Hírek-nek adott nyilatkozatában ezt hangsúlyozza: „Az nem kérdés, lesz-e elegendő szponzor, aki ezen részt kíván venni. Az ide irányított tőkét azonban közgazdaságilag szervezni kell. Olyan szabályozási rendszert is létre kell hozni, amely biztosítja a magyaroknak a jogokat ahhoz, hogy dolgozni tudjanak. Még egyszer sem hallottam egy igazi, valóságos közgazdasági érvet a világkiállítás ellen, csak politikai szlogeneket. Meg sírást-rívást... Egy ilyen országban, amely adóságokkal agyonterhelt, ahhoz, hogy át tudjunk állni egy másféle tőkemozgásra, piacgazdálkodásra, bizonyos feltételeket biztosítanunk kell. Ezért csináljuk a világkiállítást.” Úgy legyen. Félmilliárd dollár aktívum Kádár Béla, a külgazdasági tárca minisztere a magyar külkereskedelmi mérleg alakulásáról számolt be egy jún. végi konzultáción... A tájékoztató szerint kedvező fordulat várható 1992-ben a külkereskedelemben. Az 1991-es 400 millió dolláros deficittel szemben az idei év öt hónapjának mérlege félmilliárd dolláros aktívum. Ebben az időszakban dollárban számolva 14%-kal, forintban számolva 23%-kal növekedett az export 1991-hez képest. A keleti piacokon a csökkenés megállt, sót egyes ágazatokban, ha nagyon szerény mértékben is, emelkedni kezdett a kivitel. Kedvezőtlen tendencia tapasztalható a fejlődő országoknál, ahol Irán kivételével valamennyi országban az 1980-as szint felére csökkent a magyar áruk exportja. A miniszter szerint ennek egyik oka az, hogy a távoli országok nem jelentenek elég vonzerőt a kisebb, külkereskedelemmel foglalkozó társaságok számára. Holott ebben a régióban az egyes piacok még viszonylag jelentős szerepet tudnának betölteni, ha súlyuknak megfelelő arányban kutatnák a vállalatok a lehetőségeket. Csökkent az EFTA-országok részesedése is a magyar külkereskedelemben, a kivételt itt Ausztria és Svájc jelenti, ahol valamelyest javult a fogadókészség a magyar termékek iránt. Egyértelműen visszaesett viszont a magyar export a skandináv piacon. Magyarország exportjának 49%-a 1992 első felében az Európai Közösség országaiban került forgalomba. Valószínű, hogy még ebben az évben néhány százalékkal túlhaladja majd az 50%-ot ezekben az országokban bonyolított forgalmával, és így eléri azt az integrációs küszöböt, amelyet a társult tagsági megállapodás megfogalmaz. Idén 20%-kal emelkedett az ország külkereskedelmi kivitele az Európai Közösség országaiba, ami a magyar exportnövekedés átlagánál jobb eredményt jelez. Az ország első számú külkereskedelmi partnere ma Németország, amely a kivitel 27%-át veszi fel. A magyar ipar struktúrája nem változott, így az anyagjellegű termékek és az alkatrészek exportja dominált a külkereskedelemben. Kedvezőtlen jelenség, hogy rendkívüli mértékben megnövekedett a bérmunka aránya a kivitelben. Erőteljesen visszaesett az import, a tavalyi mennyiségnél 20%kal kevesebb érkezett az országba. A külföldi tőkebefektetés tavaly 1,5 milliárd dollár volt, idén 5 hónap alatt félmilliárd dollár, ennek 30%-a az Egyesült Államok befektetőitől származik. [NSZ ] 16 ITT-OTT 25. évf. (1992), 2. (120.) *zám
