Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)
1992 / 1. (119.) szám
Fórum Magyarok Világszövetsége, Anyanyelvi Konferencia — Társszervezetek A Magyar Baráti Közösség ITT-OTT c. folyóirata szerkesztője, Éltető Lajos barátom ezt írta a 24.118. (1991. június 30.) szám 52. oldalán: „Károly barátom, az Anyanyelvi Konferencia egyik alapítója és vezető apostola, a kecskeméti ribillió óta, amikor az AK-val megpróbálta kimondatni az MVSZ-től való függetlenséget, nem mulaszt el egy alkalmat sem annak a látszatnak a propagálására, miszerint az AK-nak soha semmi köze nem volt az MVSZ-hez. Hogy az AK-t és kiadványait a mai napig is az MVSZ finanszírozza, hogy a konferenciákat az rendezte meg, saját titkárságával és személyzetével... ezek olyan tények amik nem számítanak. Károly kígyót-békát mond a mai MVSZ-re, pedig abban már rég se kígyó, se béka. (Ha volt valaha: az AK-ban is volt.)” E szubjektív megjegyzések nem felelnek meg a valóságnak. Az alábbi néhány dokumentumot a tények, a valóság megismerése érdekében adom közre. ;rA Magyarok Világszövetsége társadalmi, politikai szervezet. Az Anyanyelvi Konferencia, az anyanyelvi mozgalom nem az, hanem nemzetközi művelődési, pedagógiai, kulturális, tudományos program és munka. Nekünk természetes emberi magatartás, működésünk egyik alapeleme a tizenhat millió magyarban való gondolkodás.” (Nagy Károly: „Kettős nemzeti tudat”, előadás az V. Anyanyelvi Konferencián, Veszprém, 1985. aug. 7; megjelent: ITT-OTT, 19.2, 1986. május 31.) ,AZ anyanyelvi mozgalom magyarországi központjának adminisztrálását eddig a Magyarok Világszövetsége végezte. Ez a szervezet sok munkaterületen támogatta az anyanyelvi mozgalom működését, ugyanakkor sok más, lényeges területen megkísérelte annak akadályozását, hiszen az MVSZ 1989-ig nem a magyarok világszövetségeként, a világ magyarsága érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezeteként működött, hanem a kommunista párt mindenkori érdekeit érvényesíteni törekvő külügyminisztériumi hivatalként. így pl. a Varsói Szerződés diktatúráinak az egyetemes emberi jogokkal ellenkező politikáját igyekezett érvényesíteni azzal is, hogy szembeszegült a szétszakított magyarság integrálási törekvéseivel. Ezzel szemben az Anyanyelvi Konferencia 1970-es megalakulása óta nemcsak foglalkozott a kisebbségben élő magyarsággal, hanem tankönyveiben, tanfolyamain, folyóiratában, konferenciáin folyamatosan számon tartotta értékeit és helyzetét, a mozgalom tagjai mindent elkövettek veszélyeztetett sorsa ismertetésére, a nyugati segítőkészség mozgósítása érdekében.” (Nagy Károly: „Független, demokratikus Anyanyelvi Konferencia”, Nyugati Magyarság, 1989 szeptember-október.) „Az Anyanyelvi Konferencia autonóm, demokratikus, nemzetközi magyar mozgalomként kívánja folytatni munkáját. Ennek érdekében a magyarországi, a szomszédos országokban élő kisebbségi és a nyugati országokban élő magyarság ismert személyiségei közül munkabizottságot kér fel, amely széles körű konzultációk alapján az 1990-es év közepéig benyújtja az Anyanyelvi Konferencia védnökségének a mozgalom megújulását szolgáló javaslatait... Javaslatokat tesz arra, hogy a mozgalom hogyan működjék együtt a megújuló Magyarok Világszövetségével és más hasonló intézményekkel.” (A VI. Anyanyelvi Konferencia szavazással elfogadott zárónyilatkozata, Kecskemét, 1989. augusztus 10.) „A Védnökség elfogadta az 1989-es kecskeméti Anyanyelvi Konferencián kiküldött különbizottság jelentését és úgy határozott, hogy a jövőben autonóm, demokratikus, pártoktól független, nemzetközi magyar mozgalomként végzi munkáját, és egyetértésre törekedve, szoros együttműködésben dolgozik a Magyarok Világszövetségével.” (Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének Nyilatkozata, Budapest, 1990. aug. 1., aláírták: Lőrincze Lajos elnök, Gál Sándor, Kassa, Nagy Károly, Edison, USA, Pomogáts Béla társelnökök.) „Magyarországnak és a Magyarországon kívül élő közép-európai magyar kisebbségeknek valamint a nyugati magyar szigeteknek és szórványoknak egymáshoz való viszonyát új alapokra kell helyezni; új struktúrákkal, új tartalommal, új működési és együttműködési elvekkel. Világosan, nyíltan kimondott és végbevitt cezúrára van szükség. Az új, más, hiteles alapok megteremtéséhez szükséges egy tisztázó, szókimondó, beismerő publikáció is (»a múltat be kell vallani«!). Nyilvános, objektív, de expozé-szerű tájékoztatót kell kiadni ami tömören összefoglalja az 1946 utáni magyar kormánynak — később az egyeduralkodó pártnak — a Magyarországon kívül élő magyarokkal kapcsolatos külpolitikáját és azon belül a Magyarok Világszövetsége eddigi működését. (Rövid ismertető az MVSZ régebbi múltjáról, részletes adatolás az 1957-1990-es évekről. Szerkezeti felépítés: kormány-, pártmegbízás, belügy, külügy. Személyi állomány kormány-, párt-, karhatalmi összefüggései, irányítottsága, jelentési kötelezettségei. Részletes költségvetési elszámolás: honnan, mennyi, miből, mire, kire? Magyar Hírek: tulajdonjog, szerkesztői elvek, propaganda célok, terjesztés. Külföld magyarságával kapcsolattartás, címlisták honnan, személyes szervező utazások céljai. Kísérletek, erőfeszítések más programok — pl. Anyanyelvi Konferencia — kontrollálására. Stb. stb.)” (Részlet Nagy Károly leveléből Antall Józsefnek és Jeszenszky Gézának, 1990. május 5.) „Barátként és munkatársként hadd mondjam a következőket. Azt a sokszor megbeszélt »A Magyarok Világszövetsége tegnap, ma és holnap« című tényszerű számvetést — adatokkal, számokkal, rangfokozatokkal, III/III és/vagy III/IV tagsággal (korábban ÁVO/ÁVH tagsággal), felderítő, elhárító, beszervező, befolyásoló és propaganda-programokkal, az Anyanyelvi Konferencia táborai, könyvei, tanfolyamai valuta-bevételét eltulajdonító ügykezeléssel, az ezektől való most már teljes elhatárolódással, a már végbevitt cezúrával és a tervezett működés jövőben kialakítandó struktúrájával — úgyszintén nagyon sürgősen meg kell íratni, el kell készíttetni valakivel, valakikkel! Nem a nyilatkozatok, nem is az új alapokmány és szervezeti szabályzat, hanem ez a számvetés, számadás, majdnem-fehérkönyv, ez a cezúra-dokumentum lehet — ha egyenes, becsületes, igaz, teljesen tárgyilagos és őszinte — a közvélemény számára a hitel, a bizalom alapja, a további támadások eljentéktelenítője.” (Részlet Nagy Károly, a Magyarok III. Világkongresszusa — 1992. augusztus 19-21 — védnöke leveléből Komlós Attilának, a Világkongresszus szervezőbizottsága elnökének, a Magyarok Világszövetsége megbízott főtitkárának, 1991. július 30.) Nagy Károly (TT-OTT 25. évf. (1992), 1. (119.) szám 31