Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 3. (121.) szám

lenségekre is. Hozzátartozik ehhez például a szomszédos Csehszlovákiának a felbomlása, remélhetőleg teljesen békés módon, de mindenesetre egy új helyzetet teremtve, többek közt az ott élő magyarok számára, de a mi országunk számára is. A magyar külpolitikának a célkitűzései közé tartozik a nyugati hatalmakhoz, a NATO-hoz való közeledés, minél szorosabb biztonságpolitikai, katonapolitikai kapcsolatoknak a megteremtése, ez folyamatban van és eredményeket is tudunk felmutatni. Hozzátartozik ehhez a témakörhöz a Közös Piachoz — általában Nyugat-Európához és ezen belül a Közös Piachoz — való közeledés, mert azt hiszem, nyilvánvaló mindenki előtt, ha csak ránézünk a térképre, hogy mi Európához tartozunk. Oda is tartoztunk, nemcsak gazdaságilag, történelmileg, politikailag, kulturális szempontból is, Szent István óta mindig. Most ünnepeltük meg a múlt héten Szent István napját Washingtonban is első alkalommal és fölidéztük a Szent István-i hagyományokat. Magyarország Szent István óta tartozik a Nyugathoz, habár sajnos a sors úgy hozta, hogy néha rövidebb-hosszabb ideig elválasztódott Nyugat-Európától. Most az az egyik fő célkitűzés, hogy minél szorosabb kapcsolatot tudjunk teremteni Nyugat-Európával és a Közös Piaccal. Tavaly decemberben alá tudtuk írni a társulási szerződést, ami már egy nagy előrelépés és egy ötéves időszak alatt nagy mértékben már felzárkózunk Nyugat-Európa, a Közös Piac mellé. S reméljük, hogy az évszázad végére sor kerül teljes tagságunkra is, habár a legutóbbi napok olyan híreket hoztak, hogy Európa is keresi önmagát, a Maastricht-i egyezményt nem biztos, hogy végül is Európa népei elfogadják. A dánok már elvetették, most Franciaország fog egy hónap múlva referendum keretében erről megnyilatkozni és egyelőre még nem biztos, hogy igennel vagy nemmel fog válaszolni. Tisztában vagyunk mindazokkal a problémákkal és nehézségekkel, amelyek Európa megszervezését is kísérik, még nem tudjuk pontosan, hogy milyen Európához fogunk csatlakozni, de nem látunk más megoldást, tehát ezen munkálkodik nagy energiával a magyar külpolitika és azt hiszem, nagy sikerrel.

Minthogy itt vagyunk Amerikában, természetesen nem szabad elfelejtenünk az amerikai—magyar kapcsolatokat sem. Amerika az egyetlen megmaradt világhatalom, nagy befolyással rendelkezik mindenütt a világban. Néha sajnáljuk, hogy ezt a befolyását nem elég nyomatékosan érvényesíti, gondolok például a délszláv válságra, de mindenesetre arra törekszünk, hogy az Egyesült Államokkal a lehető legjobb kapcsolatokat tudjuk fenntartani és erre nemcsak hogy a lehetőség megvan, az igény is az amerikai fél oldaláról is, és mint ahogy mondtam, nem hiszem, hogy valaha is ilyen jó kapcsolatok léteztek a két ország között. Hogy ilyen presztízse volt Magyarországnak, a magyarságnak itt Amerikában és az amerikai politikai körökben. Választási év lévén, azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy mind a két párt berkeiben nagyjából ugyanaz a helyzet, ami a mi kapcsolatainkat illeti.

Utoljára hagytam, ahogy mondják: „last but not least” a magyarság problémáit a Kárpát-medencében. Ezen a téren is természetesen a magyar külpolitikának nagy feladatai vannak. Nagyon jó érzés tapasztalni, mindig amikor magyarok közé megy az ember, hogy mennyire erős az összetartozásnak az érzése a magyarságban, ez azt hiszem átjárja a magyar kormányt, a magyar közvéleményt is, annak dacára, hogy hallottunk hangokat, hogy talán vannak, akik nem mindig osztják ezeket az érzéseket. De a kérdés az, hogy milyen eszközökkel és hogyan tudjuk érvényre juttatni a határokon túl élő magyarságnak az érdekeit, anélkül, hogy valami ellenérzést, félelemérzést keltenénk a környező országokban és a nyugati világban is. Hiszen manapság a világ borzasztóan érzékeny a mi térségünkben felmerülő etnikai problémákra, amelyek sajnos mostmár a polgárháborúba torkolltak egyes helyeken. A magyar kormány ezen a téren is nagyon kiegyensúlyozott, mérsékelt politikát folytat; nem tudom, hogy már szóba került-e, hogy augusztus 18-ikán kiadtunk egy kormány-nyilatkozatot a kisebbségek problémáiról, ezt az elkövetkezendő hetekben, hónapokban mint a magyar kormány alapvető politikáját fogjuk a világ elé vinni, érdemes lesz elolvasni, és azt hiszem, hogy büszkék is lehetünk rá, mert tényleg egy nagyon magas nívójú és nagyon kiegyensúlyozott, mindenki számára elfogadható nyilatkozatról van szó. Az élen kell járnunk a kisebbségi jogok védelmében, ennek megfelelően Magyarországon is készülőben van egy kisebbségi törvény, aminek a célja természetesen az, hogy modellé váljon nemcsak az egész térségben, talán még azon túlmenően is. Ez egy nehéz feladat, ez a magyar külpolitikának talán a legnehezebb feladata, mert itt vélt vagy valós érdekekbe ütközünk a körneyező országok részéről. Vannak, akik veszélyeztetve érzik magukat emiatt, mert hiszen nagy számban élnek magyar kisebbségek a területeiken. Az is kérdés, például, hogy milyen lesz a kapcsolatrendszerünk Szlovákiával, a függetlenné váló Szlovákiával. Meciar hamarosan Budapestre fog utazni, hogy találkozzon miniszterelnökünkkel. Ismerjük a nehéz helyzetét az ottani magyarságnak, ismerjük a Bős-Nagymarossal kapcsolatos nehézségeket, nagy feladata lesz a magyar külpolitikának ezt az egészet valahogy kezelni és megfelelő módon előrejuttatni. Erdélyről szó volt, szó volt az itteni amerikai hozzáállásról. Együttes erővel, amerikai részről, magyar részről, az itteni magyarság részéről sikerült elérni, hogy a hivatalos mai amerikai külpolitika elismeri az erdélyi magyarságnak az érdekeit és azt hiszem, hogy minden alkalmat felhasznál, hogy figyelmeztesse a román felet arra, hogy ezeknek a jogoknak, a magyarság jogainak, emberi és kisebbségi jogainak tiszteletben tartása egy feltétel ahhoz, hogy az amerikai—román kapcsolatok jók legyenek. Legutóbb is Eagleburger ezt elmondta egy ellenzéki román küldöttségnek, amellyel múlt héten nekem is sikerült találkoznom Houstonban, a Republikánus Párt konvencióján. Ez persze az ottani ellenzék, a Parasztpárt és a Koalíció volt, volt közöttük magyar képviselő is. És nemcsak az ő elképzelésük szerint, de amerikai megfigyelők szerint is komoly esélyük van arra, hogy jó eredménnyel végezzenek a szeptember 27-ikén tartandó választáson. A beszélgetés is arra mutatott, hogy nagy előrelépés lenne, ha Románia is a demokrácia útjára térne és a pillanatnyilag ellenzékben lévő és demokratikus pártok kerülnének hatalomm-OTT 25. évf. (1992), 3. (121.) «ám 21