Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 3. (121.) szám

ra. Ez egy nagy reménység, azt hiszem, hogy amerikai részről is ezt váiják és ezért halasztották el a legnagyobb vámkedvezménynek a megszavazását vagy megtárgyalását a kongresszusban, és attól teszik majd függővé, hogy ezek a választások mennyire demokratikusan fognak lezajlani. Nemrég több mint hatvan képviselő írt alá egy levelet Lantos Tamás barátunk kezdeményezésére — ő volt az első aláíró — Iliescu elnökhöz. Ebben mindezeket a gondokat fölvázolják és figyelmeztetik az elnököt és Romániát, hogy a demokrácia alapelveinek a betartását milyen fontosnak tartják. S hogy ettől fogják függővé tenni az ő voksukat, amikor ezek a kérdések az amerikai kongresszus elé kerülnek. Tehát azt hiszem, amennyiben Amerikától függ, ezen a téren is eléggé optimisták lehetünk. Lehet, hogy vannak itt olyanok, akik jobban ismerik a helyzetet a helyszínen és másképp ítélik meg, nagyon szívesen elbeszélgetnék velük.

Legnagyobb problémánk természetesen a délszláv helyzet, ami egy óriási történelmi és emberi tragédiává változott az utóbbi évben. Meg kell mondanom, hogy a magyar kormány, a magyar miniszterelnök nagyon világosan látta a helyzetet a kezdet kezdetétől és felhívta a partnereink figyelmét sok mindenre, itt, Amerikában is. De az igazság az, hogy nem nagy visszhangra találtak ezek a gondolatok, ezek a félelmek, pedig messze túlmegy még a mi félelmünkön is, ami most szemünk előtt ott lejátszódik. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a valós helyzetet az amerikai kormány- és politikai körök elé tárjuk és ezen a vonalon bizonyos eredményeket azt hiszem föl is mutathatunk. Ma már a sajtó és a közvéleménynek egy nagy része eléggé világosan látja, hogy mi folyik a Balkánon, hogy kik a felelősek ezért és mik a veszélyek. Ami még nem történt meg, az, hogy ezt a felismerést aktív politikává változtassák át. Ahogy mi itten beszélünk, folyik még a londoni konferencia és sajnos úgy néz ki, hogy kemény szavakon kívül aránylag kevés fog ott történni, lehet hogy a szankcióknak a megerősítésére végül is elszánják magukat, de más akciót, beavatkozást pillanatnyilag még nem lehet előrelátni. Ennek megvannak természetesen az okai, az egyik az, hogy ez nagyon nehéz terület, nagyon nehéz ott kiismerni az embernek magát, ki kire lő. Oda bevinni nyugati csapatokat? — Kevés politikus akad pillanatnyilag, aki erre elszánná magát vagy akár ezt támogatná. Úgyhogy követjük az eseményeket és reméljük, hogy elóbb-utóbb azért mégis lesz valami előrehaladás. Ezen belül természetesen a vajdasági magyarságnak az ügye nagyon-nagyon a kormányzatnak a szívén fekszik. Legutóbb Jeszenszky külügyminiszterünk, mielőtt elutazott Londonba, sajtókonferenciát tartott, reményének adva kifejezést, hogy a szerb—jugoszláv garanciák még mindig fennállnak. Ismerjük a pillanatnyi helyzetet de remélhetőleg az ottani magyarság ezen túlmenően nem lesz olyan veszélyeknek kitéve mint a volt Jugoszlávia más népei.

Ezzel befejezném a külpolitikai beszámolót. Még szeretnék szólni először a magyar gazdasági helyzetről, utána egy-két belpolitikai kérdésről.

A magyar gazdaság két év után visszanyerte

22 m-OTT 25. évf. (1992), 3. (121.) szám

egyensúlyát. Ez alatt azt értem, hogy két évvel ezelőtt, amikor a kormány átvette a kormányzást, nem volt tartalék a Nemzeti Bankban. A bolgár moratóriummal egyidejűleg megrendült a bizalom az egész térségben, és a csőd szélén állt az ország egy pár hónapig. Ez egyébként a múlt kormány ténykedésével is összefüggött, ezt örökölte az Antall kormány. Ma azt látjuk, hogy a külkereskedelem helyreállította az egyensúlyt, komolyan meg tudta növelni az exportot Nyugat- Európa és általában a nyugati piacok felé. Tavaly ez 43%-ot tett ki, az előző hat évben 20%-ot. Beszélhetnék a turizmusról s egyéb forrásokról és természetesen a külföldi beruházásokról, amelyek minden elképzelést fölülmúlva óriási eredményekkel zárultak. Tavaly azt hiszem egymilliárd-kétszázmillió dollár jött be az országba, ennek következtében ma a Nemzeti Banknak a tartalékai ötmilliárd dollárt tesznek ki. És nem kell félnünk attól, hogy mit hoz a holnap, a forint megerősödött. Olyan árfolyampolitikát folytatott a Nemzeti Bank amely a forint 16%-os fölértékelését jelenti tulajdonképpen, tehát az inflációt nem követte a pénz leértékelése. Ez az egyik oka annak, hogy az infláció, ami tavaly 35%-ot ért el, ebben az évben 20-22% körül fog mozogni. Tehát általában véve azt mondhatjuk, hogy sikerült elkerülni mindazt, amit még nem biztos hogy a volt Szovjetúnió, legalábbis Oroszország el fog tudni kerülni. A lengyelek sem tudták lényegében elkerülni, a magyar kormány gazdaságpolitikája ezt lehetővé tette. Ez persze az éremnek a szép oldala, a másik oldala az, hogy minthogy mégis összeomlottak a keleti piacok és a magyar iparnak egy része — főleg a nehézipar — nem tud piacképes, versenyképes árukat előállítani, sok vállalat megy csődbe és az elmúlt hónapban a munkanélküliség meghaladta a 10%-ot és még mindig fölfelé menő tendenciát mutat. Ez természetesen nagyon komoly gazdasági és szociális probléma, emberi probléma, de ezen túlmenően az egész magyar gazdaságnak és főleg a költségvetésnek komoly problémája, aminek a következménye az, hogy nem sikerült a költségvetés deficitjét azon a nívón tartani, amiben tavaly megegyezett a kormány és az IMF. Most úgy néz ki, hogy 200 milliárd forint körül fog alakulni a költségvetés deficitje, ami még elfogadható az IMF számára, főleg akkor, ha a jövő évre egy csökkenő tendenciát tudnánk biztosítani. Ez természetesen nem egyedülálló probléma a térségben és épp ezért, azt hiszem, hogy megértéssel is találkozik a nemzetközi pénzvilágban és a nemzetközi pénzügyi szerveknél, amilyen az IMF. Az ilyen méretű munkanélküliség természetesen nagyon rossz hangulatba hozza a magyar közvéleményt, a magyar népet és ez érthető emberi szempontból. Magam is végigjártam egy-két vidéket júliusban és akár munkanélküliekkel, akár falusi polgármesterekkel találkoztam — akik ugye ezzel a problémával küzdenek — elmondták, hogy milyen mélyen érinti a munkanélkülieket, akik életükben először kerülnek ilyen helyzetbe és szinte emberi létükben vannak megsértve, hogy hát rájuk nincs szükség? Mi történik itt? Úgyhogy ez az emberi tragédia politikai kérdés is, mert ennek következtében nagyon sokan zúgolódnak, nagyon sokan érzik rosszul magukat, s nagyon sokan vádolják talán a kormányzatot emiatt. Ez a politikai