Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)
1991 / 1-2. (118.) szám
Jus hiunana díj A Hungarian American Alumni Association, Buffalo, USA és a Helikon Társaság a tanácsadókkal egyetértésben 1991-ben három „Jus humana” dijat adományoz: Az egyiket Sütő András erdélyi írónak ítélték oda, aki bátran kiállt az erdélyi magyar kisebbség emberi jogaiért és ugyanakkor a békés együttélés módozatainak kidolgozása érdekében végzett munkája révén mindnyájunk példaképévé vált. A másik díjat Sztáray Zoltán, amerikai magyar író kapja, aki elsőnek vetette föl nyilvánosan a Recski Haláltábor emberellenes bűnének ügyét és kikényszerítette, hogy a Kádár-rezsim, vonakodva ugyan, de elismerje annak tényleges létezését. Sztáray kiharcolta, hogy még a kommunista rezsim alatt a volt foglyokat legalább részben rehabilitálták; továbbá sikeresen megszervezte (Magyarországon és az emigrációban) a volt foglyok egy részének anyagi támogatását. A harmadikra, a „Jus humana” Bajcsi-Zsilinszkydíjára Szász Béla angliai magyar írót ítélték érdemesnek. Szász Bélának a Rajk-per idején, de utána is, a legnehezebb körülmények között tanúsított, egyedülállóan bátor kiállása az igazságért generációknak mutatott utat a diktatúrákkal való szembenállásra és helytállásra. A díjak (pénzjutalom és kísérő okmány) kiosztására az 1991. év első felében kerül sor. Dr. Prágay Dezső Dr. Forgách Péter Az út alatt Az út alatt, a régi kőben víz folyott. Az út felett, az újabb temetőben két halott. Az egyikre bombát dobtak és a srapnel átverte szép fejét, a másik égett kék szeszekkel, felgyújtották a házát és egét. Mindnyájan így halunk meg, menekültek, előbb vagy később, így a vég. Nektek, akiket meg sem ütnek mikor lesz végre már elég? Zas Lóránt Jeras, 1987 Ozírisz, ízisz Naguib Mahfouz-nak Ozírisz, ízisz, ősi táj kevés ligettel, sok-sok homokszem marta parttal, a Nílus temet, rabszolgák emelte fallal, születtél, éltél és neved a vésett kőbe zárva zaj, jaj. Csatáztak itt is, méreggel kevertek italt, szúrtak szívet hátulról és öleltek nevében Ramszesznek, Istárnak és ölebnek, aki uralt, hogy a piramisok emelkedjenek sorokban. Ozírisz, ízisz, szép szemek, az éjszakában még lehet több sírt és több kincset őrizni a homokban. Kellőképpen Ausztráliai barátaimnak Kellőképpen és semmitől sem riadva, kisképűen, hogy fel ne tűnjön, feltérképezzük a holnap terebélyes kapaszkodóját mi ketten. Ülünk az elsötétített teremben, mögöttünk az űr és egymásra keringő holdak, naponta meggyilkolnak, és elrabolnak perspektívánkból egy csilagévet és egy bankbetétet. Mi együtt élünk és bennünk eggyé lett a mágnes széttörhetetlen, ősi magja, külön semmis, de egyben tartja a kétfelé hangszerelt igen-t, nem-et, a másféleképpen haldokló egész-et. Nos, igy vagyunk a dél, nos, így vagyunk az észak és így vagyunk kellőképpen pingálva feketére és fehérre, rozsdás nyárutókon szügyön lőtt őzek vére, éhező, aszott-szívű szegények Afrikában, völgyekben szétroncsolt csontok tankok dübörgő váteszében, közlegények, akiket feláldoznak a nagy csatában és akiket adnak és vesznek. Belőlünk mintáznak ma élőképet és keresztet, hozzánk hasonlóak a méhek és a varjak, szorgoskodunk, de éhenhalnak utódaink, ha lesznek még és ha még képünkre lesznek. Zas Lóránt Johor Baru, 1988. Zas Lóránt Gizah, 1987 58 rrr-OTT24. évf.(1991), 1-2.(ne.)szám
