Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)
1991 / 1-2. (118.) szám
tem, hogy az emigráns magyar lapok, nehéz anyagi helyzetben lévén, nem tudnak fizetni. Ezért engedje meg, hogy gesztusukat azzal viszonozzam, hogy megküldöm a Hitel utolsó számait, annál is inkább, mert a 4. számban megjelent az egyik, önöknél még publikálatlan versem... Úgyszintén elküldöm egy Magyarországon élő észt szerző magyarul írt versét, melyben az ITT-OTT 114. számában megjelent versükre reflektál! (A szerző 61 éves, és most jelennek meg első versei a Mozgó Világ-bán.) Ezt a versét a Hitelnek is elküldte egy észt összeállításhoz. Küldök Önöknek két filmet is. A dupla kocka a Rákosi-Sztálin kiállításról készült, a szimpla pedig a Szabó Ervin könyvtárnak a tavaly tavaszi választásokról készült kiállításáról. Egyébként a stanfordi Hoover Intézetnek (és a British Librarynak) rendszseresen küldök magyar vonatkozású kiadványokat, nyomtatványokat, így hatalmas mennyiségű anyaggal rendelkeznek a parlamenti és az önkormányzati választásokról. Az említett két kiállításról is küldtem színes filmet. A duplum plakátokból új Magyar Házuk könyvtárának is küldtem. Tekintettel arra, hogy — mint ezt bizonyára tudják — itt az évi utazási keret 50 dollár, ezért elég nehéz tagokat, előfizetőket toborozni önöknek... Három cikket — a határon túl élő magyarsággal kapcsolatosan — elküldtem a svájci Duna c. lapnak. Azóta sem a lapról, sem a cikkeimről semmi hír. Ha a lap megszűnt, és Önök kapcsolatba tudnak lépni Gilde úral, a cikkek közlési jogát átengedem Önöknek. Azt hioszem, még nem vesztették el aktualitásukat. Egyébként nem szoktam nézni, hogy melyik lap milyen irányhoz tartozik, az írások tartalmát és minőségét tekintem mérvadónak, így ha bakot lőttem volna, kérem nézzék el. — Remélem, egyszer személyesen is összejövünk. — Szives üdvözlettel, Kérész Gyula, Budapest Farkas Szabolcsnak: Nagyon szépen köszönöm a „Lírai felvételek Nagyszalontáról” c. versem számára az ITTOTT 115. számában biztosított publikálási lehetőséget, valamint az érte járó öt dollárt. Jelenleg, napli tagozatos főiskolai hallgatóként, írásaimból származik megélhetésem anyagi forrása, ezért minden pénznek nagyon tudok örülni.... Amennyiben módjában áll, küldjön már nekem abból az ITT-OTTból, melyben versem található, egy példányt! — Ngyrabecsüléssel — Magyari Barna, Gyula Kedves Barátaink — a honorárium szerény, éppen csak jelképes, és egyelőre csak magyarországiaknak fizetjük ki. Gilde úrról rég nem hallottunk. Mindkettőtök címét „bejelentettem” a kompjútereseknek, a lapot kellene kapnotok.. A 115. számot, ha még van belőle, feladatom. —éji Olvasóinknak: A megszokottnál valamivel vaskosabb számot kaptok kézhez, az 1991-es év 1-2. számát egybevonva, a 118. számú önálló kiadványt. Még nem tudom, hogy az év második felében két, vagy három számot készítek-e el; függ az anyagiaktól, az írógárda szellemi támogatásától, meg a lelkiektől is. A késésnek van egy gyakrolati oka: jó öreg Mac 512E típusú számítógépemnek kiégett a lelke, a „logic board”-ja, s nem volt érdemes 600 dollárt elköltenem javításra; május lett, mire sikerült kölcsönt felvennem új gépre s azt üzembe állítani. Ez egy Mac LC, ami a réginél többet tud — csakhogy persze a régi szoftver nem működött jól rajta, s ezen a téren még mindig bosszantó bajok vannak. Sokmindent többször is élőről kellett kezdeni. A fő az, hogy megvan az új géppuska, s már megy a kezelése is. Csak az én „logic board”-om ki ne égjen. George F. Will, a közismert amerikai publicista írja: „I subscribe to many small journals and to the small-journal theory of history, which is: Such publications are incubators of the large ideas that are history’s propellant.” A szójáték miatt lefordíthatatlan mondat, de lényege ez: sok kisfolyóiratot járat, és hisz a történelem kisfolyóirat-elméletében, abban, hogy az ilyen kiadványok termelik ki a nagy gondolatokat, melyek a történelmet előbbre hajtják. Hogy az ITT-OTT-ról el lehet-e ezt mondani majd valaha, nem tudom; de olvasóin, baráti körén keresztül azt hiszem, eddig is elértünk egyet-mást, aminek lesz nyoma a magyar történelemben — parányi, de becsületre méltó. S ennél többet ne is akarjunk szerény eszközeinkkel. —éji ITT-OTT-nak: Igen Tisztelt Főszerkesztő Úr! — Egy magyar színház — hazánk 1823-ban alapított első kőszínháza — keres barátokat, az Önök olvasói között. Úgy hisszük „színházi szálakkal” is erősíthetjük azt a köteléket, mely külföldön élő testvéreinket az óhazához köti. A mellékelt tájékoztató reméljük alkalmas arra, hogy ízelítőt kapjanak a Miskolci Nemzeti Színház múltjáról és jelenéről — művészi tevékenységéről. Amennyiben valaki tagja kíván lenni a SZÍNHÁZBARÁT MAGYAROK MISKOLCI KÖRÉNEK, úgy annak — minimális (évi 10 dollár) tagdíj ellenében elküldjük műsorfüzetünket, valamint (önköltségi áron) produkcióink videó felvételét. De szervező titkárságunk minden másban is rendelkezésükre áll. (Könyv és hanglemez beszerzés, színházjegyek biztosítása — az ország valamennyi színházában stb.) A kör tagjai a miskolci előadásokat díjmentesen látogathatják. Tisztelettel kéijük Főszerkesztő Urat szíveskedjék lapjában a fenti információt közzé tenni — segítve a SZÍNHÁZBARÁT MAGYAROK MISKOLCI KÖRÉNEK megalakulását. A jelentkezéseket — levélben — színházunk címére várjuk. Mindazokkal, akik tagsági szándékukat kinyilvánítják (pontos címet kérünk!) művészeti titkárságunk a legrövidebb időn belül kapcsolatot teremt. Bízva Főszerkesztő Úr megértő támogatásában — szíves készségét előre is köszönöm. — Gyarmati Béla, igazgató Miskolci Nemzeti Színház H-3501 Miskolc Déryné utca 1, Pf. 113. Hungary □ ITT-OTT 24. évf. (1991), 1-2. (118.) szám 57
