Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)
1991 / 1-2. (118.) szám
DZSÓNZÉK Jonesék az a mesebeli család, amelyen az amerikai leméri társadalmi sztátuszát. „To keep up with the Joneses” — Jonesékkal lépést tartani, őket utánozni — sokaknak egyetlen életcélja. S bár a kifejezést általában anyagi javakra értik, vonatkoztatható a gondolkodásmódra, a véleménynyilvánításra is. Joneséknak nem illik ellentmondani, még ha nem is értünk velük egyet. Itt, az individualizmus hazájában talán a többségnek leghőbb vágya az, hogy pontosan olyanok legyenek, mint Jonesék. A Magyar Baráti Közösség tanácsának azt javasoltam áprilisban, hogy lépjünk be az Magyarok Világszövetsége tagtestületei közé. Leszavaztak — ha jól emlékszem, csak Ludányi András és Farkas Szabolcs támogatott. Igaz, hogy később — privátim — többen is megnyugtattak, hogy igazad volt, Öregem, dehát, tudod... Tudom, persze. Meg is értem. De a leszavaztatásnál jobban fáj, hogy a vita lényege ennyi volt: mit szólnak hozzá a mi Dzsónzaink. Az ilyen hozzáállás bezzeg nem volt jellemző az MBK-ra annak idején, mert amit elértünk (nem is keveset), azt éppen azért értük el, mert nemigen törődtünk avval, mit szólnak Dzsónzék. Már ahol elértünk valamit. Mert ahol a helybéli korifeusaink félszemmel mindig Dzsónzékra pislogtak, annyira is vittük. Ilyen érvekkel szemben az embernek csak véleménye lehet, ellenérve nem. Nagy Károly esetében például, aki a legkörmönfontabban ellenezte javaslatomat. Károly barátom ugyanis, az Anyanyelvi Konferencia egyik alapítója és vezető apostola, a kecskeméti ribillió óta, amikor az AK-val megpróbálta kimondatni az MVSZ-től való függetlenséget, nem mulaszt el egy alkalmat sem annak a látszatnak a propagálására, miszerint az AK-nak soha semmi köze nem volt az MVSZ-hez. Most is így tett. Az AK mindig kóser dolog volt, kérem, az MVSZ pedig tréfli még ma is. Hogy az AK-t és kiadványait a mai napig is az MVSZ finanszírozza, hogy a konferenciákat az rendezte meg, saját titkárságával és személyzetével, mert ugyebár Lőrincze Lajos bátyánk és szegény megboldogult Imre Samu ketten nem tudtak volna párszáz emberre szóló nagygyűléseket összehozni az akkori körülmények között, meg egyébként sem, ezek olyan tények, melyek nem számítanak. Károly, akit valamikor éppen azért becsültem, tartottam bátor embernek, mert fütyült Dzsónzékra, mára mintha Dzsónzzá vált volna maga is. Kígyót-békát mond a mai MVSZ-re, pedig abban már rég se kígyó, se béka. (Ha volt valaha: az AK-ban is volt.) Az MVSZ sohasem volt annyira rossz, mint amilyennek Dzsónzék festették. De ha rossz volt, akkor is voltak-vannak tagjai, Kodály Zoltántól kezdve, akik kegyelettel tekintenek a huszas évekig visszanyúló múltjára és akik őszintén hisznek a magyar világszövetség gondolatában. Én sem azért léptem be, mert akkori alakjában nagyszerűnek találtam, hanem azért, amivé hittem, hogy fejlődni fog majd. Lehet, hogy most, a magyar demokráciának a korában ez a fejlődés csak álom marad már. Az MVSZ-t, ha nem történik csoda, megöli a gyávaság, az önzés, a 52 ITT-OTT 24. évf. (1991), 1-2. (118.) szám hozzá nem értés, az irigység, a sértődősdi, a felebaráti gyűlölet és a velejáró sok ad hominem argumentum. Meg a pénz hiánya itt, éhezése ott. Pedig az MVSZ-re az egyházaknak és az MBK-nak kivételével minden egyéb társadalmi szervezetnél nagyobb szüksége van a magyarságnak. A kárpátaljaiak, szlovákiabéliek, erdélyiek, horvátfóldiek már értik ezt. Itt még ma sem. Magyarországon is csak szomorúan kevesen. Dzsónzék, akik még attól se riadtak vissza, hogy feljelentő körlevélre aláírásokat gyűjtsenek az MVSZ ellen a tavalyi MBK konferencián, elérték, hogy Magyarországon kormány- és MDF körökben is sandán nézzenek az MVSZ-re. Ennek egyik eredménye az, hogy az MVSZ-t a parlament ugyanabból a vékonyka keretből dotálja, amelyből az állatvédő egyesületet. Bégány Attila kormányfőtanácsos szerint azért, mert az MVSZ-nek nem volt annak idején szószólója az országgyűlésben. Lehet. Ha igaz, akkor azért nem volt, mert még a képviselők is Dzsónzékra kacsingattak. A kormány a maga részéről elintézettnek hiszi mind a szórványokkal, mind a kisebbségi sorba került magyarsággal való törődést azzal, hogy különböző minisztériumokban, de a miniszterelnöki hivatalban is, alosztályok foglalkoznak a határon kívüliek ügyeivel. Hogy mindezt hogyan koordinálják, hogy ki mit tesz, mit nem, mit jól, mit rosszul, nem tudom, s olyannal még nem találkoztam, aki tudná. Ellenben a kormány kormány, a határon túlról nézve (még innen is!) idegen államé, hiába nevezi magát Antall József 15 millió magyar miniszterelnökének. Egy társadalmi szervezethez, még ha a magyar állam támogatja is, másképpen viszonyulhatnak a szórványaink és a kisebbségeink, mint a kormányhoz. Most is áll, amit az MVSZ 50. évfordulóján mondtam: ha nem volna MVSZ, ki kellene találni. Persze hagyhatják elsorvadni, mást találhatnak ki a helyébe. Egy Magyarok Hazafias Világszövetsége már működik is, állítólag németországi Tschohnsok támogatásával. Nem sokat tudni róla, de köztapasztalatunk szerint a hazafiaskodók nem mindig tesznek jót a hazának. Igaz, az MHVSZ-nek nincsen „múltja”. Ám az MVSZ-nek a múltja sem csupán Szántó Miklósnak a Magyar Hírek-bö\ összegyűjtött cikkeiből áll. Az MVSZ-nek történelme van, amely többek között az amerikai magyarság gyökereiig nyúl vissza, s e gyökereket nagy kár lenne meggondolatlanul kigyomlálni. Mindenesetre az csak a kollektív tehetségtelenségünknek a jele, ha ebből a történelemből nem kovácsolunk itt is, ott is tekintélyt, erkölcsi és anyagi tőkét a magyarságnak. Ha egy amerikai politikusnak (vagy Magyarországon működő amerikai cég vezetőjének) elmesélem, hogy a Magyarok Világszövetségét ugyanakkor alapították, amikor az AMSZ-t Buffaloban, méghozzá jórészt ugyanazok a magyar ki- illetve bevándorlók, akik közt nagyon könnyen ott lehetett neki valamelyik magyar, vagy magyarországi őse, másképpen fog rám nézni, mint ha a Hungarian Patriotic World Federation-re hivatkozom, amiről tán valamilyen felszabadító front-féleség juthat az eszébe. Az MVSZ idén 18,5 millió Ft. támogatást kapott, a tavalyinak kb. egyharmadát, ami a mai infláció mellett annak negyedét sem éri. Ebből másfelet az AK (és Nagy Károly) céljaira tettünk félre. Kilencért pereli az
