Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)

1991 / 1-2. (118.) szám

Az iskolák tárgyi feltételei hasonlóak a kárpátaljaiakéhoz. Az elmúlt rendszer azonban még erőteljesebb szakmai hiányt eredményezett.

Jelenleg több mint 400 magyar anyanyelvű tanerő hiányzik, s ez a szám a nyugdíjazásokkal csak növekszik. Nincs magyar nyelvű mezőgazdasági képzés, hiányzik a magyar nyelvű műszaki kultúra, s a szülőnőkhöz is csak az állam nyelvén szól az orvos meg a bába. Atomjaira verték szét a magyar színjátszás bölcsőjét, az erdélyi színiakadémiát.

Ám tartja még magát így is. Főnixmadárként szökellve újra talpra állt az erdélyi tudományos élet otthona, az Erdélyi Múzeum Egyesület, újra működik az európai rangú mezőgazdászokat kinevelő Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület. Bolyai Társaság néven szerveződtek az egyetemi tanárok a magyar tannyelvű egyetem felállításáért.

Feltámadtak az erdélyi újságok. De Bukarestben szétverték a magyarok múlt század óta működő magyar iskoláját. Nincs ábécés könyve a moldvai magyar csángóknak, nincs felszerelése a talpra álló néhány középiskolának, nincs könyvtára az újraéledt magyar nyelvű iskoláknak, nincs nyomdája a legális magyar nyelvű sajtónak, nincs magyar videofilmje az engedéllyel működő magyar irodalmi társaságoknak, nincs magyar írógépe a magyar intézményeknek. Szorgalma, tettereje, magyarságtudata van. Meg anyaországa. Amelynek van rosszul felszerelt iskolája, düledező műemléke, avult gépparkja, alig használható nyomdagépe, korszerűtlen infrastruktúrája. És van kötelességtudata, szíve. Ezért van, hogy a szülőföldről tömegesen menekülő, tanulni akaró erdélyi fiatalok nálunk tanulnak. Lakniok kell, de a magyar állampolgárságúaknak is kevés a kollégium, ösztöndíjra szorulnak, de a hazaiak is tüntetnek a kevés diákjuttatás miatt.

A jugoszláv szövetségi köztársaságon belül három államban élnek magyarok. Vajdaságban a legtöbben, számuk jelenleg kb. 400-500 000; Horvátországban kb. 30 000-en vannak, s mintegy 12 000 ragaszkodik magyarságához a szlovéniai Lendván és környékén.

Az iskolapolitika itt is csak látszatra elviselhető, bár igaz, összehasonlíthatatlanul jobb, mint pl. Romániában. A magyar iskolák komoly tanítófelesleggel és tanárhiánnyal küzdenek egyszerre. Míg a 37 352 tanköteles gyermekből mindössze 28 052 főt írattak magyar tannyelvűbe, közülük is csupán 26 986 a magyar anyanyelvű.

1948-ban a tanköteles vajdaságiak 26,13 százaléka volt magyar. 1981-ben már csak 18,34 százaléka vallja magát e nemzetiséghez tartozónak. Az asszimiláció felerősödött az utolsó néhány esztendőben, s ezért az alsó tagozatok elnéptelenednek, innen a felesleg tanítókból, a szerb iskolapolitika viszont nem biztosítja a magyar nemzetiségűek magyar anyanyelvű tanárképzését, s ezért a magyar tannyelvű iskolákban egyre több a szerbül tudó, a csak szerbül tudó és tanító tanár. Az anyaország próbál segíteni. Képez tanítókat, tanárokat, óvónőket. Igen korlátozott számban orvost, agrárszakembereket. Az előbbi néhány esztendőtől eltekintve a szerb köztársaság azonban csak csekély számű ösztöndíjast engedett ki, s csak a közelmúltban nem szól bele a kiválasztásba.

Az új változások nem egyértelműen kedveznek a nemzetiségi létnek. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetségének aggodalmai nem alaptalanok.

Horvátországban a Horvátországi Magyarok Szövetsége gondozza a közösséget. A politikai változás itt is megmutatta a hatását. A Szövetség kommunista vezetőségét leváltották, az új vezetés nemcsak fiatalabb és nem kommunista, hanem lényegesen bátrabb is. Ez érződik a magyar tannyelvű iskolákért felemelt szavukban is.

A kb. 30 000 főnyi magyarság döntő többsége E- szék környékén él, egy kb. 400 lelket számláló csoport pedig keményen küzd fennmaradásáért Zágrábban. Ady Endre Művelődési Kör néven szerveztek vasárnapi iskolát, a gyerekek, a felnőttek kéthetente találkoznak. Az állami támogatás minimális, nyugodtan mondható: önfenntartók, a magyar államtól könyveket, videokazettákat, hanglemezeket kérnek. Megmaradásuk eddig a csodával határos — jövőjüket a Művelődési Kör tagjainak életkora vetíti előre.

Az 1979-es Horvát Nemzetiségi Oktatási Törvény viszonylag engedékeny a tannyelv vonatkozásában. A homogén magyar helységekben a tanítás magyar nyelven folyik, a szerbhorvátot idegen nyelvként, heti öt órában tanulják. A hivatalosan is kétnyelvűnek nyilvánított településeken a magyart nem magyarok is kötelezően tanulják, mint „környezeti nyelvet”, és fordítva, a magyarok a szerbhorvátot. Ahol a magyarság szórványban él, fakultative, szabadon tanulhatja az anyanyelvét. Használni csak otthon, mikrokörnyezetében tudja. Az elmúlt év adatai alapján működik: 4 magyar tannyelvű óvoda 71 gyermekkel, 5 kétnyelvű 125 kicsivel, akik közül 60 magyar anyanyelvű. Tizenhárom településen az elemi oktatás magyar nyelven folyik, a felsőbb évfolyamoknál, V.-VIII. osztályig már apad ez a szám, 2 helységben két tannyelvű az oktatás, és két helységben a szomszédba járnak szerbhorvát tannyelvűre. Egy középiskolájuk van, amely kétnyelvű: itt a tantárgyak egy részét magyarul, másik részét szerbhorvátul tanulják. A műszaki kultúrát természetesen nem magyar nyelven közvetítik. A tanulók 20-40 km-es körzetből utaznak naponta.

Az oktatási törvény lehetővé teszi az ún. „anyanyelv ápolást” is a szórvány magyar gyermekek részére. Ez heti 5 óra pluszt jelent, nem kötelező, általában tanítás után, a délutáni szabadidőben van.

Magyar nyelven 131 pedagógus tanít. Képzésük a Vajdaságban, illetve Zágrábban történik. Az utóbbi 1-2 évben átjárhatnak szabadon Pécsre, illetve környékére továbbképzésre. Kérésük az anyaországhoz: diákok fogadása, tanítóképzés, iskolai felszerelés.

Szlovéniában is hasonló a helyzet. A Lendva és Muraszombat központú járásokban, miként Horvátországban is, három féle rendszer működik. Egy középiskolájuk két tannyelvű, általános iskoláik száma, pontosabban a magyar tannyelvű osztályok száma 30-40, óvodai csoportjuk 12 fölé emelkedett. Tanítóik a vajdasági magyar tannyelvű képzőben vagy Ljubjanában tanulnak, az utóbbi helyen szlovén tannyelven.

30 rrr-OTT 24. évf. (1991), 1-2. (118.) szám