Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
Ám ha „mellébeszéléseim” miatt Te is személyemet kifogásolnád, mert bizonyos dolgokban őszintén nem úgy gondolkodom, mint Te, sem politikai, sem filozófiai, sem történelmi perspektívában: mint látod, nem vagy egyedül. Erre pdig csak ennyit: szívesen átadom helyemet, ha a Tanács úgy kívánja, valakinek, akinek nagyobb a tehetsége, a felkészültsége, több az ereje, ideje — s főleg a türelme, mint nekem. — Barásággal—éji Éltető Lajosnak: Kedves Lajos! Örömmel értesítlek, hogy újra otthonos érzéssel olvastam Takács Jóskának írt válaszodat. Megint az ismerős, a Kádár-mentegető, a reform-komcsiknak drukkoló, a tényéktől magát befolyásolni nem engedő Lajos írta e sorokat. Ezekre nem is kívánok reagálni, megtette azt a magyar nép. Viszont van két valótlan állításod, ezeket szeretném kijavítani: Az első az, hogy Kádár nem rombolt falvakat meg hogy az általa kialakított mezőgazdaság eredményes volt. Hát mint tudod, Somogy 6. körzetében (Nagyatád- Barcs) voltam képviselőjelölt. Ebben a körzetben 33 élő helység és 6 lerombolt falu van. A lerombolt falvakat nem a bulldózer pusztította el, hanem a kádári központosító politika, mely először elvitte az iskolákat meg a postát, aztán az orvost meg a boltot, s végül csak az öregek maradtak, amíg éltek. Amikor az öregek elpusztultak, akkor benőtte az erdő ezeket a falvakat. Az egyik ilyen falu kísérteties látványt nyújt éjjel, mert a főutcán a villany még mindig ég, csak éppen az erdő közepén képeznek egyenes fénycsíkot ezek a körték. Kádár másirányú mezőgazdasági sikereiről annyit, hogy körzetemben az anyonvegyszerezett mezőgazdasági termelés miatt nem volt egyetlen iható vizű kút, a forgó nélküli, monokultúrás termelés kimerítette, organikus anyagokban elszegényítette a földeket, a melioráció miatt kiszáradt a talaj, s ugyan óriási műtrágya és gépfelhasználással folyik a termelés, a hozam mégsem haladja meg a háború előtti „primitív” földművelés termelési eredményeit. A második állításod, hogy Czinege nem épített magának vadászkastélyokat! Hát véletlenül az én körzetembe esett Kászonpuszta, azt meg is látogattam, a vadászokkal is beszélgettem, az épületeket is megnéztem, szóval épített! A fentiek miatt megerősödött az a véleményem, hogy ha érdekel a magyar valóság, akkor kevesebb időt kellene töltened a Világszövetség berkeiben (ha még van), s akkor talán, ha nem is lennél elfogulatlanabb, de legalább tájékozottabb lennél. Jóska leveléhez gratulálva — Lipták Béla, Stamford, CT Kedves Béla! Fordított sorrendben: Czinegére fütyülök, én vadászkastélyról először Jóska leveléből olvastam, a hazai lapokban csak valami lakásügyről. Igazatok van ezek szerint. Jellemző azonban, hogy míg a szomszédban Ceau$escuéknál, Honeckeréknél, Zsivkovéknál égbekiáltó volt a legmagasabb vezető körökben a korrupció, addig Magyarországon ilyen piszlicsáriságok is nagy szenzációnak számítanak. Hol vannak Kádár svájci milliói? Hol a palotái? Dekát a tényeket persze másként látja az ember hajadon-, mint kócsagtollas fővel. Minden relatív, kedves Béla, még a rossz is. Te három évtizedeken át főleg a rosszat láttad meg Magyarországon, azt mondtad, írtad. (Még mai útleírásaidban is majdnem minden negatív. Van mit kritizálni, de érdekes, hogy én nem csak fáradt, elnyűtt arcokat látok otthon és nem csupa goromba, lófráló, hanem többnyire keményen dolgozó, udvarias köztisztviselőkkel, postáskisasszonyokkal és pincérekkel találkozom, s ha nem, hát istenem... Előfordul ezeknek az ellenkezője mondjuk New Yorkban is, nemde?) Én mindig következetesen kitartottam amellett, hogy a kényszerhelyzetet meg kell érteni, s ha ezt megtettük, Magyarország felette áll minden tekintetben minden más szocialista országnak. Kádárt védtem? Azzal, hogy nem csak szidtam, hanem megadtam cézárnak a cézárét? Tévedsz. Én mindig Magyarországot védtem, ha csak lehetett, jót mondtam, írtam felőle, akkor is, amikor velem szemben sem volt igazságos szülőhazám. A „reformkomcsiknak” pedig igenis drukkoltam. Hol lenne ma nemcsak Magyarország, hanem az egész szocialista világ (a sárga Ázsiát és Kubát egyelőre leszámítva) a magyar reformkomcsik nélkül? Hosszú, kínos folyamat volt a küzdelmük, ami abban a pillanatban kulminált, amikor a magyar reformkomcsi kormány Moszkva tudta és beleegyezése nélkül megindította a lavinát azzal, hogy nemzetközi szerződéseket megszegve szélnek eresztette a kelet-németek ezreit. Nem tudom, Te mit éreztél akkor. Én ujjongtam. S nemcsak, mert megtörtént, de még jobban azért, mert a mieink csinálták, mint ahogyan minden jelentékeny változás Magyarországról indult ki (és Lengyelországból, de az ottani helyzet más megítélést igényel). A Te világodat az abszolút vörös—nemvörös kontraszt determinálja. Ebből az következik, hogy ha Magyarországon a műtrágyázástól szennyezett a talajvíz, akkor ez nem a világszerte elterjedt agrártechnikának, a természetnek az ember által való megerőszakolásának a következménye, hanem a magyar reformált vagy reformálatlan komcsiknak a kizárólagos bűne. Egyébként nem én találtam ki azt, hogy a magyar mezőgazdaság relatíve sikeres volt a szóban forgó évtizedek alatt. Ezt szakemberek mondják, és nem csak magyar, és nem csak kommunista szakemberek. Végül az tesz legszomorúbbá ebben az áldatlan vitában, hogy magyar létedre képes vagy egyenlőségjelet tenni a magyarországi elhagyott falvak és a Ceauqescu-féle tervek közé, merthát komcsik komcsik, ugyebár. Elhagyott falvak, „ghost town”-ok itt is vannak. Fiataljaikat felszippantotta a város — akárcsak ott. Aztán megszűnt az iskola, a posta, merthát költségvetési szempontok uralják a közigazgatást még a kapitalizmusban is. Romániában egy diabolikus tervről volt szó, ami az egész társadalmat erőszakkal átalakította volna egy egyhangúan bégető akollá, a települések 25-30%-ának fizikai elpusztításával, s amelynek egyik fő célja a kisebbségek eltüntetése lett volna. Mikor fordult meg ilyesmi magyar agyban Madách rémálma óta? Ilyet állítani már nem antikommunizmus, hanem kártékonyság. Mit szólna az amerikai olvasó, ha ez is (hisz már volt hasonlóra példa) megjelenne a The New York Times-ftan toliadból? Nem azt, hogy ha a magyarok is ugyanazt csinálták, mint a románok, akkor mit panaszkodnak? ITT-OTT 23. évi. (1990), nyári (115.) szám 37
