Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
MAGYAR KIRÁLYI POSTA Sena tus populusque... Gabor Family, Portland: Thank you for writing to express your concern about human rights abuses of the Hungarian minority in Transylvania. Like you, others have expressed concern about human rights abuses in Eastern Europe. Many of these abuses are the result of longstanding ethnic and nationalist tension — which may be exacerbated by the recent changes toward political and economic autonomy in Eastern Europe. In your letter you mention human rights abuses of Hungarians in Romania. More than two million Hungarians live in Romania, forming the largest ethnic minority in Europe. I am hopeful, as are you, that improving economic conditions in Eastern Europe will allow various ethnic groups to return to their native countries and that different nationalities will eventually live side-by-side in harmony. I share your concern for human rights abuses in Eastern Europe and will do all I can to see that conditions improve. Again, thanks for being in touch. Sincerely — Bob Packwood (U.S. Senator, Oregon) Dear Senator Packwood: We would like to thank you for for responding to our telegram in regard to human rights abuses occurring against the Hungarian minority in Romania. I appreciate your taking the time to listen to the concerns of your constituents. However, I was concerned by a statement in your letter in which you advocated that the “various ethnic groups ... return to their native countries.”I would like to point out that the Hungarians have lived in Transylvania, the western portion of Romania, for well over a thousand years; it was only by the Trianon Treaty in 1920 that this area, which had been part of Hungary prior to that time, was transferred to Romania. Thus, Hungarians living there are living in their native land, and I am appalled at your suggestion that they should leave that area. That is akin to requesting that some minority group in the United States return to their native country, which is equally reprehensible. Transylvania is a multi-ethnic region and our concern is that Hungarians and all other ethnic groups there, including Saxons (Germans), Slavs, and, of course, Romanians, be guaranteed basic human rights, including the right to speak and learn their native language without fear of government-sponsored reprisals and pogroms. Thank you for allowing us to clarify our position. Sincerely — Ferenc Gabor, M.D., Reka Gabor, Frank V. Gabor, M.D. Contra redactionem ITT-OTTnak: Tekintettel arra, hogy véleményem szerint az ITT-OTT és a Baráti Közösség munkájára Éltető Lajos úr nyomja rá a bélyegét és mivel az ő „ne-36 ITT-OTT 23. évi. (1990), nyári (115.) szám kiállását” nemcsak a múltban, de még a jelenben is erősen kifogásolhatónak tartom, ezennel kilépek a Baráti Közösség tagjai sorából és kérem a lap további küldését is megszüntetni. — Dr. Molnár Gyula, West Lafayette, IN Az MBK Tanácsának: Kedves Barátaim! — Nem akartam a „Kádár vitát” tovább folytatni, annak ellenére, hogy Lajos válasza Nyeste Zoli és az én levelemre messze nem volt kielégítő. Durván szólva mellébeszélés volt. Mégis az adta meg az indítékot most az íráshoz, hogy megérkezett a hír az Új Látóhatár és az Irodalmi Újság megszűnéséről. Az űr amit ezek a magas színvonalú folyóiratok hagynak maguk után fokozott felelősséget és megnövekedett feladatot ró arra a kevés megmaradó sajtóra, amely még a szétszórtságban élő magyarok rendelkezésére áll. Ha szigorú önvizsgálattal kérdezzük, hogy a mai ITT-OTT megfelel-e az elvárásnak, szomorú nemmel kell válaszolnunk. Ezért javasolom azt, hogy a Tanács tekintse elsőrendű feladatának az ITT-OTT szerkesztésével, kiadásával, anyagi bázisával, szellemi és kritikai irányításával, valamint megjelenésének gyakoriságával összefüggő minden kérdésnek a megvitatását. Remélem, hogy ebből a vizsgálatból egy olyan folyóirat fog majd újjászületni, amelyre nemcsak a Magyar Baráti Közösség, de az Amerikában élő magyarok együttesen büszkék lehetnek. — Baráti üdvözlettel, Papp László, New Canaan, CT. Kedves László! Az említett folyóiratokkal való összevetés azért nem stimmel, mert sohasem akartunk velük konkurrálni, mint teszi azt pl. a Szivárvány, ami még megvan. Az is megfontolandó, hogy miért szűntek meg az említett lapok, s hogy az átalakuló Magyarország nem láthatja-e el jobban mind az író, mind az olvasó nyugati magyar értelmiség igényeit irodalmi és tág értelemben vett politikai téren, mint azt külföldön lehetne a továbbiakban. Megfelelő anyagi bázisa pedig sohasem vpolt és sohasem lesz egy nyugati folyóiratnak sem. A külföldi lapkiadás eddig is szeretetmunka volt, ezután méginkább azzá válik. Az ITT-OTT gyengéit nálam senkisem látja jobban. De ha nem is vagyok büszke rá, úgy érzem, nincs mit szégyellnünk rajta. Technikailag nem hiszem, hogy van mégegy olyan egy személy által, egyedül előállított amatőr folyóiratomért az, semmi pretenzióm nincs), amelyik szebb és jobb lenne — s azt hiszem, ma már sok kisebb „profi” magyarországi lappal is vetekedünk. Ennyire telt, telik. Huszonhárom év után. A szellemi irányítást illetően, azzal, hogy tényleg szabad fórumot biztosítunk majdnem mindenki számára, nálunk olyasmi is megjelenik, ami az entellektüeleket elriasztja. Ezen persze lehetne változtatni, kérdés azonban, hogy méltányos-e egy parányi kisebbség számára publikálni, a többiektől meg elvárni az anyagi támogatást.
