Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
mellett Budapest Főváros Tanácsa, valamint Csongrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Nógrád, Bács- Kiskun, és Baranya megyék tanácsa. így a helyhatósági választások után is képviselve lesznek majd az MVSZ-ben országos, illetve nemzetközi magyar szinten vármegyék, városok. A tagtoborzás tulajdonképpen csak most kezdődik, magyarországi (és külföldi) vállalatokat is próbálunk az ügy támogatására megnyerni. Minden arra mutat, hogy a világkongresszusra életképes, demokratikus, hazai- és külföldi reprezentáns szervezetté izmosodik az MVSZ. Az MVSZ elnöksége és választmánya ez év júniusában ülésezett. Tárgyalásainak minden részletére nem térhetek most ki, a napirend azonban a következő volt: 1) Világkongresszus; 2) Beszámoló a Magyar Hírek helyzetéről, tervek a lap átalakítására; 3) Személyi kérdések; 4) Szervezeti kérdések. Ezekről, valamint anyagiakról tárgyalt azután két félnapon át az együttes ülés. Most csak a 3. pontot említem, hiszen ez ma a kritikusok szemében a legégetőbb kérdés. Randé Jenő nyugdíjazását kérte, valamint hogy az elnökség a magyar törvények értelmében kötelező hathónapos felmondási terminus alól mentse fel. Ez megtörtént, köszönettel és dicsérettel az elnökség részéről azért a kiváló munkáért, amelyet a távozó főtitkár az MVSZ átszervezésének érdekében végzett. Helyére az elnökség Nt. Komlós Attilát jelölte a választmánynak az ideiglenes főtitkári posztra, akit az meg is szavazott. Komlós az 1991. derekán megtartandó rendkívüli közgyűlésig adminisztrálja az MVSZ-t, amikor további szolgálatát jóváhagyja a tagság, illetve — ismét csak ideiglenes, az 1992-es rendes közgyűlésig szolgáló — utódjáról gondoskodik. (Mindez a kellőnél komplikáltabb, de közgyűlésre kötelez az alapszabály, s ez így is helyes.) Bognár József esetében, aki évtizedek óta elnöke az MVSZ-nek, s akinek a munkásságáért szintén köszönetét mondott az elnökség, kompromisszum született, amit a gyűlésről készített jegyzőkönyv így foglal össze: „Bognár József elnök a főtitkár nyugdíjbavonulási szándékával kapcsolatban bejelenti, szükségesnek tartja, hogy megfelelő időpontban változás következzék be az elnöki funkcióban is. Néhány hónapról lehet szó. Tisztában van azzal, hogy bizonyos fenntartás jelentkezik a nyugati magyarság részéről, helyesnek tartja, ha átadja a helyét.” A választmányi ülésen Bognár József másnap már precízebben fogalmazott: legkésőbb ez év végéig kéri felmentését. Szeptember körül azonban ismét összeül az elnökség, s a változás alighanem akkorra várható. Egyébként úgyis csak pro forma jelent ez valamit, hiszen elnököt csak a közgyűlés választhat, és Czine Mihály alelnök látja el valójában máris e funkciót. Tiszteletbeli elnöknek pedig Sütő Andrást kértük fel, aki örömmel — és örömünkre — elfogadta e megtiszteltetést. Összegezve ez annyi, hogy a jelenlegi elnökség és választmány saját mandátumát is ideiglenesnek látja, szerepét pedig abban, hogy addig vezesse a Szövetséget, amíg a közgyűlés által az alapszabály szerint megválasztott tisztviselőknek át nem adhatja a vezetést (s a vele járó felelősséget!). Nota bene: az átmeneti időszakban is önkormányzó már az MVSZ; a régi, 60-tagú elnökségből (személycserékkel) alakított választmány már második esztendeje demokratikusan cselekszik, pontos megfelelője az amerikai mintájú „board of directors”-nak, az új, nyolctagú elnökség pedig az „executive committee”-nek. A Magyarok Világszövetsége a legjobb úton halad afelé, hogy az váljék belőle, aminek mindig is lennie kellett volna, s aminek többek között én mindig elképzeltem: szabad, összekötő kulturális és érdekvédő csúcsszervezetnek a világmagyarság szolgálatában. Remélem, minél többen csatlakoznak hozzá északamerikai magyarok és magyar szervezetek, s hogy hozzájuk illő és méltó szerepet vállalnak ezután nemcsak a Szövetség további fejlesztésében, hanem annak irányításában, nemzetközi magyar programjának kidolgozásában s megvalósításában is. Ha ez így lesz, akkor majd — mint kompromittáltnak tartott személy — boldogan vonulok vissza én is, abban a tudatban, hogy legjobb belátásom szerint becsülettel megtettem az MVSZ körül önként vállalt kötelességemet.!!! Komlós Attila önéletrajza 1947. február 4-én születtem a Pest megyei Tök községben, református kántortanító család harmadik gyermekeként. Középsikolai tanulmányaimat a budapesti Bolyai János Általános Fiúgimnáziumban folytattam, ott is érettségiztem. Közvetlen ezután felvételt nyertem a Budapesti Református Theologiai Akadémiára, ahová az akkorra már bennem kialakult, a magyarságot és az egyházat együtt látó hivatás szólított. Tanulmányaimat itt 1971-ben fejeztem be, 1972-ben szenteltek a Magyarországi Református Egyház lelkipásztorává. Első egyházi beosztásom alapján, 1971-ben egy akkor alapított tudományos intézetbe kerültem, a Felekezettudományi Intézetbe, melynek a keresztyén felekezetek, egyházak teológiai szempontok alapján végzett összehasonlító kutatása állott a középpontjában, különös tekintettel a római katolikus egyházra. Az itt végzett publikációs tevékenység, továbbá az egyház növekvő lehetőségei a tömegtájékoztatás terén figyelmemet erre a területre is ráirányította. 1972-73- ban elvégeztem a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétéves újságíró iskoláját. Ezt követően a tudományos intézetben folytatott munkámmal párhuzamosan részt vettem a Theologiai Szemle c. szakfolyóirat szerkesztésében. 1976-77-ben egy amerikai egyházi ösztöndíjat nyertem el, s ennek segítségével tanulmányokat folytattam az Egyesült Államokban, a Princetoni Theologiai Szemináriumban. Az angolszász világ egyik legjobb felsőoktatási intézményében eltöltött esztendő során a Master of Theology tudományos fokozatot szereztem meg nemzetközi egyházi kapcsolatok tárgykörében. Ezzel párhuzamosan előadásokat hallgattam a Princetoni Egyetem társadalompolitikai és tömegtájékoztatási tárgykörében. Hazatérve amerikai tanulmányi utamról a Magyarországi Református Egyház központjában, a Zsinati Irodán teljesítettem szolgálatot a külügyi osztályon, s ezzel párhuzamosan — saját kérésemre — ITT-OTT 23. évi. (1990), nyári (115.) szám 29
