Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
mintegy esztendőn át a Budapest-Baross téri Református Egyházközség lelkipásztora voltam. Ezt követően kapcsolódtam be fokozottabban is a nemzetközi egyházi életbe: 1978-tól a Reformátusok Lapja c. hetilaphoz kaptam beosztást, s egyben elláttam a genfi székhelyű Egyházak Világtanácsa magyarországi sajtótudósítói feladatkörét is. Részben az EAVT megbízásából, részben pedig egyházam felkérésére ezt követően rendszeresen utaztam külföldre, különböző nemzetközi egyházi rendezvényeken vettem részt mint közreműködő munkatárs, vagy mint egyházam küldöttje, 1984 óta ügy is, mint az egyház hetilapjának, a Reformátusok Lapjának felelős szerkesztője és kiadója. így több ízben jártam az Amerikai Egyesült Államokban, az európai országokban, illetve Ausztráliában, Japánban és Kínában. Már egyházi szolgálatom kezdetétől fogva mélyen érdekelt a külföldön élő magyarság ügye. Kezdetben ennek az érdeklődésnek a kelet-európai kisebbségbe szorult és a nyugati szórványba szétszóródott magyar reformátusság iránti felelősség volt a mozgatója. Amerikai tanulmányi időm alatt életre szóló hatásokat, élményeket szereztem az észak-amerikai kontinensen élő magyarság vonatkozásában, majd azután — rendszeres külföldi utak során — a kelet-európai magyarság vonatkozásában is. Erre az időre tehető az Anyanyelvi Konferencia munkájával való megismerkedésem (éppen amerikai magyar barátaim közvetítésével), majd a munkában való aktív részvételem is. A hetvenes évek második felétől rendszeresen részt veszek az Anyanyelvi Konferencia tanácskozásain, amelyeken több előadást tartottam az egyház és a magyarságtudat, anyanyelv-ápolás összefüggéseinek tárgykörében. Kecskeméti ülésén, 1989-ben az AK védnökségének tagjává választottak. Mint lapszerkesztő, elmélyítettem a lapon keresztül is a kapcsolatot a határainkon túl élő magyarsággal, s a köreikben tett rendszeres látogatásaimról elemző írásokat közöltem. 1989-ben, az újjáalakult Magyarok Világszövetségének közgyűlése a Választmány tagjává választott. Sem pártnak, sem más, politikai szervezetnek nem voltam és nem vagyok tagja. Két társadalmi jellegű szervezettel állok kapcsolatban: a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagjaként 1989 szeptemberében az elnökség testületének tagjává választottak; továbbá: a több mint négy évtized után 1989-ben újraszerveződött, nagymúltú Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület intézőbizottságának vagyok tagja. Egyházi szakértőként felkért tagja voltam az 1989-ben alapított [azóta megszűnt] Nemzetiségi és Etnikai-kisebbségi Kollégiumnak. A Reformátusok Lapjá n kívül több rádiós műsorban (Vasárnapi Újság) és televíziós riportfilmben (Panoráma) foglalkoztam a kisebbségi- és szórványmagyarság kérdéseivel. Kezdettől fogva részt vettem szakértőként és gyakorlati közreműködőként is a Magyarországi Református Egyház erdélyi menekülteket segítő szolgálatában, s az ezzel kapcsolatos nemzetközi tevékenységben. Nős vagyok, feleségem Dr. Bárándy Zsuzsánna fülorr-gégész főorvos a Bp. Péterfy Sándor utcai Kórház és Rendelőintézetben. Házasságunkat (1971) Isten két fiúgyermekkel áldotta meg: Csanád 17 éves, a budapesti Madách Imre Gimnázium tanulója, Attila 14 éves, és ez év őszén ugyanitt kezdi meg középiskolai tanulmányait — ‘KpmCós AttiCa, Budapest, 1990. június 15. Lírai felvételek Nagyszalontáról Nagyszalontán a rozsdavirágok szálai két lejjel olcsóbbak lettek mégsem „csupa virág” az élet A Csonkatorony előtt hatméteres zaj tetején pluralistán töfögnek az autók nekik szabad az öreg nénik — hogy mindig náluk legyen — zsebkendőbe kötözik az ábécé betűit és az utcasarkokon még mindig magyarul rakják ki a pletykát Magyari Barna Gyula 30 ITT-OTT 23. évf. (1990), nyári (115.) szám
