Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
fillért sem vagyok hajlandó arra költeni, hogy engem megválasszanak. Ez el is keseríti Tibort, látszik, hogy erre nem számított! Másik elképzelése sem látszik működni, ugyanis a World Wildlife Fund európai társelnöke megígérte neki, hogy kifizeti a plakátokat, s most kezd ő is visszatáncolni. így aztán se plakát, se hirdetés; nem valószínű, hogy a két Szepi bácsi szavazata elég lesz az állampárt jól olajozott gépezete ellen. Megígérem Tibornak, hogy megkérdezem Egri Gyurkát a Sarlós András (Andrew) által alapított, s Mark Palmer US nagykövet által irányított Közép-Európai Beruházási Társaság budapesti képviselőjét (s egyben kedves barátomat, s a Népszava íróját), hogy tudnának-e segíteni? Hasonló megfontolással küldök egy FAX-ot az Environmental Policy Institute alelnökének, dr. Brent Blackweldernek is Washingtonba, hátha hajlandó lesz segíteni. A laktanya nincs rajta a térképen Március 3-án, szombaton elhatározzuk, hogy keresünk egy teniszpályát. Szeles, borús a nap. Kaposvári térképünk szerint tíz percnyi sétára van tőlünk egy pálya, elindulunk irányában. Már fél órája megyünk, amikor kezdem belátni, hogy a térképet enyhén szólva nagyvonalúan rajzolták. így pl. lefelejtettek róla egy több kilométeres, kerítéssel körülvett laktanyát, s ami tíz percnek látszott, az legalább egyórás gyaloglás lett volna. A széltől jól áthűlve, végül felkérezkedünk egy buszra, s visszadöcögünk a városba. A sofőr újabb tanácsokkal látott el arra vonatkozóan, hogy hol is találunk pályát, de ott sem volt sok szerencsénk. Hosszas tekergés után megtaláltuk ugyan az említett helyet, de a pályát magas drótkerítés övezte, s a kapu zárva volt. Mikor végre felfedeztünk egy lyukat a dróton, akkor további meglepetések értek. A pálya feleakkora volt, mint a rendes méretűek, a lehengerezetlen salak olyan puha, mint a toll, s így a ráeső labda nem pattant rajta, hanem csak beleragadt, mint a krumplipürébe. Ami még érdekesebbé tette ezt a pályát, az az volt, hogy a vonalakat nem a salakra festették, hanem betonból öntötték ki. így ha a vonalra esett a labda, felpattant az égbe, míg ha a salakba esett, eltűnt, mint egy vakond. Hát szórakoztunk egy darabig, aztán feladtuk a teniszezés reményét arra a napra. Este elmentünk a Csíky Gergely nevét viselő, jóhírű kaposvári színházba, ahol Orwell „Allatfarm”ját adták. Elvittük Tibor feleségét, Katát is, aki kislányommal egykorú (1961-es születésű). De míg Cica még teljesen olyan, mint egy kislány, addig Kató, akinek nagyobbik fia, Máté már hatéves, s aki teljes állásban dolgozik (mint tornatanár), s e mellett látja el a gyerekeket és a háztartást, szóval ő bizony már nem kislányos. A darabot Eörsi ístván fordította, s úgy a fordítás, mint a rendezés kitűnő volt. A színészek között is sok volt a jó alakítás, így pl. Bandinak (a lónak) alakját soha nem fogom elfelejteni. A darab persze a kommunizmus allegorikus története, s így annak politikai mondanivalóját is értékelte a színházat megtöltő, fiatal és jól öltözött közönség. A jegyet a helyi SZDSZ vezető protekciójával kaptuk 110 forintos egységárban. Egyetlen kifogásunk az volt a különben nagyon kellemes estével kapcsolatban, hogy a darab három órás volt, s ez fenekünket is megviselte, meg a vacsorát is elszalasztottuk miatta, ugyanis Kaposváron este tízkor már nem lehet vacsorázni. TV Vésén, Király Béla Barcson Vasárnap Vésére mentünk, ahol az egyik magánházban működik egy kis helyi TV adó. Csak a faluban tudják fogni, s nekem persze mindjárt Erdély jutott az eszembe, ahol pont ilyenre lenne szükség ahhoz, hogy a magyarság gyorsan szerveződhessen, tájékoztatáshoz jusson, s így védekezni tudjon az ébredező vasgárdisták meg a soviniszta megszállottak ellen. Ezen a kis adón élő adásban beszélgettünk a Zöld Párt programjáról, terveiről, aztán mentünk tovább, Barcsra. A szép Kultúrházban tegnap volt az SZDSZ választási gyűlése, még fent vannak a plakátok, díszítések. Engem nem zavar, hogy az ő jelöltjük képe néz rám mindenhonnan, elvégre nekünk nincsenek is plakátjaink, legalább így látszik, hogy választás van. íde meghívták a körzet összes képviselőjelöltjét, akik az alábbiak: Bakos József, Szociáldemokrata Párt Beke László, Magyar Szocialista Párt (mi MASZOP-nak becézzük ezeket a reformkomcsikat) Horváth Ferenc, Hazafias Választási Koalíció Koszorú József, Vállalkozók Pártja Lipták Béla, Zöld Párt Magyar Kálmán, Somogyi Keresztény Koalíció Nagybocskai Tamás, Magyar Demokrata Fórum Orzsi Zoltán, Szabad Demokraták Szövetsége Sipos Imre, Független Kisgazda Párt Solti Pálné, Szabadság Párt Szabó Mária, Fiatal Demokraták Szövetsége Visnyei Sándor, Agrár Szövetség (ez a „vörös grófok” pártja, ide tartozik a vidéki oligarchia, a TSZ-elnökök és állami vállalati igazgatók) Ajelöltek közül öten jöttek el, itt van a szocdemek, a Szabadság Párt, a FIDESZ és az Agrár Szövetség jelöltje, no meg én. A két hölgy nem hajlandó kiülni közénk az előadói asztalhoz. A húszéves FIDESZ-es kislány talán azért, mert túl fiatal, s fél a feladattól, az úgynevezett Szabadság Párt jelöltje pedig azért nem, mert hát nekik más terveik vannak! Winkler Ferit, egy fiatal néprajzost választjuk meg vitavezetőnek, aki aztán kiültet négyünket (Király Béla bácsival) az előadói asztalhoz, s megkezdődik a gyűlés. Elsőnek Béla bácsi mond rólam kiérdemeletlen meleg szavakat, aztán bemutatkozunk mi hárman, jelöltek. Aztán megkezdődnek a hozzászólások. Bemutatkozik a Szabadság Párt A terem második széksorában feszült arcú, furcsa emberek ülnek. Itt ül Solti Pálné, a Szabadság Párt jelöltje az itteni, somogyi hatodik körzetben, itt a zavaros tekintetű Keszericze Károly, aki szintén a Szabadság Párt jelöltje, de másik körzetben, itt ül Solti Pál, volt pufajkás, tehát munkásőr helybeli orvos, meg még néhány hasonló személy. Ugyan Béla bácsi csak engem bemutatni jött el, s ugyan ő nem is ennek a 26 ITT-OTT 23. évf. (1990), nyári (115.) szám
