Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
szabotázzsal, hogy a régi apparátus itt még teljesen a helyén van, s mesél arról is, hogy mennyi gondja volt a megbízhatatlan, s a helyi oligarchia befolyása alatt levő nyomdákkal, újságkiadókkal, s egyéb hivatalokkal. A kommunisták mellett (akik itt MSZMP, MSZP, Agrár Koalíció, Népfront, Néppárt, illetve „független jelölt” köntösben jelentkeznek) támadják Béla bácsit a nyilasok is, akiket itt Szabadság Pártnak titulálnak. Persze annak ellenére, hogy a gyűléseken provokálják, s plakátjaira horogkeresztet rajzolnak itt-ott, azért az ő győzelme biztosított, mert támogatja jelölését az SZDSZ, a FIDESZ, az MDF, s persze én is, a Zöld Párt részéről. Béla bácsi megígéri, hogy vasárnap, március 4-én eljön Barcsra, s felszólal az én jelölésem mellett. Este Darányban tartok gyűlést, majd egy rövid éjszakai pihenés után, március elsején már reggel ötkor indulok Pestre, mert aznap délben érkezik feleségem, őt kell felszednem a repülőtéren. Tanulva a korábbi kényelmetlenségből, most az első osztályra veszek jegyet, ami Kaposvár-Budapest között 320 forint. így tágasabb az ülés, kényelmesebb az út, de azért bizony fáradt vagyok, amikor reggel kilenc után beállítok öcsémékhez. Ott elintézek pár telefont, majd nagy meglepetésemre beállít Fischer Tibor, az angol Daily Telegraph budapesti tudósítója. Tibor volt az, aki a „Cry Hungary” c. TV filmet készítette velünk a forradalom 30. évfordulójára, s aki segített Nagy Imre sírjának kérdését bevinni a nemzetközi köztudatba. így aztán nagy örömmel beszélgetek el vele. A Daily Telegraph cikke Tibor az első nyugati újságíró, aki megtudta, hogy egy amerikai állampolgár (illetve kettős állampolgár) is indul a magyar választásokon, s gondolta, hogy ez talán érdekli az angol olvasókat. Jól elbeszélgetünk, ő jegyzetel, én magyarázok, s közben szalad az idő. így aztán együtt indulunk Mártháért a repülőtérre, hogy így még teljesebb, pontosabb legyen az interjú. Az angol szóra (Tibor magyar apa fia, s magyar lányt vett feleségül, de magyarul rendesen nem tanult meg) felfigyel a villamos, földalatti, majd busz közönsége, mustrálják a Kossuth-címeres, kócsagtollas Bocskaykucsmámat, népi hímzésű síparkámat, s a velem beszélgető, háromnapos szakállú fiatalembert, majd napirendre térnek e felett is, elvégre 1-2 ezer újságírót várnak a választásra. Mártha nagyjából időben befut, s taxin megyünk Halásztelekre, hol szülei élnek. Gyorsan beszámol az otthoni eseményekről, arról, hogy Jerry $400-at kért a házvigyázásra, hogy a gyerekek, kutyák jól vannak, hogy klienseim közül már megint nem fizetett senki, hogy Schulze Jancsiék megülték 30. házassági évfordulójukat, s hogy Seant, Betsy férjét lehet, hogy kiküldi a connecticuti kábel TV, hogy csináljon felvételeket a „választási küzdelmemről”. Tibor bácsiéknál nagyot eszünk-alszunk, behozom a rövid éjszakát. Pénteken küldök egy FAX-ot kislányomnak, hogy értesítse a televíziós Seant: hol és mikor vagyok elérhető. A 100 másodperces FAX majdnem ezer forintba kerül a Duna-Penta szállóban. Felháborító ez a kapzsi harácsolás, mert a postán egynegyede lett volna. Na jó, hát megint tanultunk valamit! Mártha csomagjait beadjuk a Déli Pályaudvar csomagmegőrzőjébe, s elmegyünk a tegnap megoperált öcsément meglátogatni a kórházba. Andris jól van, a gerincsérv operáció jól sikerült, megszűnt lábában a zsibbasztó fájdalom. Andristól visszamegyünk a vonatállomásra, s déli fél kettőkor elindul velünk a vonat vissza Kaposvárra. Megint első osztályú jegyet vettünk, így elég kényelmes az út, melynek végén megint ott vár Tibor, s visz az IBUSZ lakásra. Szepi bácsi a választópolgár Péntek este Szulokra megyünk, éppen megfürdünk, s már lehet is indulni. A Somogy Természetvédelmi Szervezet fiataljai kitettek pár plakátot, meg Béla bácsi hangos-bemondó kocsijával is körbejárták a falut mielőtt mi odaértünk. Szülök sváb falu, s így többet szenvedett, mint a magyar falvak. A háború után több mint 2000 személy lakta az óriási, gazdag portákból álló falut, míg ma alig 900 lakosa maradt. A házakat negyven éve nem tatarozták, alig van háziállat, leromlott, elöregedett a falu. A háború után Németországba kitelepített emberek még mindig haza-hazajárnak Szulokra, emlegetik a régi szép időket, amikor még világmárka volt a szuloki dohány, s egyik-másik még küld is egy használt traktort, vagy más kisgépet a rokonságnak. A falut egyszer megfélemlítette a kitelepítés, aztán a padlásokat lesöprő beszolgáltatás, majd az erőszakos kolhozosítás. Ennek hatására az emberek semmiben nem vesznek részt, semmilyen szervezkedést nem támogatnak, csak ülnek otthpn, s várnak, mert tudják, hogy abból nem lehet baj. így aztán nem is csodálkozom, hogy gyűlésünkre csak ketten jönnek el, a 76 éves kordnadrágos, csizmás Szepi bácsi, s egy 68 éves gazda. Ez volt képviselőjelölti pályafutásom legkisebb hallgatósága (mi a Zöld Párt képviseletében kétszer annyian voltunk, mint ők), de ez volt életem egyik legkellemesebb estéje is, mert nem én beszéltem, hanem hagytam, hogy a két öreg meséljen az életéről, mondja el a bánatát. Szepi bácsi már nem kérné vissza a földjét, túl gyengének érzi magát a földmunkára, s arra sem számít, hogy nagyatádi orvos fiának családjából valaki hazajöjjön földművesnek. A 68 éves gazda még elég erőt érez arra, hogy újból nekivágjon. Tetszik neki a gondolat, hogy kisgépgyárat építsünk Somogybán, csak azon panaszkodik, hogy a nyugatnémet vadászok kedvéért túlszaporodott vadállomány tönkreteszi a háztájiját. Nincs pénz Hazafelé egész úton azon panaszkodik Tibor, hogy semmire sincs pénz. Az államtól egy képviselő összesen 25 000 forintot kap a választásra, míg egy tank benzin ezer forint (s az el is fogy egy nap alatt, ahogy jáijuk a távoli falvakat), egy plakát 1500 példányban 90000 forint, egy újsághirdetés (a komcsik kezében levő egyetlen lapban, a Somogy Népé-ben) 30 000 forint. Persze Tibor mindezt azért mondja, mert azt reméli, hogy saját pénzemet fogom a választásra költeni. Én viszont annyira megundurodtam az Amerikában látott olyan kampányoktól, ahol a politikus pénzével akar szavazatokat vásárolni, hogy egy ITT-OTT 23. évf. (1990), nyári (115.) szám 25
