Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
lalatok támogatása, a KGST kereskedelem sok területe, a Jamburg-Tengiz-i, Bős-i, Gyurgyevác-i nagyberuházások, s a vízfejű és impotens állami bürokrácia fenntartása. Mire költsük a megtakarítást? A fent ismertetett stabilizációs csomagterv felszabadítaná az egy főre eső $6500 (kb. félmillió forint) nagy részét a magánszektor, a szegények, a munkanélküliek, az új szakmát tanulók támogatására, tehát biztosítaná a rendszerváltás anyagi alapjait. Mivel a mai létminimum havi 4300 forint körül van, tervemnek része, hogy a minimális nyugdíjat ennek másfélszeresében szabjuk meg. A stabilizációs csomagterv másik fontos összetevője a forintnak a magánpiacon való azonnali konvertibilissá tétele, másszóval a fekete piac árfolyamainak, mint a valuta árfolyamok valódi mutatóinak azonnali elfogadása. Ennek a lépésnek eredményeként kialakulnak majd a valódi árak: nem lesz olcsóbb az élelmiszer Sopronban, mint Burgenlandban, nem lesz olcsóbb az elektrónika a Mariahilferstrasse-n, mint a Váci utcában, s nem lesz olcsóbb a cement Somogybán, mint Jugoszláviában. így kialakulnak a valódi árak, megszűnik a fekete piac, s újra befolyik a forgalmi adó az államkasszába. Nem kell félnünk ettől a hirtelen változástól, mert az a gyors gyógyulás jele, s erre van szükség, hogy újra az élre lépjünk, hogy megelőzzük a cseheket és németeket, hogy bizalommal és gyorsan meginduljon a nyugati tőke beáramlása. Amikor aztán kialakult a valódi árrendszer, akkor, és csak akkor fogjuk tudni, hogy melyik vállalat veszteséges. Ezeket azonnal le fogjuk állítani, mégpedig úgy, hogy az első munkanélküli az illető vállalat vagy TSZ vezetője lesz. Ez a gyors átalakulási folyamat a gyógyulást szolgálja, s a természet példájából is tudjuk, hogy a fejlődés mindig a teremtő rombolás talajából indul el, nem kell félni attól, hogy szétesik, elkorhad az, ami már nem életképes, mert abból nő majd fel az új, a modem, a versenyképes társadalom. Ma még a magánkézben felgyűlt pénz csak fűti az inflációt, vagy Bécsben elköltve az osztrák gazdaságot segíti. Amikor viszont egyensúlyba került már az államháztartás, visszaszoríttatott az infláció és kialakultak a valódi árak, akkor a magánkézben levő pénz itthon marad, s elkezdi felvásárolni az állami tulajdont. Ezzel aztán egyre növeli majd a társadalom termelékeny szektorát, a magánszektort. Miként adjuk meg a nemzeti tartozást? A csődbe jutott kommunisták, Kádár, Grósz, majd Németh, úgy hosszabbítgatták hatalmukat, hogy nyugati kölcsönöket vettek fel. Még 1989-ben is emelkedett az ország tartozása, s ma már meghaladja a 21 milliárd dollárt. Kevés vigaszt nyújt, hogy a KGST országok viszont nekünk tartoznak úgy 6 milliárd dollárral, mert ezt a tartozást nem képesek megadni. így az egy főre eső nemzeti tartozás $2000 körül van, s az erre fizetett évi kamat (3-4 milliárd dollár) eléri, sőt néha meghaladja az ország teljes valuta-bevételét. Nézzük, mi a helyzet az Egyesült Államokban. Itt az egy főre eső nemzeti tartozás $16 000 körül van, ami még munkaórában számolva is meghaladja az egy főre eső magyar tartozást. Mégis, az Egyesült Államok esetében a nemzeti tartozás létezése nem bénítja meg a közgazdaságot, másszóval nem tragikus kihatású. Mi ennek az oka? Az, hogy az Egyesült Államok kormánya nagy részben saját polgárainak tartozik, s így a tartozásért fizetett kamatok nagyrésze szintén amerikai állampolgárokat gazdagít. így az USA adóalapjából kifizetett kamatok csak a szorgalmas, takarékos és hazafias (nemzeti kötvényeket vásárló) amerikai polgárokat gazdagítja. Magyarországon viszont egészen más a helyzet. A mi általunk fizetett kamatok mind külföldre mennek, kemény valutában, s tönkreteszik az országot. Persze a megoldás is kézenfekvő: honosítani kell a nemzeti tartozást! Másszóval, a forint konvertibilissá tétele után azonnal fel kell ajánlani minden magyar állampolgárnak, hogy vásárolhat állami kötvényt, s e kötvényekért ugyanolyan magas kamatot kell nekik fizetni (az akkor már kemény valutában), mint ma fizetünk az idegen bankoknak. Ha ez akkor történik, amikor a stabilizációs műtét már megállította az inflációt, s amikor már helyén van a nép bizalmát élvező erős kormány, úgy a nemzeti kötvényeket felvásárolja a lakásra, kocsira vagy másra gyűjtő nép (elvégre a kamatos kamatok miatt pénze kemény valutában duplázódik 3-4 év alatt), s így megindul a nemzeti tartozás honosítása, s visszaszorul az országot fojtogató kamatkiáramlás. A stabilizációs operáció sikeréhez szükséges az ügyintézés felgyorsítása is. Az egész országra jellemző az a kép, ami a postán fogadja az embert, ahol 5-6 tisztviselő unatkozik, magánügyeit intézi a telefonon, s általában úgy csinál, mintha nem rá tartozna, hogy közben sorban állnak az emberek a levélfeladás vagy a telefonálás ablkakainál. Eszükbe se jut, hogy lehetne úgy is, hogy minden ablaknál elintéznek minden postai ügyet, s teszik ezt gyorsan, udvariasan. Persze ez nem csak a postán van így, de a bankban, a tanácsnál, mindenütt. Ezért a stabilizációs csomagterv részeként javaslom, hogy minden, a munkáját elhanyagoló vagy packázó hivatalnokot minden állampolgár feljelenthessen, s az ügyet a helyi bíróság azonnal tárgyalja, s bűnösség kimondása esetén először pénzbírság, majd állásvesztés legyen a büntetés. Ide tartozik az is, hogy az irodák nyitvatartási idejét úgy kell megváltoztatni, hogy akkor álljanak rendelkezésre, amikor az emberek ráérnek (este, hétvégen), hogy így munkaidőben nyugodtan dolgozhassanak az emberek, s ne magánügyeiket intézzék ilyenkor. Király Béla kampányirodája Szerdán, febr. 28-án benézünk Béla bácsihoz, az „Április 4” névre hallgató utca 12-es számú házába, hogy egy kicsit egyeztessük terveinket. Béla bácsi energikus, vidám, s korát meghazudtoló lendülettel folytatja a választási harcot. A bérelt lakásból alakított főhadiszállás tele van nyomtatvánnyal, teraszáról az utcára néznek a választási plakátok, s lobog a magyar zászló. Az irodán belül egy csinos titkárnő kávét hoz, az SZDSZ/FIDESZ fiataljai borítékokat tömnek, szól a telefon, s már szerelik be a FAX masinát is. Béla bácsi elmeséli, hogy gyakran találkozik politikai 24 ITT-OTT 23. évf. (1990), nyári (115.) szám
