Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)

1990 / 114. szám

csak új célt és új értelmet adhat a nyugati magyarság­nak. Ez így csupán öncélú program lenne. Erre nekünk otthon, kisebbségben élőknek van életbevágó szükségünk. Kedves Barátaim, engedjétek meg, hogy az elmon­dottak után ne téijek ki a szívemet boldogító kellemes élményeimre. Rövidesen indulok vissza Csehszlovákiá­ba, ahol nem tudom, mi vár rám. Úgy akarok búcsúzni tőletek: viszontlátásra, minél hamarább.ü (1989. augusztus 24-én az Ohio-i Lake Hope-nál rendezett ITT-OTT Konferencián hangzott el a fenti beszámoló. A közzétett szöveg azonban némileg eltér az elmondottól. A konferencián főleg a negatív tapasz­talataimról beszéltem. Elsősorban azért, mert az amerikai magyarokról korábban már többször szóltam elismerőleg, valamint egy komplex — pozitívumokat és negatívumokat tartalmazó — értékelésre egy előadás keretében nincs elég idő. A negatív tapaszta­lataimról fontosabbnak tartottam beszélni, mivel ed­dig itt Amerikában túl sok magyar öndicséretet hallot­tam. A negatívumok felsorolása után azonban sokan félreértették szándékomat és beszámolómat vádirat­nak minősítették. Mi sem állt tőlem messzebb mint a vádaskodás. De azt gondoltam: felnőtt és fejlett öntu­datú emberekkel állok szemben, ezért fogalmazhatok a szokottnál keményebben. Igaz, nem csalódtam, mert a hallgatóság túlnyomó többsége ugyanolyan szeretettel fogadta a beszámolómat amilyen őszinteséggel és segíteni akarással azt előadtam. Utána többen szemé­lyesen és telefonon is egyetértésükről biztosítottak. Ezért egyre inkább úgy érzem, hogy akik sértőnek találták szavaimat azok az egyhetes sűrű programtól fáradtan nem egészen értették, hogy miről beszélek. A fent közölt szöveget — amely publikálásra készült — kiegészítettem a rendszerbe szedett pozitív tapasztalataimmal. Az egyéves amerikai tartózkodá­somról kialakult kép valóban így teljes. —DM) MAGYAR CSERKÉSZET A FELVIDÉKEN Megalakult Dunaszerdahelyen a Cseh­szlovákiai Magyar Cserkészszövetség előkészítő bizottsága Hodossy Gyula újságszerkesztő vezetésével. Első össze­jövetelüket febr. 9-én tartották, márc. 4- én pedig már „országos találkozót” ren­deztek, melyre több magyarlakta szlovákiai városból gyűltek össze lelkes érdeklődők, akik részt akarnak venni a szervezésben. Meghívták Bodnár Gábort is, a külföldi Magyar Cserkészszövetség üv. elnökét. Komárom volt az első állomás, ahol Duray Miklóssal találkozott. Duray az ottani magyarok Együttélés nevet viselő politikai mozgalmának a programjával indul az első szabad képviselőválasztá­son. Bodnár fölkereste Komáromban a felvidéki magyar cserkészet „nagy öregjét”, Bíró Luciám is, a 93 éves nyugalmazott bencés gimnáziumi igaz­gatót A dunaszerdahelyi találkozóról szólva Bodnár Gábor megállapította, hogy örömére s megnyugvására két idősebb részvevőn kívül a megjelentek húszas-harmincas éveikben voltak. Felkérték Bodnárt, nyissa meg a találkozót, ő azzal kezdte, hogy a cseh­szlovákiai magyar cserkészet gazdag hagyományaira emlékeztetett. A hall­gatóság érdeklődéssel hallgatta többek közt a „kanderstegi nemzetközi egyezményről” mondottakat. Ez az egyezmény, melyet Teleki Pál és Mol­nár Frigyes harcolt ki, a huszas évek végétől lehetővé tette a Csehszlovák Cserkészszövetségen belül önálló ma­gyar cserkészet szervezését. Szlovákia területén már 12 városban működött ma­gyar csapat 1932-ben. Példamutató kezdeményezésük volt a kapcsolatk­eresés a falu népével. A regösc­serkészetet hamarabb elkezdték, mint a magyarországiak. Kimagasló esemény volt a márc. 11-én megtartott alakuló gyűlés is. Ez alkalommal Szemerédi Tibor (Bécs) képviselte a külföldi magyar cserkészetet. A gyűlést Lőrincz János pozsonyi grafikus előadása vezette be. Utána a különböző társadalmi egyesületek és a már szerveződő cserkészcsapatok küldöttei szólaltak fel. Az alapszabály szövegének megvitatása sajnos nem ment simán. Az ugyancsak alakuló Szlovák Cserkészszövetség két „magyar származású” megbízottja fel­szólalásában nem mindenben látszott tá­mogatni a magyar nemzetiségi szövet­ség és a magyar ifjúság szempontjait. A magyar papságot sovinizmussal gyanúsították. A vádat Morovics János esperes utasította vissza, hangsúlyozva, hogy az egyházak nélkül nem lehet cserkészet, mert ők adják a mozgalom lelkiségét. Felajánlotta fiatal papjainak közreműködését és kijelentette, hogy többszáz hittanos növendéke között már szervezik a magyar cserkészetet. A meg­jelentek több módosítással elfogadták az alapszabály-tervezetet és megválasztot­ták az ideiglenges főtisztviselőket.Tb. elnök: Lőrincz János (Pozsony), elnök: Hodossy Gyula (Dunaszerdahely), titkár: Hajd Magda (Dunaszerdahely). Választottak három alelnököt, gazdasági vezetőt, és Szlovákia magyarlakta területén elosztva 13 körzeti megbízot­tat. Az új szövetség várja a szlovák belügyminisztériumtól a Szlovákiai Ma­gyar Cserkészszövetség működési en­gedélyét. Bodnár Gábor Budapesten is járt, ott találkozott az új hazai cserkész­tisztekkel, akik tavaly nyáron az Egyesült Államokban nyerték el képesítésüket. Ezek lelkesen és ered­ményesen dolgoznak. Egyikük, aki re­formátus lelkész és öt gyülekezetét lát el, arra is talál módot, hogy átjárjon Szlovákiába csapatot szervezni, egy határmenti mezővárosba. A helybeli lelkész és a plébános közösen vállalták a csapat megalakítását. A külföldi Cserkészszövetség ezer kötet kézikönyvvel segíti a felvidéki ma­gyar cserkészetet, abból, amelyet Ma­gyarország számára 30 000 példányban nyomtatott. Bodnár szerint a magyar ka­tolikusok helyzete Szlovákiában ked­vezően alakul. Arról is szólt, hogy Komáromban is, Dunaszerdahelyen is csak magyar beszédet hallott az utcán. A felvidékiek ismét bátran használják nyil­vánosan is anyanyelvűket! — MCSSZ ITT-OTT 23. évi. (1990), tavaszi (114.) szám 29

Next

/
Thumbnails
Contents