Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 114. szám
annak az alapvető jognak, hogy egy kisebbség ápolhassa természetes kapcsolatait saját nemzetével. c) A szélsőjobboldal nem kevésbé provokálja a jelenlegi kormányzatot, mely közvetlenül a forradalom után egyértelműen elkötelezte magán a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása mellett. Az országban mesterségesen felszított magyarellenesség lehetetlen helyzetbe hozza a kormányt. Amennyiben tartja magát eredeti Ígéreteihez és elveihez, magára vonja a szélsőjobboldali erők haragját, melyek éppen arra várnak, hogy megbuktathassák az amúgy is ingatag vezetést. Ha viszont a kormány tétlenül szemléli a nemzetgyűlölet eluralkodását, hitelét veszíti nemcsak a kisebbségek, hanem a nemzetközi demokrácia szemében is, sőt polgárháborús veszélynek enged teret. Az ellenzéki demagógia ilyenformán, különösképpen a közelgő választásokra való tekintettel, politikai fegyverként használja a sovinizmust a kormányzó erők megbuktatására, illetve a félrevezetett és manipulált tömegek szavazatainak a megszerzésére. Minden bizonnyal ezzel is magyarázható a román kormánynak a nemzeti kérdésben, közelebbről a nacionalista túlkapások ügyében tanúsított kétes, felemás magatartása. d) A legegyetemesebben aggasztó a marosvásárhelyi események antidemokratikus vetülete. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy az ott elkövetett, pogrom határát súroló bűntények kihívást jelentenek a demokrácia ellen. A Vatra Romaneasca három milliós tagságával ellene van az öt-hat milliónyi, tizennégy romániai nemzeti kisebbség egyenjogúsításának, fennen hirdetve, hogy „Románia csak a románoké”, s az övékén kívül más nyelvnek nincs teljes létjogosultsága. Szemléletében a kisebbségi emberek másodrangú állampolgárok, az „ősi román földön” csupán jövevények és megtűrtek. Felfogásában tovább kísért a ceauizmus asszimiláló, homogénizáló és diszkriminatív politikája, s ezt kész akár „idegen” vérrel is megpecsételni. A kialakult helyzet, a nemzetiségi feszültségek nagy veszélyt jelentenek a demokratikus választásokra nézve. Rettegésben, vasdorongok és fejszék árnyékában képtelenség szabadon választani. Egy totalitárius, panromán nacionalizmus szervezett formában, terrorisztikus eszközökkel, hallgatólagos központi támogatással igyekszik sikerre vinni a gyűlölködés és nemzeti megkülönböztetés politikáját. „Korteshadjáratának” útját sebesültek és halottak százai jelzik. *** A román tömegeket manipuláló, szélsőséges vasgárdista és soviniszta körök szégyent hoznak a román nemzetre, bemocskolják a forradalom és a szabadság eszményeit. Nemcsak a nemezti kisebbségeknek, de egész hazájuknak és a román népnek is ártalmára vannak. Polgárháborús veszélyt idéznek elő, és Európa békéjét és biztonságát is veszélyeztetik. Hátráltatják ugyanakkor a kelet-közép-európai demokratikus kibontakozást, megsértik az egyetemes emberi és nemzetiségi jogokat. Románia abba a helyzetbe sodródott, hogy a nacionalizmus oltárán feláldozva a demokráciát, könnyen elszalaszthatja a fejlett Európához való felzárkózás páratlan történelmi lehetőségét. 1990. március 22. ÖSSZEFOGLALÓ AZ ERDÉLYI HELYZETRŐL A Népszabadság interjúja Fülöp Mihállyal Még nincs búcsú a fegyferektől Már több, mint egy hete érkeznek a nyugtalanító, elkeserítő, esetenként horrorszámba menő hírek Erdélyből és Bukarestből a romániai magyarokkal szemben elkövetett atrocitásokról és a magyarság ellen indított kampányról. Mi áll az események hátterében, hol keresendők a mozgatórugók, merről várható remény a kibontakozásra — erről kérdeztük Fülöp Mihályt, a Magyar Külügyi Intézet tudományos osztályvezetőjét, a tekintélyes Románia-kutatót. — Miért Marosvásárhelyen és miért most zajlott le ez a különösen heves összecsapás? — Az előzményekről valamit el kell mondani. A decemberben megbukott Ceausescu-rendszert 1968 után elsősorban az tartotta fenn, hogy a külső veszéllyel érvelt, amin szovjet, magyar és bolgár fenyegetést értettek. Ceausescu érvelésében a román területi integritás védelmére hivatkozó nacionalizmus játszotta a legfontosabb szerepet, s ez a legutóbbi időkig erősebbnek bizonyult, mint a belpolitikai, gazdasági helyzet keltette társadalmi elégedetlenség. A decemberi forradalom ezt a mítoszt csak időlegesen zúzta szét. A Temesváron Tőkés László védelmével kezdődött forradalom akkor terjedt át Bukarestre, amikor az egész román közvélemény megértette, hogy ez egy Ceausescu-ellenes népfelkelés, és hogy a románok részt vesznek ebben. Ez, valamint az, hogy valóban önzetlen és azonnali segítséget kaptak Magyarországról, s hogy a magyar külügyminiszter elsőként utazott Bukarestbe, azt a reményt csillantotta fel, hogy végre szét lehet törni a nemzeti gyűlölködés ördögi körét. Azonban az elmúlt három hónapban a román kormányzat alig, vagy szinte semmit sem tett kezdetben elhangzott ígéretei betartására, köztük a romániai magyarság jogos igényeinek a kielégítésére. És most értünk el Marosvásárhely kérdéséhez. Itt az iskola szétválasztása körül alakult ki egy rendkívül súlyos helyzet. Március 21-én Gelu Voican Voiculescu miniszterelnök-helyettes elismerte: természetes igény az, hogy a magyarok magyar iskolában tanulhassanak, és ez a szétválasztási folyamat másutt nagyrészt mindenféle probléma nélkül megtörtént. Marosvásárhely ITT-OTT 23. évf. (1990), tavaszi (114.) szám 15
