Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 117. szám
lépés lehet, de úgy kell előkészíteni, hogy eredménye is legyen, s hogy a kapcsolatok a továbbiakban természetesen alakuljanak. Meg kell szüntetni a krízislégkört. Abból már nem kell több. A viszonyt normalizálni kell, és én a magam részéről mindent megteszek, hogy ez megtörténjen. Marius Tabacu kérdése: — A hazai román közvélemény úgy tudja, hogy az amerikai—román viszony megromlása Tőkés László ottani fellépésének tulajdonítható. Mi igaz ebből? A vásárhelyi és bukaresti események után mennyire tartja Lantos úr tárgyalóképesnek Iliescu elnököt? — Tőkés László amerikai látogatása történelmi ünnepség volt, abból az alkalomból egy csodálatosan szép Kossuth-szobrot lepleztünk le az amerikai parlament egyik legszebb helyén. Tőkés akkor is, mint mindig, olyan gyönyörűen, olyan emberien és becsületesen beszélt, hogy magyar származású amerikaiként hihetetlenül büszke voltam rá. ő korunk egyik nagy embere. Amennyiben bármelyik újság azt írta, hogy Tőkés miatt bűvös a román—amerikai viszony, az az újság rosszul informált volt, vagy hazudott. A második kérdésre könnyű felelni: mindig az a tárgyalóképes, aki hatalmon van. Amerikában is feltették a kérdést, hogy Gorbacsov tárgyalóképes-e. És nyilvánvalóan tárgyalóképes volt. Tudjuk, mi történt a Tienanmen téren, én mégis kész vagyok akár holnap tárgyalni a kínaiakkal. Azokkal kell tárgyalni, akiknek hatalmuk van ahhoz, hogy a dolgokat megváltoztassák. Amikor visszatérek Amerikába, romániai benyomásaimat elmondom a parlamentben, a külügyminisztériumban és a Fehér Házban. A további feladat és felelősség ezentúl egyrészt az amerikai külügyminisztériumra, az elnökünkre és a magyarországi vezetőségre hárul. Természetesen az amerikai parlament beleszól a helyzet további alakulásába. Román János kérdése: — Magán- vagy állami egyetemként képzeli-e el Lantos úr a Bolyai Egyetemet? — Véleményem szerint mind a román államnak, mind az egyetemnek sokkal jobb lenne, ha az állam magára vállalná a költségeket. De nem ez a fontos. Hanem az, hogy egy magyar nyelvű egyetem legyen. Személy szerint mindent megteszek, hogy én is hozzájáruljak a pénz összegyűjtéséhez. Elképzelhető olyan változat is, hogy az állam és magánszemélyek egyként támogassák a létrehozandó intézményt. Véleményem szerint a legjobb az volna, ha a román kormány azt mondaná: két és fél millió magyar él itt, természetes, hogy legyen nekik egyetemük, hát most újjáépítjük a négyszáz évre visszatekintő Bolyai Egyetemet. A fő az, hogy világszínvonalú magyar egyetem működjék Erdélyben. Adonyi Nagy Mária kérdése: — Konkrét ígéretet tett-e Iliescu elnök az egyetem létrehozására? Tudna-e felvilágosítást adni azzal a mendemondánal kapcsolatban, miszerint már a Bush—Gorbacsov máltai csúcstalálkozóján eldőlt Románia sorsa, és hogy a decemberi eseményekben a CIA is szerepet játszott? — Első kérdésére azt kell válaszolnom: nem. A másodikra: a mendemonda jó szó. Erről a mendemondáról semmit sem tudok, most hallok róla először. De annyi mendemonda van a világon, hogy ha az ember mindegyikre hallgatna, semmi egyébre nem maradna ideje. Ezért nem is foglalkozom velük. Visszatérve Iliescu elnökhöz: azt hiszem, hamarosan ajánlatot tesz Göncz Árpádnak egy találkozásra. Felkértem, hogy őszintén, nyíltan álljon hozzá az egyetem és a főkonzulátusok létesítésének kérdéséhez. Ő érti, miről van szó — nagyon kellemes és őszinte volt a beszélgetésünk — mert intelligens, és én tisztán feltártam előtte a véleményemet, hogy semminek sem örülnék jobban, mint ha segíthetnék Románia gondjainak megoldásában. Nem titok, hogy azt is mondtam neki, az én szavamnak van hitele Amerikában negatív értelemben is. Én sokat tehetek Romániáért, de ezért Iliescu elnök úrnak is sokat kell megtennie itthon. ígéretet csak a Göncz-találkozóra adott, de a másik kettővel — az egyetemmel és a konzulátusok létrehozásával — kapcsolatban nem is képzeltem úgy, hogy besétálok tízkor és negyed tizenegykor aláírjuk az alapítási okiratot. Ez hosszabb folyamat, de én nagyon derűlátó vagyok. Mag Péter kérdése: — Önnek volt alkalma tárgyalni Ceau§escuval is, Iliescuval is, nagyjából hasonló kérdésekről. Szabadnae megkérnem, hogy összehasonlítsa a két államfőt? — Sem Ceau§escut, sem Iliescut nem ismerem. De óriási különbséget látok közöttük. Ebben a szobában Iliescu elnököt mindenki jobban ismeri, mint én, úgyhogy sem pozitív, sem negatív értelmű véleményt nem mondok róla. Önök élnek ezzel az úrral. De ő legalább úgy látja a világban végbement hatalmas változást, mint maguk meg én. Intelligens ember nem zárkózhat el ettől az átalakulási folyamattól. Ez a véleményem. Adonyi Nagy Mária. Valóság, Bukarest, 1990. nov. 30., 1-2. □ 18 ITT-OTT 23. év). (1990), léli (117.) szám
