Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 116. szám
posvárra. — Tudsz segíteni a panaszokon? — Csip-csup ügyekkel nem tudok foglalkozni, de már akadt több olyan eset is, amely közérdeket érintett, ezeknek azonnal utánanézek. — Az előbb ejtettél már szót az amerikai demokrácia működéséről. Milyen alapvető különbségeket, illetve hasonlóságokat tapasztalsz, veszel észre az amerikai és a magyar parlamenti rendszer és működése között? — Az alapvető különbség az, hogy az egyik kétszáz éves, a másik pedig pár hónapos. Az felnőtt, ez pedig csecsemő. A felnőtt másképpen viselkedik, mint a csecsemő. A filozófia és politikai tudományok tekintetében azonban az égvilágon semmi különbség nincs közöttük. A pártállam megszűnt, a három kormányzati ág gyönyörűen elválasztódott egymástól: a törvényhozás, a végrehajtás, az igazságszolgáltatás. Az amerikai rendszerben a végrehajtó hatalom nagyon erős, felette az amerikai kongresszusnak kevesebb hatalma van, mint nálunk. De ahány demokrácia van, annyi különbség létezik. Az amerikaiban és részben a franciában a köztársasági elnök a végrehajtó hatalomnak a letéteményese, ezzel szemben a magyar köztársasági elnök inkább erkölcsi és politikai szimbólum, mint hatalom, nem vesz részt a kormányzásban. Ehhez hasonló különbség minden demokráciában sok van. Demokráciánk alapgondolatában — és erre büszkék lehetünk — besoroltunk abba a nyugat-európai főáramlatba, ami a francia forradalommal nyitott kaput. — A rendszerváltás nyomán megnőtt az érdeklődés Magyarország iránt a határokon túl élő magyarok között. Miként tudná segíteni az amerikai magyarság ezt a kibontakozó demokráciát, hogyan tudna szerepet vállalni a gazdasági válság enyhítésében? — Azt mondani, hogy „amerikai magyarság”, téves benyomást kelthet. Az amerikai magyarság nem olyan egység, mint az itthon élő nemzet. Mindenki megtartja azt az ideológiát, ha felnőttként hagyta el az országot, amivel a határt átlépte. Aki fasiszta volt, az ma is nyilas, aki kommunista volt, az ma is az, aki hazafiként hagyta el az országot, az ma is hazafi. Ez érvényes az amerikai magyarságra is. De azt is meg kell mondanom, hogy a Nyugaton élő magyaroknak, akármilyen is az ideológiájuk, nem vonom kétségbe a hazafiságát. Mindegyik érdeklődik Magyarország iránt, mindegyik szeretne valamit tenni hazájáért, úgy szeretné azonban látni Magyarországot, ha visszamenne oda, ahol volt, akkor, amikor elhagyta. Vannak nagyon hatásos magyar szervezetek, de a magyar ügyért egyes személyek és kis csoportok mindig hatásosabban dolgoztak, mint olyan szervezetek, amelyek állítólagosán a kinti magyarság nagy részét egyesítik. A nagyon eredményesen működő amerikai magyar csoportok között van Hámos László szervezete [a Hungarian Human Rights Foundation], amely emberi jogokért, elsősorban a Romániában élő magyarság emberi és kollektív nemzeti jogáért küzd. A Magyar Baráti Közösség, a Bessenyei György Kör, az ITT-OTT nemcsak hatásosan dolgozik a magyar ügyért, de eszméjük, munkastílusuk legközelebb áll az enyémhez és személyes kapcsolatunk is őszintén baráti. Vannak Amerikában — mint mondtam — igazán jeles szervezetek és személyek, akik nagyon jól dolgoznak, és a magyarság ügyén segítenek, de inkább egyénileg kiemelkedő eredményekről lehet beszélni. Ugyanígy egyéni módon gazdasági dolgokban is vannak kezdeményezések, de még nincs olyan nagyobb amerikai magyar cég, amely itthon olyan döntő segítséget tudna nyújtani, amely felérne pl. a General Motors, a Ford és más nagy vállalatok itthoni beruházásaival. — Mit tenne Király Béla, ha ma miniszterelnök lenne Magyarországon? — Király Béla se nem azért jött Magyarországra, hogy miniszterelnök legyen, se nem tagja olyan nagy pártnak, amely miniszterelnököt jelölhet. Ilyen hatalmas felelősséggel járó végrehajtó hatalmi pozíciót elfogadni 34 évi kiesés után olyan személynek kellene lennie, aki vagy megalomániás, vagy pedig kalandor. Helytelen lett volna hazatérőnek erre mégcsak gondolni is, de hálistennek, senkinek esze ágába nem jutott, nekem sem. — Ismered már a politikai életet, mennyire ismered a hétköznapok magyar emberét? Azokat, akik több mint négy évtizeden át itt éltek? — A múltban nem elsősorban a hétköznapi emberekkel volt kapcsolatom. Itt vannak a Highland Lakes-i [Király Béla amerikai lakóhelye — szerk.] vendégkönyveim, amelyek a mai politikai vezetők listáját tartalmazzák. Akik külföldön jártak, a múltban, azok többsége meglátogatott: Kis János, Demszky Gábor, Csoóri Sándor, Mécs Imre, Für Lajos és sokan mások jártak nálam. A Highland Lakes-i vendégkönyvek a mai demokratikus vezetők „Who is Who”-ja. Az utca népe? Hát velük hazajövetelem óta találkozom csupán. Ezért vannak a találkozások Kaposvárott. Ezért van az, hogy ha csak lehet, taxival közlekedek Budapesten, mert a taxisofőrök a legtájékozottabb emberek és nagyon érdekes beszélgetéseket folytatok velük. Olykor felismernek az utcán és megszólítanak. A minap is az Országházból ebédelni mentem és valaki kiszólt a bokrok közül, hogy beszélgessünk egy kicsit. Soha nem zárkózom el ilyen beszélgetésektől. Aztán van egy másik társadalmi réteg, az akadémikusok köre: történészek, politológusok, orvosok, ügyvédek. Ezekkel is találkozom. Eddig már 35 nemzetközi konferenciát tartottam, egyet Párizsban a Sorbonne-on és más amerikai és nyugateurópai egyetemeken. Ezekre tucatjával vittem ki magyar tudósokat. Ezek azok a módok, amelyeken keresztül mindig intenzív kapcsolatom volt az itthoniakkal. — Hazatelepülésedet követően mi lesz az általad alapított Atlanti Kutató és Kiadó Társulattal? — Dolgozunk tovább. Folytatjuk az angol nyelvű könyvkiadást. Megnyertük a Columbia Egyetem kiadójának a teijesztési szervezetét, így ha mi kiadunk egy könyvet, azt egy napon New York-ban, Torontóban, Londonban, Uj-Delhiben és Sydneyben ugyanakkor teijesztik. Nem oszlattuk fel az amerikai ágat, azt átvette Pásztor Péter, aki korábban a helyettesem volt. Megindítottuk a magyar osztályt is. Idén januárban szerveztünk egy konferenciát: amerikai magyar orvosok, ügyvédek, építészek, történészek és az itteni ITT-OTT 23. évf. (1990), őszi (116.) szám 31
