Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 116. szám
First of all it is the fact that Jeszenszky set conditions for Romania so that Hungary can condescend to have neighbourly and even friendly relations with Romania, as he states. What conditions? The first, the Romanian government — I quote — should admit the fact that Romania is a multinational state... Romania, as a multinational state — according to his slogan — is an old Stalinist concept which was imposed for a short period on the former Romanian Communist Party during the interwar period, while applying Stalin’s policy to suppress nations through hate mongering, and which, because of its absurdity, could be imposed only for a very short period, even on the fierce Stalinists during that time. It seems that the current Hungarian foreign policy, as far as its national issues are concerned, is not able to get rid of the concepts and initiatives practiced in the Stalinist period of sad memory.... Attempts are made to impose unacceptable and unreasonable measures on Romania, measures which are not accepted in any European country, such as the measure regarding the opening of a university in the Hungarian language. Such an experiment was once imposed on Romania during the Stalinist period but it failed because it did not correspond with any real need of our country and did not have any real basis. Hiányos lenne beszámolónk az erdélyi magyarság helyzetéről ha kizárólag a romániai belföldi fejleményekre szorítkozna és nem térne ki a kérdés nemzetközi vetületeire is. Amikor a magyar kisebbségek helyzetét elemezzük, mi magyarok, úgy érzem, általában túlságosan belterjesen, mintha valami sajátos, szégyellnivaló belső titokról beszélve tennénk ezt, elkülönítve a problémát minden közelebbi és távolabbi körülménytől, eseménytől. Pedig ha valami tanulságot magunkba szívhatnánk a 20. század történelméből (beleértve a legújabb fordulatokat), az az, hogy a magyar kisebbségek sorsa nem légüres térben alakul. Egyfelől igaz, hogy a magyarok és románok (valamint Magyarország és Románia) megbékélése elsősorban az ő dolguk, azaz anélkül, hogy egymás között valódi megértés születne, nem lehet tartós akármilyen megoldás. Másfelől azonban szembe kellene néznünk azzal a történelmi valósággal, hogy akármennyire kiváló emberek törekedtek (vagy nem törekedtek) a kölcsönös megértésre és együttműködésre a múltban, mégis rendszerint nem rajtuk, hanem elsősorban külső erőkön múlott a kisebbségi magyarság sorsa. A magyar kisebbségek fölött jelenleg uralkodó népek (a szlovákok és a románok) véleményem szerint azért kerültek egyáltalán uralomra, és amiatt jöttek létre egyáltalán „magyar kisebbségek”, mert a századfordulótól kezdve az előzőek az utóbbiakhoz viszonyítva hamarabb felismerték annak fontosságát, hogy a külső erők véleményére és döntéseire befolyást lehet 24 ITT-OTT 23. évf. (1990), őszi (116.) szám és kell gyakorolni. Soron lehet követni, végig ezen a századon, beleértve mindkét világháború korszakát, hogy a szlovákok és a románok több figyelmet (energiát, pénzt, diplomáciai készséget) fordítottak erre a területre, és ügyesebben éltek a lehetőségekkel, mint a magyarok. Munkájuk eredménye önmagáért beszél. Hogy helytelen lenne kontextuson kívül, a külső tényezők figyelembevétele nélkül felmérni az erdélyi magyarság helyzetét, úgy érzem, jelenleg érvényesebb mint valaha. Teljesen nyilvánvaló például, hogy a forradalom Romániában szóba se jött volna, ha előbb nem zajlanak le a környező országokban a forradalmi átalakulások. December óta pedig több nemzetközi folyamat zajlik, amihez Románia valamiképpen viszonyul és ami befolyással bírhat az erdélyi magyarság helyzetére. A hátralevő percekben ezekről a fejleményekről szeretnék néhány szót szólni, és felhívni a figyelmet néhány közeljövőbeni szerepre, elintézendő lépésre, amit mindannyian, amerikai magyarok, kellene vállalnunk. Románia nemzetközi helyzetét ezév január óta az elmulasztott lehetőségek, a hamis (sumákoló) magatartása miatt eljátszott jóindulat jellemzi. Nyugat részéről nem történt meg több minden, aminek meg kellett volna történnie, ha Romániában decemberben valódi forradalmi átalakulás lett volna, és ma az egészséges demokratizálódás útján haladna. Túlzás nélkül lehet állítani: ritkán, vagy talán soha a történelemben nem volt még ilyen helyzet, hogy Románia nemzetközileg annyira barát vagy szövetséges nélkül maradt volna, mint ma. Három területre lehet osztani azokat a javakat és előnyöket, melyektől Románia január óta elesett: 1. Kereskedelem-gazdaság. Előszöris kereskedelmi téren Amerika nem adta vissza Romániának az 1988- ban megszüntetett Legnagyobb Vámkedvezményt, miközben Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia élvezi az ebből az elvből származó politikai és gazdasági előnyöket. Szervezetünk, miután 14 éven keresztül szoros figyelemmel kísértük és igyekeztünk befolyásolni (végülis sikeresen) az ezzel a legnagyobb politikai barátságnyilvánítási gesztussal kapcsolatos fejleményeket, természetes, hogy január óta sem feledkeztünk meg róla. Egy kezdeti bizonytalansági idő után az amerikai kormány egyre egyértelműbben fejti ki álláspontját, hogy a Legnagyobb Vámkedvezmény visszaadása csak akkor jöhet szóba, ha lényeges javulások történnek Romániában az emberi jogok, és ezeken belül a kisebbségi jogok terén. •Már január folyamán volt alkalmam ezt személyesen is tapasztalnom, amint a forradalom után legelső Romániába látogató amerikai kongresszusi képviselő, a massachusettsi Chet Atkins ezt a nézetet fejtette ki találkozóin kormányképviselőkkel és ellenzéki személyiségekkel egyaránt. •Megerősítette ezt az álláspontot James Baker amerikai külügyminiszter bukaresti látogatása során februárban, amikor az egyetlen ember, akivel név szerint is közölte, hogy találkozni kíván, Tőkés László volt. •Sok jót tett — bár amint hallhattuk az előbbi
