Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 3. (112.) szám

e a magyar államiság jelképe. Néhányan kifogá­solták a koronát, mondván, hogy az a királyságra utal; mások az állam és egyház szétválasztásának elvére hivatkozva, a kettőskereszt feltüntetését elle­nezték. Kulcsár e kérdésben is kifejezte meg­győződését: a korona és a kettőskereszt ezredéves hagyományunkhoz való ragaszkodást és az ősi al­kotmányunkhoz való visszatérést jelképezi. Ilyen ér­telmezés alapján az országgyűlési képviselők, kevés kivétellel. Kulcsár Kálmán javaslatát elfogadták. E szavakkal fejezte be felszólalását az igazság­ügyminisztériumi delegáció vezetője az amerikai magyarságot reprezentáló Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége és más meghívott amerikai magyar személyiségek j elenlétében. Ezen az összejövetelen megjelenni nem volt mó­domban. A tárgyalások mibenlétéről Láczay Ervin beszámolójából értesültem. A WFFHJ május 12-én a new yorki Magyar Házban tartott választmányi ülésén beszámolómat levél formában foglaltam össze: Tisztelt Igazságügyminiszter Úr! — A Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének delegált bizottsága be­hatóan foglalkozott az Ön által tervezett al­kotmányjogi törvényjavaslattal és. miután Szö­vetségünk intézőbizottsága azt többszöri választ­mányi ülésen megvitatta, a következő indítványt ter­jesztjük elő a Minszter Úr irányításával dolgozó törvényelőkészítő bizottságnak: 1. Az amerikai prezidenciális hatáskörrel fel­ruházott magyar államfőnek dinamikus működése megfelel a modem civilizáció gyors elhatározást igénylő követelményének, amennyiben hatáskörét az alkotmány félre nem érthető módon meghatározza, úgyhogy a nemzetet ne fenyegesse olyan hatalmi túltengés, amely esetleg diktatúrához is vezethet: továbbá, legyen a Magyar Köztársaság elnöke a közakarat páratlan döntő szerve, ne pedig egy mo­nolitikus hatalmi többség eszköze. 2. A végrehajtó hatalmat gyakorló kabinet mi­niszterelnökét nevezze ki a köztársasági elnök és ne legyen felmenthető a parlamentnek legalább kéthar­mados többséggel megszavazott bizalmatlansági indítványa nélkül 3. A köztársasági elnök csakis abban az esetben oszlathatja fel az országgyűlést, amikor annak két kamarája között olyan áthidalhatatlan ellentét van, amely kölcsönös megegyezéssel meg nem oldható. 4. Legyen Magyarország alkotmánya a nemzet szuverenitásának is garanciája, azzal az egyedüli korlátozással, hogy nem létesíthető az ország terü­letén katonai támaszpont semmilyen nagyhatalom érdekében. 5. Gondoskodjék az új alkotmány a küljoldön élő magyar állampolgárok vőűasztójogi szavazata tekin­tetében úgy, hogy köztársasági elnök-választáskor miként adják le szavazatukat a lakó helyük szerint illetékes magyar külképviseleti szerv hivatalos helyi­ségében; háború vagy béke kérdésében pedig Buda­pesten az Országos Választójogi Bizottság által meg­határozod módon. Az országgyűlési képviselőkre, valamint a törvényhatósági bizottság tagjaira a külföldön élő magyar állampolgárok ne szavazzanak: ez az ország belpolitikájába való illetéktelen beavatkozásnak minősíthető. Abban a tudatban, hogy az indítványozott tételek hasznos szellemi hozzájárulást képeznek az új mag­yar alkotmány ügyének előkészítése szempontjából, őszintén kívánjuk, hogy a világon szét szórt mag­yarság az otthonival való összefogása közelebb vi­gye nemzetünket az ország teljes függetlensége felé vezető úton. — Tisztelettel [aláírások] Annak ellenére, hogy ez a levélformában összefoglalt indítvány nagy hatást váltott ki a WFFHJ választmányi tagjai sorában, a felolvasás után bizonyos ellenhatást is észleltem. A kialakuló vita során néhányan a jelenlévők közül egyetértettek a szöveg lényegesebb nézeteivel. Mások az indítvány több tételének a megfogalmazását kifogásolták. Vol­tak, akik tartózkodtak véleménynyilvánítástól, illet­ve véleményüket további részletek ismeretétől tették függővé. A vita során effélék hangzottak el: Z: Kommunista kormánnyal én nem kolla­borálok! Y: Mi az értelme, hogy mi beavatkozunk az ország politikájába? X: Szerintem a kettőskereszt mégiscsak a kato­likus egyház fennhatóságának a jelképe. A mi szövetségünknek felekezeti vitákon kívül kell ma­radnia! W: Az otthoniak nélkülünk is megoldják al­kotmányos problémájukat. Ez nem a mi ügyünk. V: En ellenkező véleményen vagyok. Nekünk igenis hallatni kell szavunkat minden olyan ügyben, amely a magyarság sorskérdésével áll össze­függésben. Y: Minden bizonnyal az USA kormánya sem néz­né jó szemmel, ha mi egy elhamarkodott vélemény­­nyilvánítással elébevágunk a State Department másirányú politikai döntésének. V: State Department? Jobb annak két-balkezes külpolitikájáról nem beszélni. Az angolszász hatal­mak mit tettek 56-ban? Előbb a Szabad Európa rádióadásában biztatták a magyar ifjúságot, hogy az ország függetlenségének kivívása érdekében merje­nek szembeszállni a bolsevista terroruralommal. Azután? Egyszerűen cserbenhagyták a magyar sza­badsághősöket, akiknek forradalmát vérbefojtották a vörös hadsereg tankjai! U: Tamói kartársunk szépen foglalta össze bu­dapesti tartózkodásának eredményét. Legőszintébb elismerésünk mellett is azt ajánlanám, hogy saját aláírásával, ne pedig szövetségünk nevében ter­jessze fel ezt az indítványt. Ezt annál is inkább megteheti, mivel Kulcsár Kálmán egyetemi tanári minőségében erre őt, mint a jogi fakultáshoz tartozó kartársat, felbátorította. E ponthoz érve. Varga László, aki az ülést tárgyilagos éleslátással vezette, a vitát befejezettnek nyilvánította és állásfoglalását a következőképpen 32 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám

Next

/
Thumbnails
Contents