Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 3. (112.) szám

foglalta össze:

„Szövetségünk több, mint három évtizedes küzdelmet folytat a még mindig szovjet katonai megszállás alatt álló ország felszabadítása és önálló államiságának nemzetközi elismertetése érdekében. Ennek a szüntelen küzdelemnek voltak felemelő mozzanatai, aminek tanúsága a magyarbarát kongresszusi képviselők és szenátorok parlamenti felszólalásai, a State Department meghívásai ankétokra, és még a White House-ból is néha-néha elismerő szavakban bővelkedő táviratok is érkeztek, amelyek reményt ébresztettek arra, hogy egyszercsak eljön a nap, amikor az országban állomásozó szovjet hadosztályok mégis kivonulnak. Élvek során rájöttünk, hogy lelkesítő vállveregetésen kívül semmi sem történt a felszabadítás érdekében. Ennek egyik oka az volt, hogy Hruscsov, aki Sztálin örökébe lépett, nagyhangú ígéretet tett a világ proletáijainak a felszabadítására, azonban hallani sem akart Magyarország megszabadításáról a szovjet katonai megszállás alól. Amikor pedig az USA kormánya — tapintatos diplomáciával — ezt az .ügyet’ az Egyesült Nemzetek közgyűlésére bízta, az ENSZ főtitkára erélyesen tiltakozott, s Hruscsov, a Szovjetunió kormányfője s egyben a Kommunista Párt főtitkára, ezt az erélyes tiltakozást még erélyesebben visszautasította azzal az indokolással, hogy senkinek sincs beleszólása az Orosz Birodalom jogába az őt fenyegető koncentrikus haditámaszpontok ellen véderőt fenntartani szövetségesei területén. Ezzel a .magyar ügy’ lekerült mind az USA, mind az ENSZ .békefenntartási’ napirendjéről’ — fejezte be mondanivalóját Varga László.

A vacsoraszünetben — fehér asztalnál és piros kadarka mellett — Varga jellegzetes jovialitásával folytatta elbeszélését:

„Azért a helyzet mégsem oly reménytelen, mint amilyennek látszik. Valami biztató jel mutatkozott, amikor egy napon levelet kaptam egy magasrangú US katonatiszttől, amiben gyalogsági-ezredesi uniformist ajánlott fel szövetségünk egyik arra érdemes tagjának, aki Magyarország felszabadítása érdekében kifejtett fáradhatatlan tevékenységével erre érdemesnek bizonyult. Ugyan ki lehet ez a magasrangú katonatiszt, aki ennyire szívén viseli hazánk sorsát —, vetődött fel bennem a kérdés. Csakhamar megtudtam, nevét mégsem említem. Elégedjetek meg azzal, hogy a State Department megbízásából ügyködik az Egyesült Államok külpolitikai és gazdasági kapcsolatainak, természetesen az amerikai transznacionális korporációk gazdasági monopóliumának kiteijesztése érdekében is.”

— Kicsoda szövetségünknek ez a kiváló tagtársa? — kérdezte egyik asztaltársunk.

Varga szemlesütve mondta:

— Szeretném elhárítani magamtól a választ.

— Miért? Csak nem restelled, hogy egyszer US ezredesi egyenruhában jelentél meg körünkben?

— Nem azért, mintha a felajánlott rangfokozatot keveselném. Inkább azért, mert a bennünket megtisztelő levélből valami hiányzott.

— ?

— Az, hogy nem volt említés benne a magasrangú rendfokozattal járó katonai fegyverzetről.

„Si non é verő, bene é trovato” — mondotta Varga László mosolyogva. „A katonai fegyverzet hiánya miatti méltatlankodásom kissé emlékeztet arra a beigért, de elmaradt katonai segítségre, amelyet az angolszász nagyhatalmak kilátásba helyeztek, de sohasem mozgósítottak.”

***

A vacsorát követő ülésen Varga László humoros elbeszélésének folytatása helyett komoly szavakat intézett a gyülekezethez:

„Az az érzésem, hogy Tamói László tagtársunk a szellem fegyverével harcol az ország szuverénitásának helyreállításáért az új magyar alkotmány révén. Ez az alkotmány, amennyiben az emberi és állampolgári szabadságjogokat garantálja és a Magyar Köztársaság kifejezéssel háttérbe szorítja a vörös csillag alatt görnyedő — hagyományos koronájától és kettőskeresztjétől megfosztott — ősi címerünket, valóban a nemzeti szuverénitás felé vezető útja lesz az új nemzedéknek. Ezért szövetségünk közgyűlése által reámruházott felhatalmazás alapján, ismételten felkérem Tamói László ügyvéd-kartársunkat, hogy — Gál Imre és Láczay Ervin közreműködésével — folytassa a reábízott munkát olyképpen, hogy az indítványozzuk kifejezés helyett alkalmazza inkább az ajánljuk kifejezést, hogy ezáltal ne keltse azt a benyomást, mintha kifogástalan jogi érvekben bővelkedő tanulmányával befolyásolni kívánná a törvényelőkészítő osztály munkatársait. Július 30 előtt, amely a szövegkidolgozás határideje, lesz alkalmunk arra, hogy a javaslatot megvitassuk és annak végleges szövegét, mint szövetségünknek az amerikai jogászok szakszerűen kidolgozott véleményét Magyarország igazságügyminiszterének figyelembevétele céljából felterjesszük.

Varga buzdításának hatására az alkotmányreform tervezetének tanulmányát folytatom. Az a gondolat is felvetődött bennem, hogy a Magyar Szabad Jogászok Világszövetsége mellett az amerikai Magyar Baráti Közösség is érdekelve lehet ennek a sorsdöntő problémának a megvitatásában.

Mindezek után hátra volna még saját álláspontom felvázolása, nem is annyira az alkotmánytörvény tartalma tekintetében, mint Inkább annak keresztapja. Kulcsár Kálmán személyiségének és tiszta szándékának kimutatása végett:

Kulcsár Kálmán és munkatársainak teljesítménye jogászi szakértelemmel megalapozott, gondosan előkészített munka. Akár a bel-, akár külföldi magyarságnak nincs oka arra, hogy kételkedjék a magyar alkotmányreform szellemi munkásainak becsületes szándékában. A javaslat egyetlen szakaszában sem fedezhető fel kétértelműség vagy hátsó gondolat. Megteszik azt, amit az adott körülmények között megtehetnek. Ezredéves hagyományunkba vetett hitük, nemzeti eszményeink iránti lelkesedésük, szabadságszeretetük, nem homályosítják el tisztánlátásukat: világos előttük.

ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám 33