Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
Fórum... Amikor ez év elején Tamói László azzal az óhajjal keresett fel, hogy az új magyarországi alkotmány kérdésének megvitatása részét képezze az 1989-es MBK Konferenciának, megígértem, hogy kérését tolmácsolom a Tanácsnak, amely a márciusi ülésen már előre elkészített programjavaslatról döntött. A téma komoly megvitatására felkészülni, az ehhez szükséges magyarországi szakembereket meghívni már nem volt időnk s anyagi eszközünk. A téma fontosságának tudatában felajánlottam Tamói Lászlónak, hogy az alkotmánytervezetről szóló fejtegetéseinek szívesen biztosítok helyet e lapokon. Én tanulmányt vártam, ő az alábbi (itt rövidített) beszámolót küldte, amely érdekes és a maga nemében értékes. —éji Tarnói László (Silver Creek, NY): MIKÉNT VÉLEKEDIK KULCSÁR KÁLMÁN AZ ÚJ MAGYAR ALKOTMÁNYRÓL? Hogyan ítéli meg az amerikai magyarság a tudós és a politikus véleményét ugyanerről a kérdésről? Budapesti tartózkodásom egyik legszebb élménye az egyetemi ifjúsággal való találkozásom volt. [„Fórum”, ITT-OTT 110. sz.) Meghatott, amikor láttam, hogy a mai generáció túlnyomó többsége — csalódva a kommunista élharcosok ígéreteiben — merészen szembeszállt a monolitikus egypártrendszerrel és szólásszabadságot biztosító új alkotmányt követelt. A másik lelkileg átélt esemény felemelő érzéssel töltött el: amikor Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter, akinek tudomása volt arról, hogy 1945- ben a bolsevista terror elől menekültem nyugatra, az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem tanári szobájában fogadott. Minden elképzelésemet felülmúlta az a félórás inteijú, amelynek tárgya az új magyar alkotmánytervezet volt. Eszmecserénk tartalmáról szeretném a Magyar Baráti Közösség lapjának olvasóit tájékoztatni. Tarnói: Mi indította arra, hogy az alkotmányreform problémáját felvesse? Kulcsár: Mint a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének igazgatója, 13 évig tartó jogszociológiai vizsgálódásom során foglalkoztam a jog szerepével a társadalom modernizációjának a folyamatában. Kutatásaim eredményeként hirdettem, hogy Magyarországon a politikai rendszert át kell alakítani. Véleményem szerint a politikai rendszer átalakulásának egyik legfontosabb eleme az alkotmány. így merült fel bennem az alkotmány felülvizsgálásának a lehetősége, sőt egy új alkotmány kimunkálásának a szükségessége. Ez késztetett arra, hogy a Szociológiai Intézetben elfoglalt katedrámat továbbra is megtartva, az Igazságügyi Minisztérium vezetését elvállaljam. T: Nem gondolja, hogy — a jelenlegi politikai struktúra keretén belül — miniszteri tisztsége korlátozni fogja a többpártrendszert garantáló törvényjavaslat előkészítésében? K: Ez a gondolat foglalkoztatott, mégis arra a megállapításra jutottam, hogy, hatalmi pozíciójának megtartása érdekében, a kormányt ellenőrző többségi pártnak is szüksége van bizonyos önkorlátozásra. T: Hogyan véli azt az ellentmondónak látszó tényt kiküszöbölni, hogy az új alkotmány tervezete egyrészt kilátásba helyezi több párt alakításának a lehetőségét, másrészt viszont nem zárja ki a hatalmon lévő egypártrendszer további működésének a lehetőségét sem? Nem kellene a tervezett, új választójogi törvénynek kimondania, hogy az egypártrendszer monolitikus uralma ellenkezik a pluralista demokrácia elvével? K: A pluralitás elve többféleképpen értelmezhető E kérdésnek alkotmányjogi szempontból az a jelentősége, hogy vonatkozzék-e az egyesülési törvény a politikai rendszerre is olyképpen, hogy egy vagy több párt szolgálja-e eredményesebben a szabad véleménynyilvánítást, vagy pedig vonatkozzék kizárólag a többrétegű társadalmi osztályképződés közjogi garanciájára? T: Miként látta ezt legutóbb, az Egyesült Államokban, amelynek politikai demokráciáját általában a pluralitás gyakorlatilag megvalósult mintaképének szokás tekinteni? K: Nemrégiben [1988] tértem vissza az USÁ-ból, ahol a Politika-Tudomány Világkongresszusán tartottam előadást. Washingtonban találkoztam egy nagyon jól tájékozott alkotmány kutatóval, egy neves „law firm” elnökével, aki ezt mondta: „Tudja, maguknak most nagyon nehéz a helyzetük, mert meg kell oldaniuk azt, hogy jelenleg ne hirdessenek meg többpártrendszert, nem azért, mintha tilos lenne — mondta ő —, hanem mert olyan politikai destabilizáció indulhat meg, melynek eredményeként esetleg nem sikerülne normális menetben tartani a politikai életet. Ugyanakkor nem szabad kizárni annak a lehetőségét, hogy többpártrendszer jöjjön létre néhány éven belül.” T: És mit ajánlott ez a neves alkotmányszakértő amerikai? K: Azt, hogy olyan választójogi törvény készüljön, amelyben nem aprózódnak el a szavazaITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám 29
