Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 3. (112.) szám

való részvétel jogát, nem hívtak nyugati szakértőket a leállítás költségeinek megállapítására, s végül a Bős-i vízlépcső építkezéseinek leállítását meg sem említették. Ilyen körülmények között bizony két­séges, hogy mi célt szolgál vajon a kéthónapos felfüggesztés, s bizony elgondolkoztat, hogy nincs-e ennek a határidőnek több köze a csehekhez meg Bush elnök látogatásához, mint a vízlépcső okozta károkhoz? KT: Miként használhatják ki ezt a két hónapot az ott­honi és nyugati környezetvédők? LB: Fontosnak tartanám, hogy a világ környezetvédői újból tüntessenek a csehszlovák követségek előtt. Ideje, hogy a prágai kormány megismerje a világ környezetvédőinek erejét, s egyben megértse, hogy Magyarország nem Csehszlovák gyarmat, annak döntéseit Pesten és nem Prágában hozzák. Az is fontos lenne, hogy a felfüggesztés két hó­napja alatt megszülessen a magyar környezet­védelmi mozgalom országos kuratóriuma, mondjuk Szentágothai akadémikus vezetésével. Ennek a gondnoki testületnek négy munkacsoportot kellene kijelölnie: az első munkacsoport, mondjuk Perczel akadémikus vezetésével megállapíthatná a felfüg­gesztés költségeit. Egy másik munkacsoport, mond­juk Fekete János és Sólyom László irányításával, kidolgozhatná a kormánytól független kuratórium jogi alapjait, hogy így, ha két hónap múlva tényleg leáll az építkezés, akkor a gyűjtés azonnal megin­dulhasson. Egy harmadik munkacsoport, mondjuk a norvég miniszterelnök, Bruntland asszony veze­tésével, a nyugati gyűjtést irányíthatná, míg egy negyedik, Dr.Brent Blackwelder irányítása alatt már most megkezdhetné az előkészítő tárgya­lásokat a Világbankkal, s az IMF-fel. KT: Köszönöm, jövő héten ugyanebben az időben a vízgát régészeti és ökológiai hatását fogjuk vizsgálni.O Levelek... 1988. okL 30. Grósz Károly Őexcellenciája Magyarország Miniszterelnöke Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeptember 12-én nyílt levelet juttat­tunk el a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához. A levelet mintegy három millió környezetvédő, régész és más, a Duna tönkretétele miatt aggódó ember képviseletében 232 szervezet írta alá. Levelünkben arra kértük az Ön kormányát, hogy összhangban az Al­kotmány 30§ l.bek.(d) pontjával, és ele­get téve az Európa Parlament határozatának, tegye lehetővé, hogy a kérdésben referendumot tartsanak, s e súlyos történelmi döntés felelősségét ossza meg ezáltal az egész magyar nem­zettel. Mostani levelünkkel ezt a ké­résünket kívánjuk megismételni. Most, amikor felhívjuk a világ pénz­intézeteit, ne folyósítsanak további kölcsönöket Magyarországnak, szeret­nénk egyúttal biztosítani a magyar népet: felhívásunk célja egyfelől annak mega­kadályozása, hogy ez az iszonyatosan költséges beruházás összeomlást idézzen elő a gazdaságban, másfelől annak meggátlása, hogy a Kormány ilyen de­struktív létesítményt finanszírozhasson olyan pénzalapokból, amelyeket lakásépítésre, egészségügyre és oktatásra juttatnak a magyar lakosságnak. Most, amikor a pénzügyi intézménye­ket arra szólítjuk fel, hogy ne folyósítsanak több kölcsönt Magyar­­országnak, egyúttal kötelezettséget is vállalunk: kifizetjük a beruházás leállításának költségeit, ha az Ön kormánya az építkezések leállítása mel­lett dönt. Ezt a felajánlást nem csupán a nyugaton élő kétmillió magyar, hanem ugyanígy a Világ környezetvédői és ré­gészei nevében is tesszük. Ennélfogva szeretném Önt tájékoztatni arról a kötelezettségvállalásról is, amelyet a következő környezetvédelmi vezetők tet­tek: Dr.Brent Blackwelder, a washingto­ni Környezetpolitikai Intézet alelnöke; Mark Dubois, az International Rivers Network igazgatója; Dr.H.Jungius, a World Wildlife Fund nemzetközi igaz­gatója; valamint Franz Meister, az osztrák Ökológiai Intézet igazgatója. A felsorolt tekintélyes személyiségek vállalják, hogy ha Magyarország bele­egyezik a népszavazásba, és lehetővé te­szi, hogy elfogulatlan harmadik fél állapítsa meg az építkezés leállításának költségeit, akkor közbenjárnak a nem­zetközi pénzügyi intézményeknél Ma­gyarország költségeinek megtérítése ér­dekében. Tisztelt Miniszterelnök Úr, még min­dig nem késő felismerni, mi is ez a be­ruházás valójában: a sztálinista tervezés fehér elefántja, iszonyúan költséges, kétes hasznosságé, pusztító a környezetre nézve és ellentétes a nép a­­karatával. Még mindig vissza lehet sze­rezni Kormánya reformpártiságának nemzetközi és hazai hitelét Még mindig van idő arra, hogy az Alkotmánynak megfelelően megossza e súlyos történelmi döntés felelősségét az egész magyar nemzettel. Kérjük Önt erre, és bízunk abban, hogy Ön ezt meg is fogja tenni. —Tisztelettel: Lipták G. Béla, a Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke 1989. március 17. Németh Miklós Magyarország Miniszterelnöke Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szerentém tolmácsolni a nyugati magyarság köszöntését azért, hogy a du­nai vízlépcső kérdésében ígéretet tett a népszavazásra, s az építkezések addigi felfüggesztésére. Nagyon reméljük, hogy a népszavazást megelőzően cenzúramentes nyilvánosságot kapnak majd a televízióban a vízgát ellenzői is. Tájékoztatásul mellékelem Dr.Black­­welder levelét, hogy Miniszterelnök úr láthassa, milyen komolyan gondoljuk a felfüggesztési költségek kifizetését ab­ban az esetben, ha az építkezések leállítása mellett dönt a magyar nép. Szeretném megemlíteni, hogy úgy a nyugati magyarság között rendezendő gyűjtés sikerének érdekében, mint a 16 milliós magyarság összefogása szem­pontjából hasznos gesztus lenne, ha Mi­niszterelnök úr engedélyezné, hogy a népszavazáson a kettős állam­­polgársággal rendelkező nyugati magya­rok is részt vehessenek. Nem befo­lyásolná ez a szavazás kimenetelét, de nagyban hozzájárulna az egy nemzetben gondolkozás, s a kölcsönös bizalom légkörének kialakításához. — Kiváló tisztelettel, Prof Lipták Béla stb. 28 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám

Next

/
Thumbnails
Contents