Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
Duna, mert a Duna Bizottságba tömörült 10 állam úgy döntött, hogy a folyón bármely nemzet hajója ingyenesen közlekedhet. 1946-ban a Duna Bizottságból kizárták Angliát, az Egyesült Államokat, Német- és Franciaországot, s ennek eredményeként ma már a Duna nem egy szabad folyó. így a magyar hajóknak ma már magas útbért kell fizetniük a nyugat-német folyószakasz használatáért. Ez az útbér jóval magasabb, mint a magyar termékek jelenlegi szállítási költségei. Itt kell azt is megjegyezni, hogy még ha kifizetődő lenne is (mint ahogy nem az) ennek a víziútnak a használata, Magyarország akkor sem rendelkezik a szállításhoz szükséges hajóparkkal. Azt is tudnunk kell, hogy míg a Duna-Majna-Rajna csatorna szempontjából a dunakiliti tározóra nincs semmi szükség, addig nagyonis szükség van arra (a Bata cipőgyáros által megálmodott) Duna-Morva-Elba- Odera csatorna miatt. Ez az 1500 tonna vízkiszorítású uszályokkal hajózható víziút a Keleti (Balti) tengerrel kötné össze a Dunát. Ezt a víziutat a dunakiliti tározó nélkül nem lehetne működtetni, mert vízszegény területen vezet át, s csak úgy válik használhatóvá, ha szivattyúrendszer segítségével ellátják vízzel a dunakiliti tározóból. Azt, hogy a Duna-Keleti-tengeri csatorna terve még mindig él, mutatja, hogy Csehszlovákia ellenezte a hamburgi erőművet, de támogatta a wolfstahli megépítését, mivel az utóbbi hajózhatóvá teszi a Morva folyó torkolatvidékét. A hajóforgalom és a szállítás A Duna Bizottság 150 centiméterben szabta meg azt a minimum vízszintet, amely mellett még korlátozás nélkül folyhat a nemzetközi hajóforgalom. 11 Ma már a teljes magyar Duna-szakaszon legalább 250 centiméteres a tényleges vízmélység, s a korábban legkritikusabb szakaszon is (Rajka és Gönyü között, illetve Dunaföldvár alatt) ritka a hajózási korlátozás.11 Az sem vitatott, hogy a BNV megépülésével csökken majd a csepeli kikötő jelentősége, s ezért Magyarországot munkaalkalom veszteség éri, mivel a hajók-szállította árut többé nem Csepelen, hanem Pozsonyban fogják vagonokba átrakni. így tehát Csepel rovására valósulna meg a csehszlovák politikusok félévszázados álma, a dunakiliti tározón, Pozsony alatt létrehozott nagy teherkikötő. Azt is meg kell említeni, hogy ugyan a BNV megépülése javítaná a hajózási viszonyokat az érintett Duna-szakaszon, de megépülte után sem közlekedhetnének 3.5 méter merülésű hajók a Dunán, mert a folyó többi szakaszán nincs biztosítva ez a merülési mélység. Tudnunk kell azt is, hogy ugyan a BNV csökkenti azoknak a napoknak a számát, melyeken a Duna ezen szakasza alacsony vízállás miatt hajózhatatlan vagy nehezen hajózható, ugyanakkor az általa eredményezett vízsebesség-csökkenés növeli azoknak a napoknak a számát, amikor a Dunán a jégpáncél akadályozza majd a hajózást. Végül azt is meg kell jegyeznünk, hogy egy hajózható oldalcsatorna üzemeltetéséhez nem szükséges sem az „öreg Duna” kiszárítása, sem a folyam angol vécé-szerű „működtetése”. A határ kérdése A csehszlovák állam már a trianoni békeszerződés idején szeretett volna saját Duna-szakaszhoz jutni.10 Ez most az üzemcsatorna csehszlovák területre kerülése révén megvalósulhat. Az 1921. évi békeszerződés XXXIII. törvény II. rész 30. cikkelye szerint a két ország közötti határ a hajózási meder középvonala lesz. A BNV révén a csehszlovák—magyar államhatár 30 kilóméteres hosszán többé nem a Duna fősodra (a hajózási meder középvonala) lesz a határ, mint ahogy azt a békeszerződés előírja, mivel a folyót medréből kiemelik és északabbra helyezik. Ugyanígy bizonytalanná válik a határ a mesterségesen létrehozott dunakiliti tóban is. A magyar külügyminisztérium véleménye szerint mindez nem más mint határmódosítás, ami szükségessé teszi, hogy egy ezt jóváhagyó törvényt hozzon az Országgyűlés.12 A Külügyminisztérium azt is fontosnak tartja, hogy az „Öreg Duna” vízügyi szempontból szintén valóságos határfolyó maradjon.1 A Duna csehszlovák területre való átvezetése nem más, mint területfoglalási precedens. Ezzel Csehszlovákia elfoglalja, illetve áthelyezi a saját felségterületére a Duna jobb partját egy 30 kilóméteres szakaszon. Ezt még a „BNV atyja”, Mosonyi Emil (a VITI néhai igazgatója) sem fogadta el. Az ó véleménye is az volt, hogy ha északra viszik a Duna vizét, úgy azzal együtt a határt is vigyék északra. A BNV és a magyar kisebbség Csehszlovákia déli részén az 1980-as népszámlálás adatai szerint 560 ezer magyar él, de a valódi összlétszám valószínűleg ennél magasabb. A felvidéki magyar kisebbség fele éppen a BNV és a Vág mentén épülő duzzasztók által veszélyeztetett területeken él. A magyar lakosság 80-85%-a közvetve vagy közvetlenül mezőgazdasági tevékenységből tartja fenn magát. Ezért a BNV hatására bekövetkező talajszikesedés illetve elsztyeppésedés elsősorban a magyar etnikumot károsítja. Még a Csehszlovák Tudományos Akadémia8 is tiltakozott az ellen, hogy az üzemcsatorna szigetelése miatt ki fog száradni 50 000 hektáron a termőföld. A magyar kisebbség megélhetése nagyrészt háztáji gyümölcsösökből és szőlőskertekből származik. Ezeknek kiszáradása a magyarság településszerkezetének szétzilálásához fog vezetni.13 A mezőgazdasági élteforma tönkretétele mellett valószínű, hogy a BNV- termelte áramra ipart, az iparhoz szlovák vidékekről toborzott munkások betelepítését tervezik. Ez a feltételezhetően központilag irányított terv, mely átrendezi majd a Kisalföld etnikai képét, nem sokban különbözik az erdélyi magyar kisebbség erőszakos beolvasztására vonatkozó tervektől. Egy nagy különbség azért van! Ez pedig az, hogy a felvidéki magyar kisebbség életformáját lehetetlenné tevo~ tervet a magyar kormány támogatásával, magyar felségterületen épüld erőmüvei, magyar adófizetők pénzén hajtják végre. Többről van itt szó, mint arról, hogy a Duna túlsó oldalán magyar partot lát-e a csallóközi földműves, hogy testvért sejtve emelheti-e meg kalapját a jobbparton látott halász vagy nyaraló felé. Annál is többről van 24 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám
