Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
szó, hogy három színtiszta magyar község a Duna és az üzemcsatoma közé szorulva, elzárt szigetre kerül. Még az 58 csallóközi helység életforma-változásánál is nagyobb a tét. Az a kérdés, hogy törődik-e a magyar állam a teljes magyar nemzet érdekeivel, megvédi-e kisebbségbe szakadt testvéreit, vagy összejátszik a magyar kisebbség felszámolását kívánó sovinisztákkal? Néhány szó a 26 Pontról Az Elnöki Tanács ugyan nem válaszolt a Nyugati Magyarság Nyílt Levelére, melyben kértük a népszavazást, de a KVM közzétette „megjegyzéseit” a Nyílt Levél 26 pontjáról. Ezek nagyrésze csak frázis, melyekkel nem érdemes foglalkozni, de van néhány lényeges pont, amely mellett nem mehetünk el szótlanul. „A beruházás a nemzeti adósságállományunkat nem növeli” — állítja a KVM nyilatkozata. Ez nem felel meg a valóságnak. Az osztrák hitel igenis, mint magyar adósság jelenik meg a Nemzetközi Fizetések Bankjának kimutatásában M Itt említeném meg azt is, hogy az osztrák turbinák vásárlása nem csak adósságunkat emeli: az, hogy a magyar állam nem a Ganz MAVAG-tól vásárol, egyben magyar munkaalkalmakat áldoz fel az osztrákoknak és rontja a magyar vízgépek nemzetközi tekintélyét, eladhatóságát. „Győr... szennyvíztisztító művei... biológiai fokozattal már épülnek”. Ez ma még nem felel meg a valóságnak. Meglátogattam az épülő győri „szennyvíztisztítót”. Ott szó sincs biológiai tisztításról; ülepítés után tisztítatlanul engedik a Mosoni Dunába a szennyvizet. Itt említeném meg, hogy az MTA már 1983-ban kijelentette, hogy „a vízgyűjtő terület szennyvizeit biológiailag is tisztítani kell, a Dunakiliti-Hrusovo tározó üzembehelyezése előtt”.15 Ebben a kérdésben még a BNV-t különben támogató V. Nagy Imre, a KVM tanácsadója is a környezetvédők mellett foglal állást: „ [A] vízlépcső építését csak akkor szabad tovább folytatni, ha megépül kb. 200 szennyvíztisztító... mivel a duzzasztás miatt a folyó öntisztító képessége csökken.21 Mosonyi Emil szerint a BNV-t addig nem szabad beindítani, amíg nyugat-európai szintre nem emelték mindkét oldalon a szennyvíztisztítást. Ugyanezt a véleményt 1985-ben még Straub Brúnó is osztotta,16 s bizonyos fokig az 1988. októberi országgyűlési szavazás is e mellett foglalt állást, ugyan Maróthi László, a KVM minisztere kijelentette, hogy a „szennyvíztisztítók létesítésére kötelező előírást csak a magyar félre vonatkozóan fogalmazhatunk meg.” Ugyanakkor Juraj Mesik besztercebányai környezetvédő orvos a Duna Kör sajtóértekezletét arról biztosította, hogy Csehszlovákia képtelen a szennyvíztisztítók megépítésére. A hírt nem cáfolta meg a csehszlovák sajtó. A WC tankja nem állóvíz? A KVM egy másik „megjegyzése” így hangzik: „A dunakiliti tározó nem állóvíz, teljes készlete egy-két nap alatt kicserélődik.” Ez kb. olyan állítás, mint azt mondani, hogy a WC tartálya nem állóvíz, mert egy-két naponként lehúzzák. A KVM azt is állítja, hogy a gátszakadás nem jelent veszélyt. Ugyanerről a kérdésről az MTA így nyilatkozott: „A terv megvalósulása veszélybe sodorhatja Győr város létét”.15 Nehezen vitatható, hogy a dunakiliti tározó víztömege Győr felett, illetve a nagymarosi tározó víztömege Budapest felett (pl. egy bombatámadás révén) elszabadulhat, s az is tény, hogy a nagymarosi tározó vízszintjét magasabban fogják tartani (állandóan), mint ahol jelenleg az árvízszint van (amelynek elérésekor félreverik a harangokat). A KVM „nyilatkozata” azt is kijelenti, hogy „a régészeti feltárásokat a vízlépcső üzembe helyezése előtt befejezik.” Ez az állítás sem felel meg a valóságnak. Az építkezés következtében több, mint 20 római kori őrtorony kerül víz alá, rengeteg kelta és magyar emlék semmisül meg, s az emelkedő talajvíz pedig veszélyezteti honalapításkori emlékeinket.17 Dr.Horváth István (a KVM alkalmazottainak jelenlétében) arról is tájékoztatott, hogy a rendelkezésre álló régész-kapacitással további 50-100 évre lenne szükség a vízlépcső által veszélyeztetett terület régészeti anyagának feltárására. Az állat- és növényvilág, s általában a környezet veszélyeztetettségét is tagadja a KVM „nyilatkozata”. Ugyanakkor a magyar külügyminisztérium szerint a BNV-t a nemzetközi szervezetek a „környezetre a világon legveszélyesebb 25 nagyberuházás” közé sorolják. Az MTA véleménye szerint a BNV az érintett Dunaszakasz ökológiai romlásával jár.4 Erre a kérdésre helyhiány miatt nem térek ki részletesen, de megkérem az érdeklődő olvasót, hogy tanulmányozza a 18., 19. és 20. sorszámú, alant felsorolt forrásmunkákat. Az utolsó hónapok eseményei 1988. október 30. és november 13. között 47 tüntetés zajlott le a világ 18 országában. A világtüntetés a legnagyobb volt, amelyet a világháború óta magyar követségek előtt tartottak, s egyben ez volt az első alkalom, amikor a 16 milliós magyarság együtt, egymást vállalva tüntetett. A világtüntetéssel egy időben megszólaltak a világsajtó legnagyobb lapjai is, s nyilatkoztak nem csak a magyar, de az osztrák, a csehszlovák, ukrán és szovjet tudományos akadémiák képviselői is az építkezések folytatása, s a népszavazás leszabotálása ellen. A tüntetők nagy része bérelt buszokon érkezett több órányi távolságokról, feláldozva nemcsak a vasárnapját, de komoly anyagi áldozatot is vállalva úgy az útiköltség, mint a nyomtatványok és transzparensek előteremtésével. Amikor a nyugati magyarság látta, hogy a központilag irányított tájékoztatás lehetetlenné teszi a közvélemény felvilágosítását, egyenesen a képviselőkhöz fordult. A Magyar Környezetvédelmi Alap (MKA) egy részletes és könnyen olvasható tanulmányban foglalta össze a Magyar Tudományos Akadémia véleményeit, az Európa Parlament, az Osztrák Képviselóház, a Csehszlovák Akadémia, a Wall Street Journal, a szovjet és ukrán akadémikusok adatait, véleményeit, s levélben elküldte a Parlament elnökének, Stadinger Istvánnak azt a több, mint 10 000, népszavazást kérő aláírást (csatlakozva az otthon összegyűjtött 124 000-hez), melyek azóta gyűltek ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám 25
