Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
ezt a laikusok számára így fogalmazta meg: „senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy ha akár saját hibájából is, de a szakadék szélére jutott, oda be is ugoijék.” A Budapesten 1977-ben aláírt BNV szerződésre is érvényesek a fentiek. A magyar kormánynak módjában áll a szerződés módosítását kezdeményezni, s valószínű, hogy az új csehszlovák kormánnyal sikerülne is egy kölcsönösen elfogadható új megegyezésre jutni. Kedvező fejlemény az is, hogy a Szovjetunió ma már elfogadja a Hágai Nemzetközi Bíróságot, mint a nemzetek közötti vitás kérdések eldöntésére hivatott jogi intézményt. így tehát bármi legyen is a csehszlovák kormány álláspontja, a BNV-re vonatkozó szerződés módosításának nincs, nem lehet akadálya. A magánvállalatokkal kötött szerződések megváltoztatása nem jelent különösebb problémát, mert azok mind kikötik az osztrák jog alkalmazását, s mindannyian számolnak a felbontás lehetőségével, ami ismert és rutin gyakorlat. A fővállalkozói szerződést 1986. május 28-án írták alá az osztrák DoKW és a magyar OVIBER között, míg a másik három szerződést az osztrák OVG és a magyar MVMT kötötték. Az osztrák vállalatok előrelátása mutatja, hogy a magyar szerződő felek visszalépésének esetére kölcsöngaranciát kértek és kaptak az osztrák államtól. Mi mindenről elkésünk? Ma már nem vágnánk bele ebbe az építkezésbe, de ha már elkezdtük, be is fogjuk fejezni — mondja Grósz Károly. Úgy állítják be, mintha az építkezés előrehaladottsága miatt kényszerhelyzetben lennénk. Igaz ez? Tényleg elkéstünk, mint Mohácsnál, s a magyar történelem oly sok sorsdöntő fordulójánál? Tényleg már csak siratni lehet az elveszített határfolyót, a tönkretett Kisalföldet, az elcsúfított Dunakanyart? Nem, a fenti állítás nem felel meg a valóságnak! A Nagymaros-Visegrádi munkálatok készültsége 10%os.24 Még csak most kezdődik a több, mint félmillió köbméter szikla felrobbantása, majd eltávolítása. így még attól is messze vagyunk, hogy az első lapát betont kiöntsék a kiszárított folyómederben. Nem, az „elkéstünk” érvelés nem a tényeken alapszik, annak egyetlen célja van: az, hogy a közvélemény beletörődjön a megváltoztathatatlanba, feladja a tiltakozást, s a bulldózerek elé fekvés helyett csak siránkozzon az újra megcsonkított haza sorsán. Ezért a magyar környezetvédelmi mozgalomnak az a feladata, hogy a közvéleményt felvilágosítsa, hogy még bőven van idő az építkezések leállítására. Arról, hogy az osztrákok például Zwentendorf beindítása ellen akkor döntöttek, amikor az már 100%-ban készen állott. Tudatosítani kell, hogy semmi nincs elveszítve, amit magunk fel nem adtunk, s tudatosítani kell azt is, hogy az idő nekünk dolgozik. Az idő múlásával erősödni fog a világ közvéleményének nyomása, egyre nehezebben fog további kölcsönt kapni a kormány az építkezések folytatására, egyre nagyobb lesz a turista és árucikk bojkott nyomása Ausztrián, s egyre több lehetőséget kap majd a magyar közvélemény hangja hallatására, a szovjetek-kezdeményezte demokratizálódási folyamat eredményeként. Olyan a BNV mint az osztrák erőművek? A KVM propagandistái többször végigvitték a magyar újságírókat és képviselőket a Duna középső szakaszán Ausztriában, megmutatva nekik az ott működő vízierőműveket. Azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy a BNV csak egy ezekhez hasonló, további vízierőmű lesz. Ez a tudatos félrevezetés rövid távon sikeres volt. Hosszú távon viszont a félrevezetettek felháborodását fogja eredményezni, elvégre senki se szereti, ha becsapják. Nézzük tehát, miben is különbözik a BNV az ausztriai erőművektől? Először talán azt említeném, hogy az ausztriai mívek kivétel nélkül mind a folyó nagyesésű középső szakaszán épültek, míg Nagymaros a folyó alsó szakaszán, sík vidéken helyezkedik el. Síkvidéki vízierőművet csak olyan gyarmati hatalmak építettek a múltban, melyeket nem érdekelték a gyarmat lakóinak életkörülményei, viszont szükségük volt a villamosenergiára. Ezek a legkárosabb, legelavultabb vízierőművek, mert a folyón alacsony esése miatt áramtermelésük minimális, viszont óriási területeken okoznak szikesedést, talajvíz változást, s fosztják meg a folyót attól az energiától, ami a hordalék szállításához, s az organikus szennyeződés feldolgozásához szükséges. Továbbá az osztrák példa azért is hamis, mert nincs Ausztriában egyetlen olyan erőmű, amely kiemelné a Duna medréből a víz 97.5%-át. Olyan erőmű sincs Ausztriában, amely elvágná a folyónak hidrológiai kapcsolatát a talajvíztől, s így kiszárítaná a környező erdőket, termőföldeket, mint teszi azt a betonnal és fóliával szigetelt üzemcsatoma.8 Az osztrák példa azért is hamis, mert Ausztriában tilos a vízierőművek csúcsrajáratása,1 míg a BNV-nek a csúcsrajáratás, az „angol WC-s megoldás” a lényege. Fontos azt is tudni, hogy Ausztriában tilos 2-es minőségű víznél szennyezettebbet duzzasztani, s a BNV körüli Duna-szakasz az év nagyrészében 3-as minőségű, tehát erősen szennyezett. így Ausztriában nem csak a csúcsrajáratást, de magukat a duzzasztókat sem engednék üzemeltetni. Végül fontos különbség az is, hogy a dunakiliti erdő helyén létrehozott, mesterséges tóban elszaporodó vírusok a sanghajihoz hasonló járványt eredményezhetnek.9 A Duna-csatomák tervei A magyarság Európa részének tartja magát, s támogat minden lépést, ami erősíti ezt a köteléket. A Duna-Majna-Rajna csatorna emlegetésével az „Ázsiába áttolt, balkánivá züllesztett” magyar társadalomnak az Európához való tartozás iránti vágyát használják ki a KVM propagandistái. Mennyi ebben az érvelésben az igazság? Milyen jelentősége van a BNV-nek a hajózás területén általában, s a Duna-Majna-Rajna csatorna dolgában specifikusan? A Duna-Majna-Rajna víziútnak a megépítését 1922-ben határozták el, s annak utolsó szakasza 1989- ben készül el. 1922 és 1946 között „szabad folyó” volt a ITT-OTT 22. évi. (1989), 3. (112.) szám 23
