Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
tárgyilagos mérlegelésére, mint a tények feltárását követő népszavazásra. Másszóval, költségmentesen nyerhetne időt a magyar nép, hogy annak felhasználásával aztán meghozza a helyes döntést. Az építkezés leállítási költségeit is alacsonyabbnak gondolom a fenti becsléseknél. En ugyanis nem fogadom el a KVM feltételezését, hogy a leállítás miatt Ausztriának 8 mdFt, Csehszlovákiának 30 mdFt kártérítés járna. Ausztria eddig 2 mdFt-ot költött, tehát feléjük ennyi a tartozás. Csehszlovákia kártérítése a fentálló szerződés értelmében nem pénzben, hanem áramban történne: így, ha a BNV építkezési munkálatainak nem 50%-át, hanem csak 33%-át végzi Magyarország, úgy a termelt áramnak is csak 33%-át kapná. A csehszlovák kártérítés tehát összesen annyiból állna, hogy a termelt áramnak kisebb hányada jutna nekünk. Az osztrákok felé fentálló tartozást pedig a nemzetközi pénzintézetek kiegyenlítenék. A fenti számítások alapján a leállítás az építkezés folytatásához képest egy 100 mdFt körüli megtakarítást jelent! Ebben az összegben még nem is szerepelnek teljes súlyukkal az építkezéssel járó olyan, nehezen számszerűsíthető károk, mint a Dunakanyar tájképének romlása, az ivóvízkészlet elszennyeződése, a régészeti emlékek károsodása, a parti szűrésű kutak termelésének csökkenése, az élővilág genetikai állományának elszegényedése, a mező- és erdőgazdasági károk, vagy a kikotort mérges iszap elhelyezésével járó veszélyek. Mibe kerülne gázturbinákkal termelni ugyanennyi áramot? A 169 mdFt befektetés ellenében Magyarország (majd 2015 után) megnövelné áramtermelését évi 1800 GWh/ ával, tehát 3%-kal22 s áramtermelési kapacitását 439 MW-tal4. Ha ezt a kapacitásnövelést (most azonnal) gázturbinákkal biztosítanánk, úgy azok beruházási költsége (az 1985-ös évi szinten és 11700 Ft/kW-os egységárral számolva) 5.2 mdFt lenne4. Tehát a beruházási költség 169 mdFt helyett 5.2 mdFt-ra csökkenne, s ennek az alacsony befektetésnek ellenében az áramtermelési kapacitás azonnal rendelkezésünkre állna. Az 5.2 mdFt-os beruházás évenkénti terhe (abban az esetben, ha a kamatláb évi 12%, a gázturbinák élettartama 25 év és az évi karbantartási költsége 3%), 918 millió forint. A BNV által termelt évi 1800 GWh/a villanyenergia turbinákkal való megtermelésének ára (a tüzelőanyag egységárát 180 Ft/GJ- nak számolva) évi 3.5 mdFt. Tehát ha a BNV termelésének megfelelő méretű turbinás villanyerőművet építenénk, annak évenkénti összköltsége 4.42 mdFt lenne. Ez a költség persze az évek folyamán a földgáz árával együtt ingadozna. Összehasonlítva a két áramtermelési módot, láthatjuk, hogy a gázturbinás áramfejlesztő sokkal kevesebbe kerül, s a gázturbinák által termelt áram azonnal rendelkezésre áll és értékesebb is, mert amit az termel, az mind csúcsáram. Azt is láthatjuk, hogy még a KVM irreálisan alacsony hivatalos költségvetése szerint is, a BNV-termelte áram ára 4.2 Ft/KWh, míg a gázturbinás áramfejlesztés költsége csak 2.4 Ft/KWh. Idetartozik az az információ is, hogy egy dollárnyi új érték termeléséhez Nyugat-Európa kevesebb, mint 10 kilójoule energiát használ fel, míg Magyarország 49.5-öt. Ebből világos, hogy nem új erőművekre van szükség, elvégre a meglévők 25%-a is elég lenne, ha nyugat-európai szinten működne az ipar.23 Nemzetközi szerződések A kormány egyik gyakran hangoztatott érve az építkezések folytatása mellett az, hogy nemzetközi szerződéseken nem lehet változtatni. Ez tolvajnyelven annyit jelent, hogy a cseheknek nem mer ellentmondani a magyar kormány. Miért van ez? Milyen érvek hangzanak el e témakörben? Gyakran elhangzik az a célzás, hogy a felvidéki kisebbség helyzete tovább romlana, ha Romániához hasonlóan Csehszlovákiával is feszültté válna a magyar kormány viszonya. Feje tetejére állított érvelés ez! Azt állítja ezzel a kormány, hogy a magyar kisebbségekért való aggódásból járuljunk hozzá, sót adjunk segítséget, Csallóköz tönkretételéhez. Beteg nemzeti tudatból fakadhat csak ilyen önromboló gondolat, mely nem tartja népünket egyenértékűnek a szomszéd népekkel, s a védekezés gondolata nélkül retteg egy elképzelt bosszútól. A tehetetlenség, az impotencia tudata párosul ebben az érvelésben az üldöztetettségi érzéssel. Olyan ez, mintha Izrael lemondana nemzeti érdekeinek megvédéséről az északi határ mentén csak azért, mert rossz viszonyban van keleti szomszédjával. A másik gyakori érv az, hogy egy nemzetközi szerződés olyan, mint egy szent és megváltoztathatatlan dogma. Amikor felvetik, hogy Hainburg tervei is nemzetközi szerződésre alapultak, s mégis megváltoztatták azokat, akkor az a válasz, hogy igen, de ott nem szocialista államok közötti szerződésről volt szó. Ha a Vaskapu-i erőmű példáját említi az ember, akkor pedig az a válasz, hogy igen, de abban az esetben az egyik szocialista állam nem tagja a KGST-nek, s a Varsói Szerződésnek. Az ilyen érvelés azt látszik bizonyítani, hogy mindenkivel lehet józanul tárgyalni a hibás szerződések kijavításáról, csak olyan szocialista országgal nem, amely tagja a KGST-nek. Mivel ezt az érvelést általában magas beosztású párttagok hangoztatják, elgondolkoztató, hogy vajon miért tartják a KGST-be tartozó országokat ilyen reménytelen tárgyalófeleknek? A törvény betűje A BNV-t illető szerződésnek két jogforrása van. Az első az 1969-ben Bécsben aláírt, s a nemzetközi szerződések kezelését meghatározó dokumentum, a másik pedig az 1977-ben Budapesten aláírt (majd 1983-ban módosított) BNV szerződés. A Bécs-i szerződés 39. és 65. bekezdése lehetővé teszi a szerződés módosítását, ha a szerződéskötés óta a körülmények alapvetően megváltoztak. Ilyen alapvető változás a magyar gazdasági helyzet megromlása, a költségvetési hiány, az eladósodás, és a beruházási költségek jelentős megnövekedése. Szentágothai János, az MTA volt elnöke 22 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám
