Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
két Perczel Károly 30 mdFt-ban állapít meg,4 nincsenek benne a BNV költségvetésében. Ugyancsak hiányzik a BNV teljes árából az elveszített ivóvíz, a megrongált vagy elpusztított történelmi emlékek, a lecsökkent vagy kiirtott halállomány, az elveszített mezó és erdőgazdasági termelés, a talajszikkadástól megrongált épületek, s az elárasztott területek értéke, arról nem is beszélve, hogy mit kérne egy biztosító társaság Győr vagy Budapest árvíz elleni bebiztosításáért, vagy milyen összegben neveznénk meg a kárt, amit a Csallóközre és Szigetközre kényszerített életforma-változás jelent. Ha ezeket a járulékos károkat-költségeket 20 mdFt-ra becsüljük, úgy a BNV összköltsége a következőképpen alakul: Osztrák kölcsön (34%) 40.6 mdFt Az MNB hiteléből fizetett 66% 78.8 mdFt Környezet és településvédelem 30.0 mdFt Járulékos károk-kiadások______20,0 mdFt Összesen 169.4 mdFt Annak érzékeltetésére, hogy mekkora összeg ez a 169 mdFt, tudnunk kell, hogy Magyarország évi teljes költségvetése 600 mdFt körül mozog, s évi deficitje 40 mdFt körül van. Nézhetjük úgy is ezt az összeget, mint ami elegendő lenne egy magyar IBM vállalat felállítására, vagy 15 gépkocsi-összeszerelő gyár létesítésére, vagy a magyar ipar modernizálására, hogy a hazai utakat, kórházakat, lakásokat vagy a közbiztonságot ne is említsük. Mennyi az eddigi befektetés? A KVM 1989. február 28-i jelentésének adatai alapján a Nagymaros-Visegrádi vízlépcső készültsége 10%, tehát az osztrákok elköltötték az eredeti költségvetésük 10%-át. (18.4 mdFt-ból 1.8 mdFt-ot). Szintén a hivatalos adatok alapján számolva a Magyar Nemzeti Bank 1989. február végéig 16.8 mdFt-ot fizetett ki már az építkezésekre. Tehát hivatalos adatokkal számolva ezidáig a magyar és osztrák felek a teljes költségvetés 33%-át (az 54.1 mdFt-os összköltségből 18.0 mdFt-ot) költöttek el). A csehszlovák oldalon a készültség az MKV jelentése szerint 65%-os. Mibe kerülne a BNV-t befejezni? A fenti számítás alapján tehát még egy további 130 mdFt körüli terhet jelent a magyar közgazdaságra a BNV befejezése. Ezzel szemben a KVM az 1989. február után még hátralevő magyar költségeket csak 32- 34 mdFt-nak, az osztrákokat 16 mdFt-nak tartja, ami a fent kiszámított valódi költségnek kevesebb, mint fele. így a befejezés költségeit a különböző források a következő számokkal jelölik meg: Forrás A leállítás költsége MTA Alkalmi Bizottság 29.7-50.0 mdFt A KVM jelentése 46.7 mdFt Duna Kör 39.0 mdFt Mekkora a BNV jelenlegi készültsége? A hivatalos propaganda sikeresen terjeszti azt a hamis állítást, hogy a vízlépcsőt az osztrákok finanszírozzák. Mint láttuk, ez nem igaz, az osztrák kölcsön a BNV-nek csak 34%-át fizeti ki, a fentmaradó összeget a Nemzeti Bank külföldi kölcsönökből, a szociális költségvetés rovására biztosítja. A másik általánosan elteijedt hamis állítás az, hogy a BNV már a befejezés előtt áll, s ezért most már nem lenne érdemes abbahagyni. Mint láttuk, ez sem igaz. Az MTA jelentése szerint4 Nagymarosnál a készültség még a 10%-ot sem érte el. Bősnél a magyar fél a 20%-os kivitelezési aránynál tart7 s ugyan Dunakilitinél 60%-ra tehető a készültség, a környezetvédelmi, településvédelmi és járulékos beruházások még az 5%-ot sem érik el. Az összes magyar kivitelezésben épülő munka készültsége 30-35%, míg a csehszlovák készültség 65%.24 így a BNV árának kétharmada még nincs kifizetve, s annak túlnyomó többségét nem az osztrák bankoknak, hanem a magyar adófizetőnek kell előteremtenie. Mibe kerülne a felfüggesztés vagy leállítás? A leállítás költségeit illetően a legtöbb becslés és felmérés arra az eshetőségre vonatkozott, ha a nagymarosi vízlépcső nem épülne meg. Ezeket a költségeket a különböző források így ítélték meg: Forrás A befejezés további ára 1988 után KVM jelentése6 36.07 md.Ft MTA Alkalmi Bizottsága4 85.00 mdFt A Duna Kör5 107.00 mdFt Fenti számítások alapján 128.80 mdFt A fenti számok alapján Nagymaros leállítása az építkezés folytatásához viszonyítva a Duna Kör szerint egy 68 mdFt-os, az MTA szerint egy 35 mdFt-os megtakarítást jelentene, míg a KVM szerint egy 10.6 mdFtos költségtöbbletet eredményezne. A fenti számok nem tükrözik közérthetően a teljes helyzetet. Ez egyrészt abból fakad, hogy nem tárgyalják külön a felfüggesztés és a leállítás költségeit, másrészt elvben legalábbis mind elfogadják a 30 mdFt körüli, Csehszlovákiának járó kártérítés valószínűségét. Ez nem megalapozott. Vegyük először a felfüggesztés kérdését: A tény az, hogy Magyarország 1981 és 1983 között felfüggesztette az építkezést, s ezért Csehszlovákiának nem fizetett egy fillér kártérítést sem. Ugyanígy valószínűtlen, hogy Ausztria kártérítési követeléseket nyújtana be egy hasonló felfüggesztés esetén. Ezért megalapozottnak látszik az az állítás, hogy az építkezés felfüggesztése csaknem költség nélkül megoldható. Ezt az állítást támasztja alá a Dr. Blackwelder-féle akció is, mely a nemzetközi pénzintézetek tőkéjéből fizetné ki a felfüggesztési költségeket. Ez egy fontos szempont, mert a felfüggesztés alkalmat adna úgy a helyzet ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám 21