Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 3. (112.) szám

Lipták Béla (Stamford, CT):

HOGYAN TOVÁBB A DUNA VÉDELMÉBEN?

Odert valamiképpen a hazának.ártani nem szalad, özemképpen annak_nem Használni, mikor lehetséges, nagy véteké —Hód íPéter

Több éve folyik már a küzdelem a Duna védelmében anélkül, hogy beszámolhattunk volna egyetlen sikerről vagy eredményről. Néha már-már úgy tűnt, hogy tiltakozásainkkal csak az építkezések meggyorsítását értük el. 1989 márciusában végre megváltozott a helyzet:

A Magyarországon összegyűlt 124 000, s a nyugaton összegyűlt 30 000-nyi, népszavazást követelő aláírás hatására az Országgyűlés májusban újratárgyalja a vízlépcső kérdését. Ezen kívül Németh Miklós miniszterelnök a kormány nevében bejelentette, hogy a vízlépcső sorsáról való döntést népszavazásra fogják bocsájtani, s a népszavazás megtartásáig leállítják a „visszafordíthatatlan” munkálatokat. A teljes 16 milliós magyarság nagy örömmel és megkönnyebbüléssel fogadta ezeket a híreket.

A Magyar Környezetvédelmi Alap (MKA) az egész nyugati magyarság nevében köszönetét fejezi ki Bubla Gyula képviselőnek, aki a történelmi jelentőségű indítványt beteijesztette és a Képviselőház azon tagjainak, akik az indítvány támogatásával bizonyosságot tettek úgy hazaszeretetükről, mint államférfiúi bátorságukról. Az MKA külön levélben köszönte meg Németh Miklós miniszterelnöknek a népszavazás megtartására tett ígéretét, s egyben javasolta, hogy a népszavazásban részt vehessenek a kettős állampolgársággal rendelkező, nyugaton élő magyarok is, mert ez a gesztus hozzájárulna az egy nemzetben való gondolkozás, a kölcsönös bizalom légkörének megteremtéséhez.

Ugyanakkor szükséges azt is kijelentenünk, hogy a népszavazás megtartásáig nem csak a „visszafordíthatatlan”, de az összes munkálatokat be kell szüntetni, s biztosítani kell a vízlépcső ellenzői számára is a cenzurázatlan sajtó, rádió és televízió nyilvánosságot. Az MKA azt is hangsúlyozni kívánja, hogy a mindkétoldali szennyvíztisztítás nem a csúcsrajáratást, hanem a duzzasztást kell, hogy megelőzze. Ezért teljes mértékben elfogadhatatlan a Vízgazdálkodási Minisztériumnak az a (ma is érvényben levő) terve, hogy 1990 júliusában megkezdenék Dunakilitinél a duzzasztást.

A vízlépcső kérdésében ma is érvényesülő magyarországi cenzúra változatlan létezésére jellemző, hogy ugyan 1988 októberében a világ különböző pontjain, 47 tüntetés keretében jelentettük be, hogy kifizetjük a felfüggesztés költségeit (ha amellett dönt a magyar nép), annak ellenére, hogy erről 1988 októberi dátummal értesítettük Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát, s a magyar sajtót, annak ellenére, hogy azóta minden alkalmat megragadtunk ennek a hímek az elterjesztésére, mégis, a magyar közvélemény a mai

napig nem értesülhetett erről, sőt úgy van tájékoztatva, hogy a felfüggesztés nem könnyebbséget, hanem komoly anyagi terhet jelentene a népgazdaságnak.

Annak érdekében, hogy a magyar kormány világosan láthassa, mennyire komoly a nyugati pénzintézeteknek és környezetvédő szervezeteknek azon ígérete (melyet a nyugati magyarság is támogat), hogy megtérítik a felfüggesztés költségeit, az MKA elküldte a pénzügyi bizottság elnökének, Dr. Brent Blackweldernek, a Washington-i Environmental Policy Institute alelnökének nyilatkozatát Németh Miklósnak, Magyarország miniszterelnökének. A nyilatkozatban Dr. Blackwelder többek között kijelenti: „Készek vagyunk közbenjárni a nemzetközi pénzintézeteknél, hogy azok megtérítsék a már létező költségeket... Szerintem nagyonis lehetséges, hogy jóval többet is tegyünk, mint az eredetileg tervezett kompenzálást Ausztriának... Ausztria és Magyarország sok százmillió dollárt takaríthat meg, ha leállítják a vízlépcső építését...”

Mibe kerül a vízgát?

A BNV 54,1 milliárd forintba (mdFt) fog kerülni Magyarországnak, állítja a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM) jelentése (16. oldal, 3. bekezdés; 1988 februárjára már 68 mdFt a minisztérium becslése). A magyar Külügyminisztérium véleménye szerint „ez a becslés irreálisnak látszik”.1 Hasonló véleményre jutott az MTA, a Duna Kör, dr.Perczel Károly, a BNV korábbi koordinátora, Király Zoltán képviselő és sokan mások. Fontos kérdés, hogy mi a BNV valódi ára, elvégre annak ismerete nélkül lehetetlen és értelmetlen lenne pl. népszavazást tartani a BNV kérdéséről. Nos, nézzük meg a rendelkezésünkre álló adatokat:

Az 1986-os módosított beruházási program adatai alapján az osztrák részvétel a teljes költség 34%-át jelenti. (Tehát a BNV-t nem az osztrákok finanszírozzák! A BNV költségeinek 66%-át a Magyar Nemzeti Bank fizeti nyugati kölcsönökből, s a járulékos költségek 100%-át a magyar kormány fizeti a magyar adófizetők pénzéből.) Az osztrák vállalkozók kölcsöne ellenében áramban fizetendő összeget nyugati források 9 milliárd2 és 11 milliárd schilling3 közötti összegben jelölik meg. A két szám átlagát véve alapul, a teljes költség 34%-át jelentő osztrák kölcsön tehát 40.6 mdFt.(A KVM ezt az összeget az eredeti szerződésben megjelölt 18.4 mdFt-nak jelöli, ma is elhanyagolva a kamatokat.)

A környezet és településvédelmi költségek, melye-20 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám