Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 1. (110.) szám
Gombos Gyula, Kovács Imre, Szabó Zoltán nyugati országokban kiadott könyvei nagy részét, valamint számos Püski, EPMSZ, Magyar Füzetek stb. kiadványt. Harmadik út és az új reformerek Az 1980-as évek végén felelős magyar reformgondolkodók ismét új utakat keresnek az ország gazdasági, politikai, demográfiai, kulturális, nevelésügyi, tudati, emberi jogi válságainak, problémáinak megoldására. Reformjavaslataikban érvényesül a népi mozgalom — és különösen Bibó — harmadikutas reformjavaslatainak némelyike is. 1957-ben így írt Bibó: „A szabadságnak a hatalmak elválasztásán, többpártrendszeres szabad választásokon, szabadságjogokon, főleg sajtó- és véleményszabadságon valamint bírói függetlenségen és a jogállam rendszerén nyugvó egész építménye — mely a nyugati világot minden hibája ellenére is olyan emberségessé és elviselhetővé teszi — ... egyszerűen egy objektív technika, a szabadságnak mindmáig felülmúlhatatlan legfejlettebb technikája.”28 Az 1980-as Bibó emlékkönyv 76 írásától kezdve, ifjúsági körök és klubok, értelmiségi társaságok összejövetelein keresztül a monori (1985), a lakitelki (1987) találkozókig és a különösen nagy jelentőségű Magyar Demokrata Fórum tanácskozásokig egyre többen egyre nyilvánvalóbban fejezik ki ugyanazt az igényt, amit Bibó 1956-os, 57-es szintézise hangoztatott a kifejezett népakarat összegezéseként: a szocializmust ki kell egészíteni a szabadság nyugati technikáival. Az ehhez vezető út — ugyancsak Bibó által is hangoztatott — egyik első lépését: a hatalmak elválasztását is egyre elengedhetetlenebb feltételként elemzik jelentős reformjavaslatok. Amíg ugyanis egy országban a társadalom tagjai által demokratikusan választott törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom egymás hatalmát nem korlátozza, mert nincs egymástól elválasztva, hanem egyugyanazon uralmi csoport érdekeit érvényesíti, addig mindig lehet Auschwitz és Gulag, lehetnek etnikai és politikai kitelepítések, internálások és kivégzések, diszkrimináció szegények ellen, zsidók ellen, népiek ellen, másként gondolkodók ellen, kontraszelekció, környezetrombolás és falupusztítás. Az emberi szabadság útján csak az első és csak az egyik lépés a hatalmak elválasztása. Elválasztott hatalmi ágazatokkal rendelkező társadalmakban is lehet és van jogfosztottság, szabadság- és lehetőség-hiány. Amerikában is voltak tömeges kényszer-kitelepítések a második világháború alatt, van tömeges szegénység és van diszkrimináció. De a jogorvoslásra, a szabadság- és lehetőség-érvényesítésre is megvannak az intézményesített adottságok, igaz, hogy bizonyos társadalmi problémák területén ezek csak túl hosszú és túl sok áldozatba kerülő erőfeszítések árán használhatók. Az emberi szabadság esélyének mércéje mégis az, hogy létezik-e, vagy nem létezik intézményesített jogérvényesítési struktúra egy társadalomban. A- hol a társadalmat irányító hatalmi ágazatok nincsenek elválasztva egymástól, ott nincs szabadság — írta Montesquieu 1748-ban. A hatalom korrumpál és az abszolút hatalom abszolúte korrumpál — írta John Acton az 1800-as évek végén. Az egy uralmi csoportba koncentrált, monopolizált hatalom pedig abszolút hatalom az állampolgárral szemben. A tragikus az, hogy Magyarországon 1956-57 óta mostanáig nem beszélhettek erről nyilvánosan. Hiszen Montesquieu ezt már kétszáznegyven évvel ezelőtt kitalálta, és ennek megvalósítási szándékáért már sok magyar halált és — mint Bibó is — börtönt szenvedett. A reménytkeltő mégis az, hogy erről most már nyilvánosan is lehet beszélni, írni, terveket készíteni. Pozsgay Imre az 1987. szeptember 27-i lakitelki tanácskozáson többek közt új alkotmány megteremtését javasolta, amely rendelkezne „a hatalom megosztásáról, hogy azok egymást is kölcsönösen ellenőrizve, nyílttá téve kellő ellenállási pontokat alakítsanak ki a társadalomban a hatalom túlkapásaival szemben.”29 Bihari Mihály ezt írja „Reform és demokrácia” című tervezetében: „Kapja vissza az Országgyűlés törvényalkotó jogát a párt vezető szerveitől és apparátusától.” „A központi pártapparátus [nak]... a kormányt háttérbe szorító hatalmi túlsúlyát korlátozni kell.” „A kormány közvetlenül az Országgyűlésnek [legyen] felelős.”30 A „Fordulat és reform” c. tervezet írói ezt javasolják: „A legalsó szinttől a legfelsőig váljanak el egymástól személyileg és szervezetileg a párt- és állami, illetve érdekképviseleti funkciók.” „A párt elvi... iránymutatást ad[jon], s ezt... tagjai révén igyekezzék érvényesíteni anélkül, hogy a szervezetek és intézmények vezetőitől annak megvalósítását közvetlenül, függelmi alapon kémé számon.”31 „Szuverén hatalmat az Országgyűlésnek!” — írja a „Társadalmi szerződés” című reformjavaslat s kimondja, hogy „A párt politikai tevékenységét el kell választani államhatalmi szerepkörétől .”32 A Magyar Demokrata Fórum 1988. március 6-i tanácskozásán felolvasott kiskunmajsai M.D.F. állásfoglalásában szerepelt ez a javaslat is: „Mint fejlett jogállamban az egyházat az államtól, válasszák szét a párt funkcióit az államétól.”33 * * * Mi is volt az 1956. október 29-i Szabad Nép vezércikkének a címe? „Hajnalodik.” □ A szerző megjegyzése 1989. febr. 1-jén: A fenti tanulmányom megírása óta eltelt hat hónap alatt témáim néhány területén reménytkeltő változások történtek. A hatalmak elválasztásáról az általam ismert legutóbbi ígéretes fejleményt Kulcsár Kálmán igazságügyminiszternek az 1989. január 4-i Népszabadságban közölt szavai jelzik: — Az alkotmány — illetékes bizottságok elé éppen most terjesztett — szabályozási koncepciója szerint az új alkotmányban érvényesítendő egyik alapelv a hatalmi ágak — a törvényhozás, a végrehajtás és az ítélkezés — elválasztása. Jegyzetek 1. Bibó István összegyűjtött munkáig Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bem, 1981-1984., 889.0. 2. „A ‘népi’ írókról. Az MSZMP Központi Bizottsága mellett működei kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása.” Társadalmi Szemle, a Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóirata, Budapest, 1958. június; 40., 59., 66.o. 3. Bíró Zoltán, Csurka István, Für Lajos szerk., Lakitelek, 1987. szeptember 27. A magyarság esélyei. A tanácskozás jegyzőkönyve, Budapest, 1987., 16.o. 4. Bibó emlékkönyv, Budapest, 1980., 35-36.0. 5. u.o. 6. Borbándi Gyula, A magyar népi mozgalom, Püski, New York, 1983. 7. Borbándi, i.m., 503.O. 8. Püski Sándor szerk., Szárszó. Az 1943. évi balatonszárszói Magyar Elet tábor előadás- és megbeszéléssorozata. Magyar É- let kiadó, Budapest, 1943, 187.o. 9. Bibó István, i.m., 825.0. 8 ITT-OTT 22. évf. (1989), 1.(110.) szám