Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
NAGY IMRE ES SORSTÁRSAINAK GYASZSZERTARTASA Hat felravatalozott koporsó a budapesti Hősök terén, a Műcsarnok lépcsőjén. Ötben Nagy Imre és mártírtársai: Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál, Szilágyi József eddig jeltelen sírban nyugvó maradványai, a hatodik üresen, az elesett ismeretlen forradalmárokra emlékeztetve. Harmincegy évvel az 1956-os forradalom vezetőinek kivégzése után nekik, s az 1956-ot követő megtorlás további 230 kivégzettjének adta meg a végtisztességet 1989. június 16-án — a rádió és a televízió által biztosított teljes nyilvánosság révén is — az ország. Reggel kilenckor kezdődött a gyászszertartás, amelynek rendjére a Magyar Demokrata Fórum rendezői vigyáztak. Már az első órában sok tízezren rótták le tiszteletüket, s helyezték el a megemlékezés koszorúit és virágait. Tíz órakor Sinkovits Imre, Kossuth-díjas színművész felolvasta a hozzátartozók, a 31 év késéssel mégiscsak lehetségessé vált szertartás létrejöttében oroszlánrészt vállalt Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint egyéb ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát. A magyar nemzethez szóló felhívásban hangsúllyal szerepelt: 1989. június 16-a a nemzeti gyász és megbékélés napjaként vonuljon be a történelembe, hiszen egy egész ország lakossága adja meg az illő végtiszteletet 1956 minden mártírjának. Fekete és nemezetiszínű zászlók jelezzék a szertartás színhelyén s a házak homlokzatán az országos gyászt, egy tragikus korszak temetésének napját, de egyben bizonyítsák a nemzet képességét is egy új korszak megnyitására. Ezután elhangzott annak a 235 kivégzettnek a neve, akiket 1956-os cselekedeteikért büntettek halállal. A Hősök terén folytatódott a megemlékezések sora. A protokolláris koszorúzáson az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás elnök, Mary György, az elnöki titkárság vezetője és öt képviselő rótta le a honatyák kegyeletét a koporsóknál. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott, majd Szűrös Mátyással együtt ók álltak díszőrséget, amíg a többi megemlékező: a magyarországi egyházak és felekezetek vezetői, a Magyarországon akkreditált diplomáciai testületek többségének nevében tisztelgő diplomaták, külföldi pártok és egyesületek, valamint magyar társadalmi és alternatív szervezetek képviselői járultak koszorúikkal a ravatalokhoz. Pontban fél egykor lélekharang kondulása szólította fel az országot arra, hogy egy percre álljon meg az élet. A némaságot a Himnusz hangjai törték meg, s a Hősök terén magnószalagról Nagy Imre 1956. október 30-án mondott szózatának egy részlete hangzott föl: „Magyar testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a nyugalmat. Ne folyjon testvérvér hazánkban!” Ezután Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla a túlélő harcostársak jogán emlékezett a mártír miniszterelnökre és az 1956- os forradalom napjaira, valamint az 1956-ot követő megtorlások igazságtalanságaira. Valamennyien a nemzet békés fejlődésében, a szabadság és a demokrácia magyarországi kiteljesedésében bízva szólították föl az ország népét arra, hogy a hősi emlék, a mártírok szellemi hagyatékának folélesztése nyisson új, emberhez méltóbb fejezetet a magyar nép történelmében. A mai fiatalok egy részének gondolatait Orbán Viktor (Fiatal Demokraták Szövetsége) beszéde közvetítette, majd ismét sok tízezren (hivatalos becslések szerint az ötórás szertartás folyamán negyedmillióan) hozták el az emlékezés és kegyelet koszorúit, virágait a koporsókhoz. A szertartás a rákoskeresztúri Új Köztemetőben, az egykori jeltelen temetés helyszínén, a 301-es parcellánál folytatódott. Az időközben ideszállított koporsókat most már parkosított területen állították katafalkokra, s a temető e részén ezentúl minden 1956-os áldozatra egy-egy kopjafa is emlékezteti a jövő nemzedékeket. Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál, Nagy Imre és Szilágyi József földi maradványait a család megkívánta szertartás közben, gyászbeszédekkel búcsúztatva helyezték örök nyugalomra. A hat koporsót a Szózat hangjaira egyidejűleg engedték be a sírgödörbe. Mivel a családok kívánságára a temetés helyszínét lezárták a közönség elől — a televízió és a rádió viszont élőben, szünet nélkül közvetítette a szertartást —, csak az esti órákban nyílt alkalma Budapest és az ország népének, hogy a síroknál lerója kegyeletét.-Budapress 8 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3.(112.) szám
