Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 2. (111.) szám
r 1989. július 4. MAGYAR-ftMERIKÁS JEGYZETEK Egyre több újamerikás magyarral találkozunk manapság a new yorki, pittsburghi, vagy clevelandi utcákon. Ezeknek nagy százaléka nem politikai okokból hagyta el hazáját, hanem a gazdasági felemelkedés reményében. Mivel Magyarországon a gazdasági helyzet valószínűleg nem javul máról holnapra, számitanunk kell arra, hogy ezeknek az újamerikásoknak a száma gyarapodni fog körülöttünk. Ez egy új feladatot, felelősséget ró ránk. Valamiféleképpen őket is el kell érjük mondanivalónkkal. Indíttatásukból kifolyólag nem valószínű, hogy magyarságélmény-hiányuk miatt fognak minket felkeresni! De „praktikus" érdekeltségük miatt lehetséges, hogy érdekli őket az amerikai hazában gyűjtött többéves tapasztalatainkra alapozott ismeretünk és tudásunk, hogy mi működik, mi nem, az amerikanizálódási folyamatban. Ennek céljából indítjuk ezt az új rovatot, amely ismertetőt nyújthat az érdeklődők számára, új hazájuk szokásait, törvényeit, lehetőségeit illetően. Kezdhetjük talán az alapvető gondolattal: mikor válik valaki amerikaivá? Maga az a kifejezés, hogy valaki új- vagy régiamerikás hangsúlyozza, hogy a folyamat az idő múlásához kapcsolódik. Ugyanakkor tudjuk, hogy „DP", „refugee" vagy „immigrant" még nem számit amerikainak. Mikor lesz tehát az ember akár az egyik, akár a másik kategóriából amerikai? Elméletileg öt évig tart a „citizenship" (honpolgárság) elnyerése, de a gyakorlatban ez hat-hét évet is igényelhet (azoknak, akik menekült sztátuszban, letelepedési engedély nélkül érkeznek az Egyesült Államokba.) így -jogilag aránylag egyszerű megállapítani, mikor lesz valaki amerikai: amikor leteszi a honpolgári esküt. Az, hogy valaki tényleg amerikaivá legyen, többet igényel, mint a minimum honpolgári jogi követelményeket. De érdekes módon ennek nincsenek könnyen megállapítható feltételei. Sőt, korszakonként a feltételek is változtak. Ezenkívül a feltételek nem mindig tükrözték a valóságot. Ettől függetlenül érdemes röviden összegezni az amerikanizálódás feltételeinek történetét. Eleinte, az Egyesült Államok önállósulásának első századában, az amerikanizálódás egyenlő volt az angol gyarmati tradíciókkal — vagyis azok részleges maradványával — való azonosulással. Aki részt akart venni az amerikai élet által nyújtott lehetőségekben, nevét angolosította, megtanult hibátlanul angolul, és magáénak elfogadta az angolszász tradíciókat és szokásokat. Természetesen sokan kívülmaradtak az angolszászosodási folyamaton. így voltak már a kezdetben is kisebb-nagyobb szubkultúrák Amerikában, mint pl. a rezervátumra szorított indiántörzsek, a francia származású telepesek (Louisianában, Maineben), a spanyolok (Floridában, Texasban stb.) és az Afrikából átültetett fekete rabszolgák. Mégis, mivel az angolszászok kezében volt a hatalom, ők az amerikai voltot önmaguk tükörképével azonosították. Ezek az angolszász feltételek már az 1850-es években meginogtak, a polgárháború után pedig kérdőre vonták őket, és az 1880-as évek és az első világháború között lecserélték a „melting pot" (olvasztó V y ITT-OTT 22. évf. (1989), 2. (111.) szám 25
