Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 2. (111.) szám
1 r tégely) koncepciójával. Az új koncepció próbálta számításba venni Amerika demográfiai profiljának a változását. Azaz, a polgárháborút követő felgyorsított iparosodáshoz szükséges munkaerőt csak úgy lehetett biztosítani, hogy a megszokott nyugat- és észak-európai emberállomány helyett a dél- és kelet-európai „felesleget" is aktivan rekrutálták az Amerikába való kivándorlásra. Ennek az lett az eredménye, hogy lényegesen megváltozott a nemzetiségi összetétele az amerikai lakosságnak. Az új profilban számbelileg már nem az angolszászok képezték a lakosság zömét, bár még mindig az ő kezükben maradt az ország politikai és gazdasági irányítása. Ezt az ellentmondásos helyzetet hidalta át az olvasztó tégelyre alapozott modell. Ennek értelmében mindannyian egybeolvadunk és eltűnnek az etnikai és faji megkülömböztető jellegzetességek. De az olvasztó tégely mítosza még több ellentmondással volt terhelve mint elődje. Elsősorban a fekete és szinesbőrű szubkultúrát minimálisan érintette, azaz, nem hidalta át a fajok közti különbségeket. Tehát az összeolvadás csak a fehér népekre vonatkozott, nem a fehérek és a feketék összeolvasztására. Ebből valamiféleképpen azt lehetett volna levonni, hogy csak fehérek lehetnek igazi amerikaiak. (Ezt a szakirodalom is alátámasztotta azzal, hogy a nemzetiségek asszimilációiáról beszélt, mig a feketéket csak integrálni akarta az amerikai társadalomba!) Bár nem történt tudatosan, az olvasztó tégely mítoszát Amerika fekete lakossága siettette leváltásában a hatvanas évek „Fekete Hatalom" mozgalmaival. Ez Amerika-szerte egy új faji és etnikai öntudatot ébresztett. Az új eszmélés eredménye az lett, hogy társadalomkutatók is úgy vélekedtek, hogy Amerika nem egy összeolvadt, hanem egy mozaiktársadalom, melyben minden szubkultúra megtarthatja és nagyjából meg is tartja identitását. Ezt az új viszonyulási légkört kulturális pluralizmusnak nevezik. Ez a kurrens önismeretet sugalló formula lehetőséget nyújt a kettős hűségre. így újamerikás magyarjaink is lehetnek egyben amerikaiak és magyarok, azaz kettős hűséggel elhatározhatják, hogy gazdasági és politikai életükben nagyjából amerikaiak, mig kulturális és társadalmi kapcsolataikban nagyjából magyarok: igazi magyar-amerikaiak. Természetesen az amerikai társadalom összetett és komplex egység, amely mindhárom fejlődési korszak jellegzetességét magán viseli. így igenis megtalálhatjuk a mai Amerikában párhuzamos sineken mindhárom fejlődési modellt — és ezek folytatásait. Az angolszász múlt képezi még mindig a rendszer magvát. De ehhez az újabb hatások, a keveredés és a pluralizmus is komoly rétegeket hozzáadtak. Mindenesetre egy biztos: az amerikaiság sokkal színesebb, sokkal több irányban fejlődik, mint azt valaki is valaha elképzelte volna. Ebbe a beilleszkedés is könnyebb, mint valaha, mivel az ember magának választhatja meg viszonyulási támpontjait. Ugyanakkor, ebben a légkörben, ha nem talál az ember támpontokat, akkor könnyen elsüllyed nyom nélkül a tömegtársadalomban, ennek összes létező veszélyeivel. Minderre újamerikás magyar olvasóinknak csakis azt tudjuk tanácsolni mind praktikus meggondolásokból, mind etikai és esztétikai szempontokból - vagyis reális és idealista megfontolandókból egyaránt — hogy igenis találják meg a módját az amerikai életbe való integrációnak, de ugyanakkor őrizzék meg magyar nyelvüket és kultúrájukat. Ha ezt a tanácsunkat megfogadják, a nagy távlatban sikeresebb és boldogabb emberek lesznek. E kettős cél hatásos elérése érdekében a jövőben is fogunk Írni arról, hogy miképpen lehet az ilyen kettős dinamizmust biztosítani az egyéni életben. — Egy 45-ös öregamerikás magyar J 26 ITT-OTT 22. évf. (1989), 2. (111.) szám
