Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 2. (111.) szám
BESZÉLGETÉS LŐRINCZE LAJOS PROFESSZORRAL Most első ízben alapkérdésként fogja tárgyalni a hatodik Anyanyelvi Konferencia a Magyarországgal szomszédos országokban élő kisebbségi magyarság oktatási és kulturális helyzetét, jövőjét. Hogyan tervezik ezt, és mit vár Professzor Úr ettől? Tárgyilagos, tudományos felméréssel kell kezdenünk, hogy a helyzet pontos ismeretében próbáljunk segítséget nyújtani a szomszédos országok magyarságának abban, hogy anyanyelvét és magyar kultúráját őrizhesse, ápolhassa. Ez a felmérés természetesen nem ölelheti át annak a kérdésnek minden részletét. Ezen a konferencián főként az iskolai oktatás helyzetéről lesz szó. A viták során persze sok minden — ahhoz kapcsolódó — kérdés sorra kerülhet. Azt várom ettől a vitától, hogy jó és termékeny együttműködés kezdete lesz; együttműködés azokkal a személyekkel és intézményekkel, akik s amelyek a magyar nyelv és kultúra ápolását a szomszédos országokban magukra vállalják. Jónak látná-e Lőrincze Lajos professzor, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, ha a nyugati országokban a magyarság megtartásáért is munkálkodó fiatalok eljönnének a kecskeméti anyanyelvi konferenciára augusztus 6. és 10. között, és ha minél többen bekapcsolódnának az anyanyelvi mozgalom munkájába? Igen örülnék, mindnyájan örülnénk neki, ha minél több fiatal jönne Kecskemétre. Egyrészt a fiatalok gondjai miatt: mit várnak ők az Anyanyelvi Konferenciától; másrészt a konferencia miatt: az állandó szükséges megújulás csak úgy lehetséges, ha összetételében, munkatársi gárdájában is megfiatalodik az Anyanyelvi Konferencia. □ 24 ITT-OTT 22. évf. (1989), 2. (111.) szám
