Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 2. (111.) szám
megnyitása után felgyorsultak az események. Október 12-én Budapesten a Múzeum Kávéházban megalakult a Magyar Cserkészszövetség Ideiglenes Országos Intézőbizottsága. November 10-én a kiállítás épületében konferenciát szervezett a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága ^Közösségteremtés és mozgalom: A CSERKÉSZET” címmel, ahol többek közt felszólalt Nagy László (Cs. Világszövetség), Bodnár Gábor (Magyar Cserkészszövetség, USA), és Morvái Péter (HNF). A konferencián találkoztam Sütő Istvánnal, az IOIB tagjával, aki már hosszú évek óta foglalkozik gyerekekkel a cserkészszellemnek megfelelően. Kis csapatával főleg a vízicserkészek hagyományait ápolja. 0 hívta fel figyelmemet a nov. 12-én tartandó Első Országos Cserkésztalálkozóra, ami a pesti Jurta színházban került megrendezésre. Azonban, akárcsak a szegedi összejövetelen, itt is igen kevés szó esett a szövetség jövőjéről. Annál többen emlékeztek meg a régi táborokról, portyákról. Sajnos a felszólalók közül többen is feleslegesnek látták a valláserkölcsi alapot, mivel az — szerintük — fölöslegesen osztaná csak meg az ifjúságot. De a cs. Tíz Törvény és Fogadalom értelmében ez az érvelés nem fogadható el. Egyébként a találkozó szép rendben folyt le; nem tudta megzavarni a társaságot még az az áramszünet sem, ami az egyik legérdekesebb előadást szakította félbe több mint félórára. Ezalatt idős és fiatal cserkészek egyaránt, feltalálva magukat, népdalokat énekeltek. Ezzel nem csak a pánikot előzték meg, de a régi tábortüzek hangulatát is felelevenítették. A sötétben közben gyertyákat gyújtottak a színpadon s azok fénye mellett folytatták a felolvasást, amíg véget nem ért az áramszünet. A találkozó után levélben megkeresett Sütő Pista bá’ és szeretettel meghívott, hogy vegyek részt a dec. 27-30-ig rendezett négynapos, első Országos Cserkész Őrsvezető Tanfolyamon. Eredetileg Szentendrén került volna sor rá, de a magas szállási és étkezési költségek miatt végül Rákosfalván jött össze naponta a kb. 20 főből álló csoport. Tekintettel arra, hogy a fiatalok többsége még az alapvető ismeretekkel sem rendelkezett, a tanfolyamon mindent az alapoktól kellett elsajátítani a fiúknak s lányoknak. A végén mindnyájan fogadalmat tettünk a szomszédos templomban. A vizsgát 1989 húsvétjára tervezték. Közben sajnos több cserkészszövetség is alakult, számszerint négy: „Magyar Cserkészszövetség” — valláserkölcsi alappal, „Magyar Cserkész Csapatok Szövetsége” — valláserkölcsi alap nélkül, „Magyar—Lengyel Cserkészszövetség” — aminek bázisa egy budapesti lengyel nemzetiségi iskola —, és egy néhány főből álló társaság, akik szintén cserkészeknek nevezik magukat. Jómagam a Magyar Cserkészszövetségnek vagyok tagja, mellesleg eddig csak ennek van hivatalos működési engedélye s csak ez kérte felvételét a Cserkész Világszövetségbe. Amint látod, a helyzet korántsem olyan egyszerű, de nem is reménytelen. Igen valószínű, hogy az utóbbi két szövetség nem lesz hosszú életű (1-2 év), hiszen egyiknek sincs komolyabb erkölcsi és anyagi bázisa. A Magyar Cserkész Csapatok Szövetsége talán hosszabb ideig is fennmarad, ugyanis elég sok fiatalra hatnak még az újdonság erejével a cserkész egyenruha és egyéb külsőségek. Istenről azonban hallani sem akarnak. Könnyen elképzelhető, hogy a Magyar Úttörők Szövetségéhez hasonló sorsra fognak jutni, mert a külsőségek egy idő után elvesztik vonzerejüket, és ha nincs komolyabb alapja a társaságnak, akkor az előbb-utóbb darabokra hullik. Remélem, semmi hasonló nem fenyegeti a Magyar Cserkészszövetséget és legalább ez az egy megmarad az ifjúságnak, hogy biztos erkölcsi alapot, megfelelő szellemi és testi fizikumot és gyors helyzetfelismerő-képességet adjon a mai magyar fiatalságnak, hogy az megtalálja és megállja a helyét a világban.... Sok-sok szeretettel kívánok Jó Munkát és jó egészséget mindnyájatoknak — Pálfi László öv., a Magyar Cserkészszövetség hivatalos, és a 4-es sz. washingtoni cs. csapat tiszteletbeli tagja.. U.i.: Nagyon szépen köszönöm az övcsatot, Beáta. A kezdethez azt hiszem ennél praktikusabbat nem is küldhettél volna, ugyanis ez még itthon is nagy kincs! □ 16 ITT-OTT 22. évf. (1989), 2. (111.) szám
