Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 2. (111.) szám

CSERKÉSZ, FEL A FEJJEL!

A nyár vége óta halljuk hol innen, hol onnan, hogy Magyarországon újra életre kelt az 1945 után csak Nyugaton működő magyar cserkészmozgalom. E hírnek én is rögtön megörültem, ellenben nemsokára számos kérdés vetődött fel az új magyarországi cserkészet valódi jellegéről. Figyelembe veszik-e az eredeti tíz cserkésztörvényt, melyek közül a második az Istennel szembeni kötelességre hívja fel az ifjú figyelmét? A morzén, rovásíráson, csomózáson és más cserkésztudományok elsajátításán kívül van-e alapvető szerepe a fiatalok erkölcsi magatartásra való nevelésének, nemzeti öntudatunk aktív ápolásának?

Egyik budapesti unokatestvéremhez folyamodtam e kérdések megfejtésére. Az alábbiakban közöljük teljes válaszát.

—kábé—

Szia Beáta! — Elnézésedet kérem, hogy eddig nem jelentkeztem, de talán majd megbocsájtasz nekem ha már elolvastad a levelemet. Remélem még nem késtem el a kért információkkal.

Mint tudod, Magyarországon a cserkészet hosszú évekig tabutéma volt. Azonban az utóbbi hónapokban, amikor hódít a glasznoszty és a peresztrojka, újra lehet beszélni Budapest cserkészeiről. De nem csak beszélgetni vagy írni lehet a mozgalomról, hanem a Magyar Cserkészszövetség újra történő megalakulásával ismét alkalom nyílt a tíz törvény megélésére is.

Azonban a magyarországi cserkészet újjászületésének pontos dátumát megmondani nem lehet. Ugyanis az Úttörő-mozgalommal történő összeolvasztással a cserkészet nem szűnt meg működni teljes egészében. Kisebb vagy nagyobb csapatok továbbra is megmaradtak, még ha más név alatt folytatták is a munkájukat. Ezért nem lehet azt mondani, hogy az M.Cs.Sz. 1989-es megalakulásával indult el újra Magyarországon a cserkészet. Szerintem fontosabb fordulópontokról lehet csak beszélni. Ilyen kiemelkedően fontos esemény volt az 1987 március 19-én a Kossuth Klubban tartott ülés, melyen Szabó Bendegúz előadása hangzott el „Mozaikok a magyar cserkészet történetéből” címmel. A hazai cserkészet megszűnte óta ez volt az első alkalom, hogy a nyilvánosság előtt egy volt cserkészve-A CST.KXUzVÖWtáojjyLX

1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond.

2. A cserkész íiíven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek* dlazájának.és embertársainak^ tartozik;

3. A cserkész, cdiol tud, segít.

4. A cserkész minden cserkészt testvérének.tekint.

5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.

6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.

7. A cserkész feljebbvalóinakjó lélekkel és készségesen engedelmeskedik,

8. A cserkész vidám és meggondolt.

9. A cserkész takarékos.

10. A cserkész testben és lélekben tiszta.

zető szót ejthetett ennek a nagymúltú mozgalomnak a történetéről, lényegéről és jelentőségéről. Az előadást hosszan tartó taps követte, majd lehetőség nyílt az elhangzottakhoz hozzászólni. Itt én is elmondtam véleményemet illetve gondolataimat az elődásról és egy leendő ifjúsági mozgalomról. Mivel mindez magnószalagra is került nevemmel, címemmel együtt, pár héttel később megkeresett levélben dr. Morvái Péter, aki szintén részt vett az ülésen. 0 kiállítást szervezett Szegeden a magyar cserkészetről. Megkért, hogy a tulajdonomban levő tárgyi emlékek közül néhányat bocsássák a rendelkezésére, melyek nagyapám — dr. Batiz Dénes — hagyatékából és az USA-ban az amerikaimagyar cserkészeknél tett látogatásaim során kapott néhány a cserkész élettel foglalkozó irodalomból illetve használati tárgyból tevődik össze. Én természetesen felajánlottam segítségemet az anyaggyűjtéshez. Mivel a vártnál sokkal több került elő a lelkes öregcserkészek fiókjaiból, végül az én gyűjtésemnek már nem is jutott hely a kiállítóteremben. Bár Szeged messze esik Budapesttől, sokan felkeresték a Fekete Házat a fővárosból is. (A kiállítás Szegeden 1988. máj. 27-től 1989. febr. 28-ig tartott nyitva.)

A cserkészet múltját bemutató kiállítás

ITT-OTT 22. évf. (1989), 2. (111.) szám 15